Ma 2020. 4. 1., szerda, Hugó napja van. Húsvétvasárnap

Elmélkedések

 

2020.

Nagyböjti készület, napi elmélkedések

 Ferenc pápa Evangelii Gaudium című apostoli leveléből válogatott gondolatok. Nagyböjt minden napjára egy szentírási idézet, egy rövid elmélkedés és cselekvő készületre való buzdítás található itt.

Az előkészület letöltése PDF formátumban.

  Olvass! Elmélkedj! Cselekedj!
Március 5.
Hamvazószerda
Joel 2,12-18.
2Kor 5,20-6,2
Mt 6,1-6. 16-18.
„A keresztény lét kezdetén nem valamilyen erkölcsi döntés, vagy egy nagy eszme áll, hanem egy találkozás egy eseménnyel vagy egy személlyel, miáltal az életünknek új horizontja és ezáltal meghatározott iránya keletkezik.” Figyelmesen, imádkozva végigolvasom a Hiszekegyet
Március 6.
Csütörtök
Mtörv 30,15-20.
Lk 9,22-25.
Az Evangélium örömhíre betölti a szívét és az egész életét azoknak az embereknek, akik találkoznak Jézussal. Azok, akik hagyják megmenteni magukat, megszabadulnak bűneiktől, szomorúságaiktól, a belső ürességtől és az elszigeteltségtől. Találkozom a magát kinyilatkoztató Istennel a Szentírásban
Március 7.
Péntek
Iz 58,1-9a
Mt 9,14-15
Minden keresztényt meghívok – függetlenül attól, hogy milyen élethelyzetben vagy melyik végén él is a világnak – arra, hogy még ma újítsa meg a személyes találkozását Jézus Krisztussal. Vagy legalábbis hozzon egy döntést: nap, mint nap szüntelenül keresni fogja Őt, és hagyja, hogy Jézus megtalálja. Igyekszem ma minden erőmmel szeretni az Urat.
Március 8.
Szombat
Iz 58,9b-14.
Lk 5,27-32.
Semmi alapja nincs annak, ha valaki azt gondolná: Ez a meghívás rám nem vonatkozhat, mert „abból az örömből, amit Isten hoz a számunkra senki nincs kizárva”. Ha valaki kockáztat, azt az Úr nem hagyja cserben, és ha valaki csak egy kis lépést is tesz Jézus felé, mindjárt felfedezheti, hogy Ő tárt karokkal várja a mi közeledésünket. Szentháromságos szeretettel leszek jelen ma családomban
Március 9.
Nagyböjt
1. vasárnapja
Ter 2,7-9. 3,1-7a.
Róm 5,12-19.
Mt 4,1-11.
Ez az a pillanat, amikor Jézusnak kimondhatjuk: „Uram, én hagytam, hogy csalódjak, százféle módon elbújtam, elmenekültem a Te szereteted elől, de most újra itt vagyok azért, hogy megújítsam a Veled való szövetséget. Szükségem van Rád! Válts meg engem újra, vegyél fel még egyszer megváltó karjaid közé engem.” Végiggondolom, miben lehetnék hűségesebb
Március 10.
Hétfő
ApCsel 13,46-49.
Lk 10,1-9.
Minél inkább el tudjuk veszíteni önmagunkat, annál nagyobb lesz az örömünk hozzá visszatérni. Újra csak mondom: Isten soha nem fárad bele a megbocsátásba, mi vagyunk csak azok, akik belefáradunk abba, hogy kérjük az Ő megbocsátását. Ő megígérte nekünk hogy „hetvenszer-hétszer” (Mt 18,22) megbocsát. Kitűzöm szentgyónásom időpontját és felkészülök rá
Március 11.
Kedd
Iz. 55,10-11.
Mt 6,7-15.
Az öröm alkalmazkodni tud ezekhez, átalakul, és mindig megmarad legalább egy kis fénysugár formájában, ami a személyes tudatunkból tör elő, és azt sugallja: bármilyen körülmények között, határtalanul szeretnek engem. Ügyelek rá, hogy ne csapjanak be a kísértő hazugságai
Március 12.
Szerda
Jón. 3,1-10.
Lk 11,29-32.
Senki nem tudja elbitorolni tőlünk azt a méltóságot, amivel ez a végtelen és rendíthetetlen szeretet felruházott minket. Ő nem hagy cserben, visszaadhatja az örömünket – ez jóleső érzéssel tölt el, és feljogosít arra, hogy felemeljük a fejünket és mindent újra kezdhessünk. Ma „igaz” emberként élek
Március 13.
Csütörtök
Eszt. 4,17 sk.
Mt 7,7-12.
Ne meneküljünk el Jézus feltámadásától, ne hagyjuk magunkat letaglózni azzal, ami újra és újra előfordulhat. Semmi sem lehet erősebb, mint az Ő élete, amit értünk veszített el! Részt veszek szentségimádáson
Március 14.
Péntek
Ez 18,21-28.
Mt. 5,20-26.
A legszebb és legtermészetesebb örömet az egészen szegény emberek között láttam, akiknek csak igen kevés volt, amihez ragaszkodhatnának. Emlékszem olyan emberek hamisítatlan örömeire is, akik megértették, hogy milyen fontos dolog a hívő, nagyvonalú és egyszerű szívet megőrizni még akkor is, ha a hivatásból eredő kötelezettségek rendkívül jelentősek. Ezek az örömök Isten határtalan szeretetéből fakadnak a legkülönbözőbb formában, ahogy ez Jézus Krisztusban is megjelent. Ingyenesen osztom szeretetemet
Március 15.
Szombat
Nemzeti ünnep
MTörv 26,16-19.
Mt 5,43-48.
Egyedül az Isten szeretetével való találkozás – vagy újratalálkozás – tud megszabadítani bennünket az elszigetelődéstől, illetve az önmagunkba zárkózástól. Az emberi létünk teljességéhez úgy juthatunk el, ha átengedjük Istennek, hogy kivezethessen önmagunkból azért, hogy a valódi énünkkel találkozhassunk. Ott fogjuk megtalálni az evangelizáció forrását. Megkeresek valakit, akivel már régen találkoztam
Március 16.
Nagyböjt
2. vasárnapja
Ter 12,1-4a.
2Tim 1,8b-10.
Mt 17,1-9.
Ha valaki azt a szeretetet, ami visszaadta neki az élete értelmét megtapasztalta, hogyan is tarthatná vissza azt a vágyat, hogy erről másoknak is beszélhessen? Örömmel szolgálom a körülöttem lévőket
Március 17.
Hétfő
Dán 9, 4b-10.
Lk 6, 36-38.
„Az élet gazdagabb lesz, ha valamiért odaadjuk azt, és csenevésszé válik, ha az ember elszigeteli önmagát, és a kényelme érdekében rendezkedik be.” Ma minden cselekedetemmel Istennek szolgálok
Március 18.
Kedd
Iz 1,10. 16-20.
Mt 23,1-12.
A valóságban a legnagyobb örömet azok élhetik át, akik nem törekednek magukat minden áron bebiztosítani, hanem ennél sokkal fájdalmasabb küldetéstudatuk van: másoknak életet adni. Ma miért adhatok hálát?
Március 19.
Szerda
Szent József, Szűz Mária jegyese
2Sám 7, 4-5a.
12-14a.16.
Róm 4,13-22.
Mt 1, 16. 18-21.24a
Az élet annál érettebbé és gazdagabbá válik, minél inkább elveszítjük azt annak érdekében, hogy másoknak életet adhassunk. Végső soron ez minden misszió lényege. Ma minden emberben Isten képmását keresem
Március 20.
Csütörtök
Jer 17,5-10.
Lk 16,19-31.
Fedezzük fel és növeljük magunkban a buzgóságot, annak „az édes örömét”, hogy továbbadhatjuk az evangéliumot, még ha könnyek között vetünk is. Mi az akadály Isten és közöttem?
Március 21.
Péntek
Ter 37,3-4. 12-13a. 17b-28.
Mt 21,33-43.45-46.
„A mostani világunk – ez a félelmeiben és reményeiben is kereső világ – nehogy már kedvtelen, letört emberektől hallja meg az örömhírt, akik türelmetlenek, vagy aggodalmasak, hanem olyanoktól, akiknek az életében szinte átsüt az a kezdeti lelkesedés, ami Krisztus öröméből származik, és így szolgálják az Evangélium hirdetését.” Törekszem rá, hogy ma legyen Isten egyedül elég
Március 22.
Szombat
Mik 7, 14-15.
18-20
Lk 15,1-3.11-32
A hitünk valósága és lényege mindig ugyanaz: Isten, aki az ő mérhetetlen szeretetét a meghalt és feltámadott Krisztusban nyilatkoztatta ki a számunkra Végiggondolom saját hitem történetét, és hálát adok a kegyelmekért.
Március 23.
Nagyböjt
3. vasárnapja
Kiv 17,3-7.
Róm 5,1-2. 5-8
Jn 4,5-42.
Lehetőséget ad a hívei számára, hogy mindig megújulhassanak, bármilyen idősek is, „új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.” (Iz 40,31). A vasárnap ünnep, a munkát félreteszem, a családdal pihenünk, játszunk.
Március 24.
Hétfő
2 Kir. 5,1-15a.
Lk. 4,24-30.
Keresztes Szent János mondta: „Isten bölcsességének és tudásának összessége olyan mély és végtelen, hogy az ember bármilyen sokat megismer belőle, mindig tud még mélyebbre hatolni benne.” Ma én is tükrözni akarom Isten végtelen jóságát
Március 25.
Kedd
Gyümölcsoltó Boldogasszony
Iz 7,10-14;8.10
Zsid 10,4-10,
Lk 1,26-
Ő ezekkel az újdonságaival változatlanul, folytonosan meg tudja újítani az életünket, a közösségeinket, különösen akkor, ha az Egyház nehézségeket, vagy a keresztény küldetésünk sötét időket él át. Igyekszem a lehető legtöbb dolgot megdicsérni a nap során
Március 26.
Szerda
Mtörv 4,1.5-9.
Mt 5,17-19.
Jézus Krisztus fel tudja perzselni azokat az unalmassá vált sablonokat, amelyek fogva tartanak bennünket, és amelyekhez mi annyira ragaszkodni tudunk, és meglep bennünket az állandó, isteni természetű kreativitásával. Mai fohászom: Jöjj, Szentlélek Úristen!
Március 27.
Csütörtök
Jer 7,23-28.
Lk 11,14-23.
Minden alkalommal, amikor megpróbálunk a forráshoz visszatérni és az Evangélium ősrégi anyagából újra friss dolgokat meríteni, akkor új utakra találunk. Kibékülök azzal, akivel feszültség van közöttünk
Március 28.
Péntek
Oz 14,2-10.
Mk 12,28b-34.
Kreatív módszerek, másfajta kifejezésformák kerülnek előtérbe, a régi jelek és a szavak a mai világ számára jelentéstartalmukban meggazdagodva merülnek föl újra. Valójában véve minden igazán missziós tevékenység mindig újnak tekinthető. Böjtölök a szegényekért, szenvedőkért
Március 29.
Szombat
Oz 6,1-6.
Lk 18, 9-14.
„Jézus mindenek között az első és a legnagyobb hirdetője az evangéliumnak.” Jókedvvel végzem a munkám
Március 30.
Nagyböjt
4. vasárnapja
1Sám 16,1b.6-7.10-13a.
Ef 5,8-14.
Jn 9,1-41.
Az lesz majd az igazi újdonság, amelyet Isten titokzatos módon éppen ki akar hangsúlyozni, amit ő belead, amivel ő felráz, ami ezerféle módon irányít és kísér bennünket. Minél több embernek szerzek ma örömet
Március 31.
Hétfő Lelkigyakorlat
19:00
Iz. 65,17-21.
Jn. 4,43-54.
Az evangelizáció örömének hátterében is mindig jelen van a hálás visszaemlékezés. Ez olyan kegyelmi adomány, amit kérnünk kell. Az apostolok soha nem felejtették el azt a pillanatot, amikor Jézus megérintette a szívüket. Imádságomban megnyílok Isten szeretete felé, részt veszek a Szentségimádásban
Április 1.
Kedd Lelkigyakorlat
19:00
Ez 47, 1-9.12.
Jn 5, 1-16.
Van néhány olyan személy, akiknek jelentős hatása volt ránk abban, hogy a hitünk öröme kicsírázott. Ilyen tanúk lehetnek akár a környezetünkben élő, egészen egyszerű emberek is, akik a hitéletbe bevezettek bennünket. A hívő ember alapvetően „nem felejt”. Mai döntéseimben különösen keresem a másik ember javát
Április 2.
Szerda Lelkigyakorlat
19:00
Iz 49,8-15.
Jn 5,17-30.
Isten szavának olyan mellékhatásai vannak, amelyeket mi úgysem tudunk előre kikalkulálni. Az Evangélium olyan vetésről szól, amit – ha egyszer elvetettek – az magától nő még akkor is, ha a gazda éppen alszik. (Vö. Mk 4,26-29). A mellettem lévő emberekre figyelek, nem magamra
Április 3.
Csütörtök
Kiv 32,7-14.
Jn 5,31-47.
Az Egyháznak is figyelembe kell vennie a szólásnak ezt a megfoghatatlan szabadságát, mert a kimondott szó a maga módján nagyon különböző formációkban válik hatékonnyá, és ezzel rendszerint túllő a szokásos elképzeléseinken, felrobbantja a korábbi sablonjainkat. Türelmes és megértő leszek egész nap
Április 4.
Péntek
Bölcs 2, 1a.12-22.
Jn 7, 1-2.10.25-30.
Ha hűségesek akarunk maradni a Mester által bemutatott előképhez, akkor életbevágóan fontos, hogy az Egyház ma is vonuljon ki minden aggodalom, minden viszszahúzó erő, és minden félelem ellenére hirdetni az Evangéliumot, ahol ez csak lehetséges, bármilyen helyen és helyzetben. Az Evangélium örömhíre az egész népnek szól, ebből nem szabad senkit sem kirekeszteni. Felajánlom böjtömet és imámat nemzetünk megtéréséért.
Április 5.
Szombat
Jer 11, 18-20.
Jn 7, 40-53.
Az a közösség, aki evangelizálni szeretne, megérzi azt, amikor az Úr ragadja meg a kezdeményezést, amikor elébük áll az ő szeretetével Adom az időmet, a mosolyomat, az ötleteimet, a munkámat
Április 6.
Nagyböjt
5. vasárnapja
Ez 37,12-14.
Róm, 8, 8-11.
Jn 11,1-45.
Tudni fogják, hogy mire megy ki a dolog, és megértik, hogy ezt a kezdeményezést kétségkívül meg kell ragadni, oda kell menni a többiekhez, meg kell keresni a távol állókat, ki kell állni az útkereszteződésekre, hogy akik ki vannak zárva, azokat is meghívhassák. Imádkozom, hogy a kísértésekben is hűséges maradhassak
Április 7.
Hétfő
Dán 13, 1-9. 15-17. 19-30. 33-62
Dán 13,41c-62
Jn 8, 1-11
Az ilyen közösség megfoghatatlan vágyat érez arra, hogy irgalmasságot cselekedjen – vagyis, hogy közvetítse a Mennyei Atya irgalmának saját magukon megtapasztalt gyümölcseit és ezek jelentőségét. Merjük egy kicsit jobban megragadni ezt a kezdeményezést! Bekapcsolódom az Egyház liturgiájába: szentmisébe vagy szentségimádásba
Április 8.
Kedd
Szám 21, 4-9. Jn 8, 21-30. Az evangelizáló közösség naponta a munkájával, illetve a gesztusaival áll mások elé, áthidalja a távolságokat, szükség esetén lealacsonyítja önmagát a reményvesztettek miatt, gondját viseli az emberi életnek, és így kerül kapcsolatba a szenvedő Krisztus testéhez tartozó embe-rekkel. Ma időt szánok családomra. /közösségemre/
Április 9.
Szerda
Dán 3,14-20. 91-92.95
Jn 8,31-42
Ezért az evangelizáló embereken megérződik „a nyáj szaga”, a nyáj pedig hallgat a szavukra. Az evangelizáló közösség így állítja rá magát a közös útra másokkal. Ajándékként élem meg a másik különbözőségét
Április 10.
Csütörtök
Ter 17, 3-9
Jn 8, 51-59
Az ilyen közösség az emberek szolgálatára áll az élet minden folyamatában, olyan erősen és olyan kitartóan, ahogyan csak lehet. Milyen visszatérő bűnöm tart engem rabszolgaságban?
Április 11.
Péntek
Jer 20, 10-13
Jn 10, 31-42
Ismeri, hogy mit jelent hosszan várakozni, és ismeri az apostoli kitartást. Az evangelizáló embernek nagy a türelme, és nem nagyon figyel az idő szabta határokra. Úgy „hozza meg termését”, ahogyan Isten adja az ő ajándékait. Böjtölök új hivatások születéséért
Április 12.
Szombat
Ez 37,21-28 Jn11,45-57 Az evangelizáló közösség mindig figyel a gyümölcsökre is, mert az Úr akarja, hogy termékenyek legyenek. Lehajol a gabonáért, de nem veszíti el a belső békéjét a gaz láttán. A legapróbb dolgot is készséges lelkülettel teszem
Április 13.
Virágvasárnap
Iz 50, 4-7
Fil 2,6-11
Mt 26,17-27,66.
Amikor a gazda gazt lát felnőni a gabona között, nem siránkozik, és nem esik pánikba. Megtalálja a módját, hogy gondoskodjék arról, hogy egy ilyen konkrét szituációkban is testet öltsön Isten szava, és az új élet gyümölcsei megteremjenek még akkor is, ha ez eléggé tökéletlennek vagy kivitelezhetetlennek tűnik is. Megtervezem az ünnepi előkészületeket azért, hogy maradjon időm az igazán lényegesre
Április 14.
Nagyhétfő
Iz 42,1-7
Jn 12,1-11.
A tanítvány tudja, hogy teljességgel oda kell adnia az életét, és ha Jézus Krisztus tanúja akar lenni, akkor akár a mártíromságig kockáztatni kell, hiszen az ő álma nem az, hogy ellenségeket gyűjtsön maga ellen, hanem az, hogy Isten szava meghallgattassék, és az ő megszabadító és megújító ereje megnyilvánuljék. Imádkozom, hogy a világban egyre többen nyíljanak meg Isten felé
Április 15.
Nagykedd
Iz 49,1-6
Jn 13,21-33.36-38.
Végül pedig az evangelizáló közösség ismeri a vidámsá-got, és mindig tud „ünnepelni”. Minden kis győzelmet, minden kis lépést az evangelizáció sikeréért díjazni tud, és meg is ünnepli ezeket. Átelmélkedem a mai szentírási részeket
Április 16.
Nagyszerda
Iz 50,4-9a
Mt 26,14-25.
Az örömteli evangelizáció a liturgiától nyeri el a szépsé-gét, ebben naponta kérhetjük a jó dolgokat. Mai fohászom: Őáltala, Ővele, Őbenne
Április 17.
Nagycsütörtök
Kiv 12,1-8.11-14
1Kor 11,23-26
Jn 13,1-15.
Szűz és Anya, Mária, te, aki a Szentlélek ösztönzésére befogadtad az élet Igéjét a te alázatos hited mélységébe, amelyet teljesen odaajándékoztál az Örökkévalónak, segíts, hogy kimondjuk a mi „igen”-ünket Jézus Örömhíre megszólaltatásának napjainkban minden korábbinál sürgetőbb szükségében. Végigelmélkedem a szenvedéstörténetet
Április 18.
Nagypéntek
Iz 52,13-53,12
Zsid 4,14-16. 5,7-9
Jn 18,1-19,42.
Esdd ki számunkra a feltámadottak új lelkesültségét, hogy elvigyük mindenkihez az élet Evangéliumát, amely legyőzi a halált! Add meg nekünk a szent vakmerőséget, hogy új utakat keressünk, és így eljusson mindenkihez a soha el nem múló szépség ajándéka! Felajánlom imáimat és böjtömet családtagjaimért és a bűnösökért
Április 19.
Nagyszombat
  Az új evangelizáció Csillaga, segíts, hogy felragyogjon bennünk a közösség, a szolgálat, a lángoló és nagylelkű hit, az igazságosság és a szegények iránti szeretet tanúságtétele, hogy az Evangélium öröme eljusson a föld határaiig, és egyetlen periféria se nélkülözze annak fényét.
Az élő Evangélium Anyja, a kicsinyek örömének forrása, imádkozz érettünk. Ámen. Alleluja.
Meglátogatom a Szentsírt és imádkozom a keresztségre készülőkért és a katekumenekért

 

Február 26-án Hamvazószerda

A napfelkelte fényei (fotó: Bánkeszi Katalin)  

A napfelkelte fényei (fotó: Bánkeszi Katalin)

  

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
„A király meghalt, éljen a király!”

Karnevál herceg farsangi diadalmenete hamvazószerdára virradóan halottasmenetté változik. Európában általános szokás (volt), hogy a farsangot jelképező alakot: óriás papírmasé bábut, medvemaszkát, vesszőből, szalmából, rongyból formált torz képmást megjátszott jajveszékelés közben kivégzik, többnyire hatalmas máglyán elégetik, maradványait pedig eltemetik. Nálunk a szokásnak farsangtemetés, téltemetés, télkihordás a neve.

Nem lehetetlen, hogy a régi időkben a jelképes bábu helyett eleven embert égettek meg, aki a telet személyesítette meg. Julius Caesar a gall háborúról írt kommentárjaiban beszámol arról, hogy a kelták emberek tömegét áldozták fel ünnepeiken (így a februári Imbolc alkalmával is). Egy vesszőből font óriás alakba zárták őket, amit aztán felgyújtottak. Többen állítják, hogy a rítusba be nem avatott Caesart elragadta a fantáziája, s hogy a tűzre vetett áldozatok tisztulást keresők voltak, akik egy földalatti járaton távoztak, mielőtt a „tisztító tűz” az életüket fenyegette volna. A tűzről, füstről valóban azt tartották régen, hogy a bűntől, betegségtől megtisztítja az embert. A középkori Nyugat-Európában a fentebb leírt módhoz hasonlóan „fertőtlenítették” a tél utóján a falvak, városok határában lévő lepratelepek lakóit. Annyi bizonyos, hogy a máglyahalált halt farsangherceg a kelták elégetett vesszőóriásának egyenes ágú leszármazottja, s hogy a karneváli rítusban mind a halál (a telet jelképező bábué), mind a megtisztulás mozzanata (a „gyászolóké”) jelen van.

  

Ady Endre: Hamvazószerdán
(részlet)
Meghajtom bűnbánón fejem
S mit rég’ tevék, imádkozom.
Általnyilallik lelkemen
Egy rég’ nem érzett fájdalom.
Egy rég’nem érzett fájdalom
Imára szólit engemet,
Hisz’ örömtől imádkoznom
Oly régen-régen nem lehet.
 
 
  

Tompa Mihály: Bűnbocsánat
(részlet)
Az arc porban hever s a köny ömöl,
A hű vezeklő bűnét látja csak …
S hogy Istenhez fordúl bocsánatért:
Szétválni kezd lelkében szín, salak.
S ha a sziv meglágyult, mint a viasz,
Uj ember lenni a bűnös ha kész.
Felé hajlik az égi irgalom:
Bizzál fiam, bűnöd bocsátva lész!
  

Ady Endre: Az Úr érkezése
(részlet)
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Ady Endre:Az Úr érkezése (Előadó: Huzella Péter)
  

Biblia – Mt 6,16 –18 – A böjt
Szent István Társulati Biblia

Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.

  

Biblia – Zsolt. 51.
Szent István Társulati Biblia

(A karvezetőnek – Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta fölkereste, mivel együtt volt Batsebával.) Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat! Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől! Gonoszságomat beismerem, bűnöm előttem lebeg szüntelen. Egyedül teellened vétettem, ami színed előtt gonosz, azt tettem. Te igazságosan ítélkezel, s méltányos vagy végzésedben. Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant. De nézd, te az igaz szívben leled örömöd – taníts meg hát a bölcsesség titkára! Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek! Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét s ujjongani fognak megtört csontjaim. Fordítsd el arcod bűneimtől, s töröld el minden gonoszságomat! Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet! Ne taszíts el színed elől, és szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add meg újra üdvösséged örömét, erősíts meg a készséges lelkületben! Akkor utat mutatok majd a tévelygőknek, és megtérnek hozzád a bűnösök. Ments meg a vértől, üdvösségem Istene, s nyelvem áldani fogja igazságosságodat. Nyisd meg, Uram, ajkamat, és szám hirdetni fogja dicsőségedet. Az áldozatok nem szereznek neked örömet, ha égőáldozatot hozok, nem fogadod el. Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg. Jóságodban, Uram, légy kegyes Sionhoz, építsd fel újra Jeruzsálem falait! Akkor majd tetszenek neked az igaz áldozatok, az égő- és a teljes áldozat, akkor majd fiatal tulkokat visznek oltárodra.

 

A szervita rend hét szent alapitójának ünnepe:202. február 17.
 
 6
A szervita rend szent alapítóira, a „hetekre” emlékezünk február 17-én: Alessióra, Amadióra, Bonagiuntára, Bonfiglióra, Manettóra, Sostegnóra és Uguccionéra. „Szent csoportként” éltek, egyéni vonásaikat nem ismerjük.
A „hetek” Firenzében éltek a 12–13. század fordulóján, kereskedelemmel foglalkoztak. Franciaországban, Flandriában és számos itáliai városállamban tett utazásaik alkalmával, valamint a császár és a Pápai Állam közötti állandó háborúskodásokat tapasztalva megfigyelhették egyrészt a vallási élet új fölvirágozását, különösen a laikusok körében, akik testvérületekbe tömörültek, másrészt megéreztek valamit az általános nyugtalanságból, ellenérzésekből, amit az akkori egyházi állapotok okoztak. Vezekelni kezdtek. A 12. század végén Itáliában, különösen Firenzében több hasonló vezeklő csoport is alakult. Tagjaik mint a világban élő, a világtól azonban bensőleg elszakadt keresztények arra törekedtek, hogy vezeklésben és szegénységben a szegény és megfeszített Krisztus követésének éljenek.
Valószínűleg 1233-ra tehetjük a hét alapító atya „megtérését”, vagyis felvételüket a bűnbánó testvérek („fratres de poenitentia”) közé. Az „Alapításlegenda” szerint ez az év számít a szervita rend alapítási évének, bár a történészek ezt kétségbe vonják. Az alapítók valószínűleg valamivel később szakítottak családi kötelékeikkel és vonultak vissza a város kapui előtt lévő Cafaggióba, hogy „nagyobb szabadságban élhessenek a szemlélődésnek” és amellett folytathassák az irgalmasság cselekedeteit felebarátaik javára. Az Apostolok cselekedeteinek egyházát vették példaképül, s szegénységben és felebaráti szeretetben akartak élni.
Nemsokára azonban úgy látták, hogy Cafaggióban még túl közel vannak a világhoz, így távolabb eső helyet kerestek. 1241 körül a Monte Senarióra vonultak vissza, mintegy 18 kilométernyire északra Firenzétől, hogy remeteéletet éljenek és tökéletesen nyitottak és készségesek lehessenek Isten szolgálatára és indításaira.
Lehetséges, hogy Veronai Szent Péter, aki később a domonkos rend első vértanúja lett, ajánlotta nekik, hogy vegyék föl a Szűz Mária társasága, Szűz Mária szolgái (Ordo Servorum Mariae) megnevezést. Innen származik a szervita elnevezés. Firenzében 1245-től bizonyítható okmányszerűen e név. Szent Ágoston reguláit fogadták el, és fekete rendi ruhát választottak maguknak.
A társulást a firenzei püspök, majd 1249-ben Capocci bíboros, Toscana pápai legátusa ismerte el és hagyta jóvá. A szervita rend 1255-ben nyerte el a végleges pápai jóváhagyást.
Miután a „hetek” közössége a pusztában bensőleg és külsőleg megszilárdult, életüket az ünnepélyes szegénységi fogadalomra alapozták. Ez véglegesen meghatározta törekvésüket, hogy a szegénység közösségében éljék az evangéliumi életet. Közösségi életük középpontjában a „lectio divina” (lelkiolvasmány, elmélkedés), a szentmise, a zsolozsma és a szegények szolgálata állt. Közösségi útjuk az evangélium szellemében és a szemlélődő élet (remeteség) klasszikus „regulája” szerint alakult: Isten keresése a világban a vezeklő élettel, elszakadás a világtól az evangéliumi szegénységgel, s a mind nagyobb magány vállalása mindaddig, amíg Isten hegyének „kopárságában” el nem érik az Úrral való egyesülést. Krisztus útját követték akkor is, amikor a „pusztaságból” visszatértek az emberi közösségbe; újból megtelepedtek Firenze kapui előtt.
És Krisztus követését egyre erősebben összekötötték Anyjának követésével. Szűz Mária kifejezetten vagy hallgatólagosan mindig jelen volt az alapítók minden cselekedetében és gondolatában. Máriával való kapcsolatuk az „engedelmességből fakadó tettek, igaz szolgálatok és tiszteletmegnyilvánulások egész summájában” öltött konkrét formát. Minden liturgikus cselekmény, sőt a közösség minden cselekedete Ave Mariával vagy Salve Reginával kezdődött, és a szombat Isten Anyjának napja lett.
A birtoklástól való tökéletes elszakadásuk az evangélium életerejéről és hatékonyságáról tanúskodott polgártársaiknak, különösen az előkelőknek és a gazdagoknak. Ezzel az Egyház megújulásához is hozzájárultak, hiszen a szó szerinti evangéliumi életet a hierarchia iránt tanúsított tökéletes engedelmességben, azaz az Egyház keretein belül élték meg.
A hét alapító közül a hagyomány tanúsága szerint hárman a rend általános vezetői voltak.
Az új rend megerősödéséhez és elterjedéséhez nagyban hozzájárult egy egyházpolitikai mozzanat: 1250-ben Capocci kardinális kibocsátott egy dekrétumot, amely szerint a szerviták elöljárói fölhatalmazást kaptak arra, hogy a kiközösített II. Frigyes császár párthíveit, ha felöltik a rendi ruhát, föloldhatják az őket is sújtó kiközösítés alól. Ezért sok német lovag belépett az új kolostori közösségbe, mivel nem volt más módjuk arra, hogy megtalálják az Egyházzal való kibékülést.
Bernardino Poccetti: Alessio Falconieri halála
Amikor a hét rendalapító kultuszát az Egyház jóváhagyta, a rendben az ünnepet a pápai jóváhagyás emléknapjára, február 11-re tették. A rendalapítókat 1888-ban avatták szentté, és a római naptárba is február 11-re jegyezték be ünnepüket. Mikor azonban 1907-ben bevezették erre a napra a Lourdes-i Szűzanya ünnepét, a rendalapítókét február 12-re tették át. 1969 óta február 17-én ünnepeljük őket, mert a hagyomány úgy tudja, hogy az egyik rendalapító, Falconieri Alessio ezen a napon halt meg.
A szervita rend női ágának ágostonos reguláját Boldog XI. Benedek pápa a Dum levamus kezdetű bullában hagyta jóvá.
Jóságos Istenünk, öntsd lelkünkbe a hét szent testvér buzgóságát, akik a Boldogságos Szűzanyát teljes odaadással tisztelték, és népedet hozzád vezették. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
 

Szűz Mária Lourdes-i megjelenése
Ünnepe: február 11

Lourdes a betegek számára sokat jelentő zarándokhely, ahol sokan meggyógyultak, de még többen megerősödtek a betegségük hordozásában. Szűzanyánk közbenjárását kérjük, hogy Isten kegyelmével tudjuk életünk keresztjeit hordozni.

forrás: Hankovszky Miklós

Négy évvel a Boldogságos Szűz Szeplőtelen Fogantatása dogmájának kihirdetése után, Lourdes mellett, a Gave folyó partján fekvő barlangban, 1858 február 11-én megjelent a Boldogságos Szűz Soubirous Bernadettnek. Ismételt megjelenése után elmondta magáról: “Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Kívánsága szerint csodálatosan szép templom épült a jelenések helyén, és a csodálatos gyógyulások szakadatlan láncolata jelzi, hogy a Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanya közbenjárásával szívesen segít a szenvedő embereken.

Szent Bernadett együtt imádkozta a Rózsafüzért a Boldogságos Szűzzel. Mi a szentmise Kezdőénekével köszöntjük a lourdesi Szent Szüzet:

Üdvözlégy, Szűzanya!
Te szülted a Királyt,
Aki az ég és föld Ura, mindörökkön örökké.

FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Mi mindannyian emberi gyarlóságokkal, hibákkal, sőt bűnökkel fertőzöttek vagyunk. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy a bűnbánatban megtisztulva szeplőtelenül vehessünk részt a szentmise áldozatban.

KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki Édesanyádban sem akartál találkozni a bűnnel:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Akinek keresztáldozata érdemeiért Isten eleve megóvta a Szent Szüzet az áteredő bűntől:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki Édesanyád kérésére tetted az első csodát:
Uram, irgalmazz!

AZ OLVASMÁNYHOZ (Iz 66, 10-14c)
A múlt század óta ezrek és ezrek zarándokolnak Lourdes-ba. A kegyelem áradata fakad e zarándokhelyen. A testi bajból is számtalan gyógyulás történt, lélekben pedig még többen erősödtek meg, és nyertek vigasztalást. Isten kiárasztotta irgalmát és a békét, mint a folyamot.

AZ EVANGÉLIUMHOZ (Jn 2, 1-11)
Jézus Krisztusban Isten szeretete kézzelfoghatóan megjelent közöttünk. Az Ő “órája” Isten szeretetének különleges megnyilatkozása. A Boldogságos Szűz kérésére megkezdte csodái sorozatát. Ez a csoda-sor folytatódik napjainkban is Lourdes-ban.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Kérjük, Testvéreim, Urunkat, Jézus Krisztust, hogy Édesanyja közbenjárására árassza reánk kegyelmét, és áldjon meg minket testi-lelki egészséggel.

  1. Olts szívünkbe, Urunk, el nem múló szeretetet égi Édesanyánk, a Boldogságos Szűz iránt.
  2. Adj buzgóságot, hogy áhítattal imádkozzuk a Szűzanya köszöntését, a Rózsafüzért.
  3. Sokasítsd meg, Urunk, irgalmad jeleit a Boldogságos Szűz közbenjárására.
  4. Engedd, hogy a Szent Szűz iránti bizalomért enyhülést találjanak a szenvedők és betegek.
  5. Add, Urunk, hogy halálunk óráján a Boldogságos Szűz Országodba vezessen minket.

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod érdemeiért a mennyei Atya előre megóvta Édesanyádat az eredeti bűntől, és így Ő a Szeplőtelen Fogantatás. Kérünk, add, hogy az Ő hathatós közbenjárására rajtunk is megtörjön a bűn hatalma, és pártfogásával eljuthassunk Országodba. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

 

Urunk bemutatása – Gyertyaszentelő Boldogasszony 
 16
A mai ünnepen arra emlékezünk, hogy Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.

A szokásnak megfelelően a szülők, Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. 

Fra Angelico: Jézus bemutatása a templomban (1440–42)

A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.

Giotto di Bondone: Krisztus bemutatása a templomban (1306)

Az Úr Jézus bemutatását (praesentatio Domini) Jeruzsálemben már a 4. században megünnepelték, ekkor még február 14-én, mivel karácsonyt január 6-án ülték. Attól kezdve, hogy Jézus születésének ünnepnapja december 25-ére került, Jézus bemutatását február 2-án kezdték ünnepelni.

Róma a 7. században fogadta el e liturgikus napot, a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló hypapante (találkozás) néven – ekkor találkozott először Jézus az emberiséggel, az emberekkel, akikért megtestesült. Az agg Simeon felé fordult, nagy örömmel ismerte fel benne az üdvösség hozóját: karjába vette a gyermeket, és áldotta Istent, hogy megérhette ezt a boldog napot. 

Rembrandt: Simeon hálaéneke (1669)

Simeon hálaéneke, a Nunc dimittis (Lk 2,29–32) a napi zsolozsma állandó része, a kompletórium kantikuma.

„Most bocsátod el, Uram, szolgádat,
a te igéd szerint békességben,
mert látták szemeim üdvösségedet,
melyet minden nép színe előtt készítettél,
világosságul a nemzetek megvilágosítására
és dicsőségére népednek, Izraelnek.”

A 10. századtól a nyugati egyház liturgikus könyvei egyre inkább Mária tisztulását emelték ki, és erről nevezték el az ünnepet: purificatio. Majd a keleti egyház hagyományával teljes összhangban 1960 óta ismét az Úr ünnepeként, Urunk bemutatásaként tartjuk számon.

Találkozás az Úrral (15. század)

Az 1092-es szabolcsi zsinat a kötelező ünnepek közé sorolta. A 20. század elejétől tanácsolt ünnep.

Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiadat ma emberi testünk valóságában mutatták be templomodban. Tisztítsd meg szívünket, hogy méltók legyünk egykor mi is megjelenni előtted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Guido da Siena: Jézus bemutatása a templomban (1270-es évek)

Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Azóta ezen a napon az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt is ünnepli, akik a világon megszentelt életet élnek.

Az ünnep célja: hálát adni Istennek a megszentelt élet ajándékaiért, előmozdítani a hívek körében ennek az életformának az ismeretét és szeretetét, valamint lehetőséget adni a megszentelt életet élőknek, hogy tudatosuljon bennük életük szépsége és azok a csodák, amelyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára.

Imádkozzunk a szerzetesekért és a megszentelt életet élőkért, valamint a hivatásokért!

* * *

A magyar paraszti hagyományban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, hogy az ördög ne tudjon rajta győzedelmeskedni, körül is járták az ágyát, megkerekítették a testét vele, hogy mintegy elzárják a leselkedő gonosz elől. Bő, Osli asszonyai szerint a gyertya fénye mutatja a haldoklónak a mennyei utat, füstje pedig elűzi, távol tartja a lélektől a gonoszt.

A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték, és főképpen vihar idején gyújtották meg és imádkoztak mellette.

A szegedi táj népe úgy tartotta, ha szenteléskor nem alszik el a gyertya, akkor jó méztermés lesz. Ez utalás a gyertya viaszára. Kiszombori asszonyok a szentelésről hazaérve a gyertyából egy csipetnyit a kilincsre tettek, hogy mindig békesség legyen a háznál, és megveregették vele a gyümölcsfákat, hogy szépen teremjenek.

A magyar népi kalendáriumban Gyertyaszentelő Boldogasszony napja idő- és termésjóslásai szerint a hátralévő tél negyvenes rámutatónapja. A naphoz fűződő időjóslás egy középkori deák szentenciát őriz, eszerint: ha Gyertyaszentelőkor süt a nap, hidegebb lesz, mint előtte volt. (Vagyis: ha a medve meglátja árnyékát, visszabújik barlangjába, mert hideg napok jönnek még.)

Kapcsolódó fotógaléria

 
 
Boldog Batthyány-Strattmann László 2020. január 22.,
Boldog Batthyány-Strattmann László nemcsak a beteg szemeket gyógyította, hanem arra is gondja volt, hogy a hit szemeit gyógyítsa, és nyitogassa azokat Isten titkaira. A boldoggá avatott hitvallóra és szemorvosra emlékezünk liturgikus emléknapján.
 
Dr. Batthyány-Strattmann László (1870–1931) korának különös alakja volt: hercegi rangúként polgári foglalkozást választott. Diplomás orvosként, klinikai sebészeti gyakorlata közben kórházépítésbe kezdett. 1902-ben Köpcsényben nyitotta meg Magyarország első korszerűen felszerelt huszonnégy ágyas vidéki kórházát, amelynek hamarosan akkora lett a forgalma, hogy a MÁV különvonatot indított a kis nyugat-magyarországi faluba. Receptjeit, a felírt szemüveget a gyógyszerészek és a látszerészek ingyen beváltották, hiszen László doktor minden hónap végén egy összegben rendezte a számlát. Vagyonának nagy részét a szegények gyógyítására áldozta.
Címerének jelmondata: Hűséggel és szeretettel. A trianoni békediktátum következtében Köpcsényt Ausztriához csatolták (mai neve: Kittsee), a szegények orvosa ekkor körmendi kastélyába költözött népes családjával. Mivel birtokainak nagy része a határokon túl rekedt, kórházépítésbe már nem kezdhetett, így kastélyában rendezte be új kórházát a szembetegek számára.
A gyakorlati szemészet művelője volt. Rendkívüli kézügyességének köszönhetően kiváló műtőorvos hírében állt: napi nyolcvan-száz beteget látott el feleségével, aki egyben az asszisztense is volt. Műtéti technikája elismerést váltott ki szakmai körökben. Általános orvosi érdeklődése az egész tudományágat felölelte, szakmai kapcsolatai révén állandóan tudomása volt a szemészet legújabb eredményeiről. Kevés tudományos publikációja jelent meg, de működéséről tudtak az ország határain kívül is. Számos társaság tagjai sorába választotta, de ő ritkán látogatta üléseiket. Minden idejét a gyógyításnak szentelte.
A „szegények hercege”, dr. Batthyány-Strattmann László világosan látta a vidék köz- és egészségügyi elmaradottságát, ezért karitatív tevékenységével, a maga eszközeivel igyekezett segíteni a rászorulókon.
Feleségével, Coreth Mária Teréziával tizenegy gyermeket neveltek fel szeretetben és mély istenhitben. Szívesen volt gyermekei körében, akik rajongva szerették édesapjukat.
Élete utolsó évtizedeiben naponta elimádkozta Szűz Mária kis zsolozsmáját, családjával együtt szentmisét hallgatott, este rózsafüzért imádkozott. 1916-ban feleségével, Ödön fiával és sógornőjével belépett a ferences harmadrendbe. Operáció előtt és alatt mindig imádkozott, s gondoskodott betegei lelki gondozásáról is.
A szegények orvosa volt: „orvos volt a hercegek között, és herceg az orvosok között”. Sok szenvedés után, hatvanéves korában hunyt el 1931. január 22-én.
Már másfél évtizeddel a halála után elindították boldoggáavatási ügyét, amely a következő évtizedek politikai helyzete miatt hosszú időre megtorpant. A perújrafelvétel és az azt követő eljárás azonban eredményes volt: Batthyány-Strattmann Lászlót 2003. március 23-án II. János Pál pápa boldoggá avatta.
Istenünk, te Boldog Batthyány-Strattmann László hitvallót csodálatos buzgósággal ajándékoztad meg, hogy a szegényeken és a betegeken segítsen, családja iránt pedig a hűséget és a szeretetet gyakorolja. Az ő közbenjárására add, hogy szükséget szenvedő testvéreinknek mi is segítségére legyünk, és életünk folyamán minden körülmények között állhatatosan szolgáljunk neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Szent Pál apostol megtérése – Pál fordulása
  1. január 25.,
Január 25-én Pál fordulását, Szent Pál apostol megtérését ünnepeljük.
Lorenzo Veneziano: Pál megtérése (1370 körül)
A legkisebb az apostolok között – így ír magáról Pál. Nem találta méltónak magát az apostoli címre, mivelhogy korábban vezető szerepet játszott a keresztények üldözésében. Pál, akit ekkor még Saulnak hívtak, az „Úrnak tanítványai ellen lihegve” Damaszkuszba ment; az úton hirtelen nagy fényesség vette körül. Leesett a lóról, és látomásában szózatot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre ő megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” Az így felelt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!” (vö. ApCsel 9,1–31) Az élmény hatása alatt Pál megtért, és a kereszténység nagy térítő apostola lett.
A mai ünnep ennek a fordulatnak állít emléket. Megtérésének Krisztus új szószólója névcserével adott nyomatékot. Ettől kezdve a zsidó Saul helyett római nevét, a Paulust használta. A névcsere jelképes értelmű: az eredeti Saul a zsidók szálfatermetű első királya volt, míg a latin paulus jelentése: kicsiny. A kis termetű Pál, aki Saulként a legnagyobb volt az üldözők között, az apostolok sorában a legkisebbnek mondta magát.
Caravaggio: Szent Pál megtérése (1600 körül)
Akkor tért meg és lett az ősegyház tagja, amikor az kezdett elszakadni a választott néptől, s hozzálátott a birodalom pogány népeinek misszionálásához. A törvénytől függetlenné vált keresztény irányzat teológusa és előharcosa lett.
Mint ismeretes: Pál a Szíriát és Kisázsiát összekötő út mentén fekvő Tarzuszban született. Családja Benjamin törzsébe tartozott, ragaszkodtak a zsidó hagyományokhoz. Pál tudatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és sok kortársánál buzgóbban ragaszkodott hozzá. Jól beszélt ugyanakkor görögül is, ismerte a hellén műveltséget és a pogány kultúrákat.
Meghívásával együtt Pál fölismerte, hogy feladata az evangélium hirdetése a pogányok között. A rá jellemző radikalizmussal járta ezt az utat. Jézus minden tanítványánál alkalmasabbá vált arra, hogy a legkülönbözőbb fölfogású és képzettségű emberek nyelvére lefordítsa az evangéliumot. Zsidó volt a zsidóknak, görög a görögöknek. Mindenkinek mindene lett. Megtérése után azonnal megkezdte a missziót, először Arábia területén, Damaszkusztól délkeletre.
Juan Antonio Frias y Escalante: Szent Pál megtérése (17. század)
A népek szent apostolának életéről – aki „Isten kiválasztott eszközeként” szóval és tettel utat tört az evangéliumnak a világban – tájékoztatást adnak levelei és az Apostolok cselekedetei.
* * *
Pál megtérése ünnepének különböző elnevezései maradtak fenn: Pál fordulásapálfordulás; az Érdy-kódexben: Szent Pál apostolnak megfordulatja; a Debreczeni-kódexben: Szent Pál apostolnak megtérése; Beythe Istvánnál: Szent Pál megtérölése napja; a szegedi nép ajkán: Jóraforduló Pál, az apostol megtérésének ünnepe.
E nap időjárásából a termésre, a gazdasági élet kilátásaira következtetnek, hiszen az idő is lassanként a tavaszba fordul.
Az első idevonatkozó, középkori hazai följegyzés egy misekönyvünkben olvasható. Eszerint a jó idő jó termést jelent, míg a köd a jószág pusztulását, a szelek háborút. A szentesi elnépiesedett regula is így tudja: Hogyha szeles pálfordulás, akkor lészen hadakozás.
Későbbi kalendáriumi eredetű regulák is így tudják:
Ha fényes Szent Pál,
Minden termés szépen áll.
Ha Pál fordul köddel,
Jószág húllik döggel.
Csanádapácaiak szerint, ha szép, derült az idő, akkor még annyi hideg napra lehet számítani, amennyi az esztendőből már eltelt.
Magyarbánhegyes öregasszonyai így szoktak könyörögni: Pál, fordítsd meg a rostát, hiszen ezen a napon fordul meg az idő. Ha Pál napján süt a nap, még nagy hidegekre számítottak a tél végén.
Vásárosdombó hajdani vízimolnárai e napon kiállottak a széljárást kémlelni. Ha alulról fújt, akkor tudták, hogy még jeget kell törni – a déli szélből jósoltak tehát hideget.
Kiskanizsa öregjei szerint: pálfordulás: fele kenyér. Azt akarták ezzel mondani, ha a télire eltett élelem és takarmány fele még megvan, akkor nincs baj, a család már kitelel. Székesfehérvár-Felsővároson így mondták: pálfordulás: fele kenyér, fele bor. Kissé bővebb a zalaszentbalázsi szentencia: fele kenyér, fele széna, fele fa. Bókaházán: Pálnak fordulása, fél tél elmúlása.
Különös somlóvidéki, oroszi hiedelem volt, hogy e napon a határban minden esztendőben megfagy valaki, mert a tél megköveteli a maga áldozatát.
 

Szent Margit üzenetei a ma emberének

Szent Margit szűzi életét, elkötelezett keresztény és hazafias helytállását korokon átívelő tisztelet övezi Veszprémben, hiszen domonkos rendi apácaként itt, az érseki székhelyen kezdte meg szerzetesi engesztelő hivatását az egykori Szent Katalin-zárdában 
A Mennyei Atya, a Teremtő Isten szépnek alkotta világunkat; szépnek alkotta a természetet, az embert, akit saját képére és hasonlatosságára teremtett, azt akarta, hogy az ember észrevegye ezt a szépséget, hogy hálás legyen ezért a szépségért, s hálájának jeleként a Teremtő munkatársa legyen annak megőrzésében, továbbadásában. Szent Margit részesedett Isten e benső lelki szépségében, jóságában, ez áthatotta lényét, s e szépség átsugározta egész személyiségét, magatartását, cselekedeteit is. 

Margit egyik kortársát, Assisi Szent Ferencet idézte; a Naphimnuszon, az Isten gondviselő szeretetéről a madaraknak prédikáló és a békéért imádkozó szerzetes lírai gondolatain keresztül világította meg, hogy az istenkövető hálás ember miként képes a teremtett világ alkotásaiért Istent dicsőíteni. Margit is, mint Szent Ferenc, egész életében a békére áhítozott és a békességszerzők elkötelezettségével küzdött. Családjában háború dúlt apja, IV. Béla és testvére, V. István között, és a másik testvér is családi belviszálynak esett áldozatul később. Ebbe a világba akart Margit kiengesztelődést hozni a tatárok által meggyalázott országban, s akart a béke eszközévé lenni családjában, rokonságában – a szeretet fegyverével.

A királylánynak lett volna lehetősége megváltoztatni élete menetét, hiszen két magas rangú kérője is akadt, de kitartott szülei fogadalma mellett: hogy életét Istennek szentelje Magyarország tatároktól való megszabadulásáért. Krisztus követésének a radikalitását választotta. Belülről sugárzó lelki szépsége, lelki gazdagsága sokakat megindított. Ugyanakkor öltözködésében, étkezésében és szolgálataiban az egyszerűséget, a másokért, s másokban felfedezhető Krisztusért való áldozatot kereste, a kicsinyekért, betegekért való szeretetszolgálatot választotta, a szenvedő és szolgáló Jézus nyomában járt. Mindenkiben Istennek szolgálunk, mindenkiben őt kell meglátnunk, üzeni lelkületével korunknak is, emelte ki a lelkész.

Margit jó volt és szent, alázatosságban fölülmúlt minket, szolgákat. Margit alázatossága elvezet minket a Szentlélek titkához, Isten alázatosságának titkához, mutatott rá. A kezdeményező és elfogadó szeretetet, a szolgáló és alázatos szeretetet fedezhetjük fel életében, és tudatosítanunk kell: erre kaptunk meghívást mindnyájan.

Manapság az alázatosság mögött sokan valamiféle sunyiságot értenek, mondta, valami jogtalant kerülő úton elérni akaró magatartást, pedig az alázatosságnak egészen más a jelentése. Az alázatosság általában észrevétlenségbe burkolt szeretet-megnyilvánulás, s abban a bennünk rejtőző Isten jóakaratába való szelíd belesimulás, a Lélekre figyelő magatartás tükröződik.  Isten Szent Lelke ugyanis megvilágítja értelmünket, s megerősíti hitünket. Az Istenben hívő ember tudja, hogy Istenbe bármikor kapaszkodhat. Bár Isten túl van a mi emberi, értelmi megismerésünk határain, de lelkünk a végtelenre nyitható, Isten végtelen nagyságára, szeretetére. Ha az ember átengedi magát az Ő szeretetének, olyan békességét képes megtapasztalni, ami mindent fölülmúl. Szent Margit is, és más szentjeink is ebben az alázatosságban vezetnek minket az Isten felé való úton. Nincsen nagyobb hatalom, mint Isten szeretetének az alázata és ezért nekünk is ezzel a szent alázattal, türelemmel kell szolgálnunk életünkön át. Istennek adva át a vezetést.

 

ÉN VELED VAGYOK

 

Hittel, reménnyel járj végig utadon,
hidd el Én mindenkor, veled vagyok.
Ha az égen napfény, vagy csillag ragyog,
vagy, felhők tornyosulnak sötéten,
Én veled vagyok, nem hagylak el téged.
Megőrizlek sötétben és fényben,
végigkísérlek, hűséggel utadon,
mert félőn szerető, Megváltód vagyok.

Schvalm Rózsa

 

 


 

Ellesett gondolatok

 

Szent kereszt felmagasztalása.

 

Képtalálat a következőre: „szent kereszt felmagasztalása”

Kereszt, akasztófa vagy villamosszék – egy lényeges a keresztnél: egy bitófa lett a kereszténység legfőbb szimbólumává. Mert Jézus Krisztus, az Isten Fia szenvedett és halt meg rajta. És valóban szenvedett, nem csak egy látszat testben volt, nemcsak látszólag vérzett és haldoklott, ahogyan oly sokan tévesen hitték már a kereszténység története során a kezdetektől napjainkig. Mert ha belegondolunk igazán, hogy kicsoda Jézus Krisztus, akkor még annak a gondolatától is elborzad tisztességes érzésű ember, hogy az Isten szenvedjen. Mert Jézus valóban Isten Fia volt, nem pedig egy különleges képességekkel rendelkező ember, próféta.

De szenvedhet az Isten? Muszáj volt ilyen utolsó módon megváltani a világot, a mindenható, mindentudó Istennek nem lett volna lehetősége arra, hogy másként váltsa meg az embereket? Ne ennyi szenvedés, botrány árán? Ne egy gyilkosoknak, gazembereknek fenntartott utolsó bitófán?

A megdöbbentő az, hogy Istennek lett volna más módja az emberek megváltására. De hát akkor miért ezt az utolsó, megbotránkoztató módszert választotta?

A választ hallottuk a mai evangéliumban: “Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen.” A szeretet a kulcsszó tehát ebben a keresztáldozatban. Az pedig, hogy mi a szeretet csúcspontja Jézus fogalmazta meg: Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért. 

 

 

Képtalálat a következőre: „fajdalmas anya versek, imák”

 

 

Fájdalmas Anya

 

Képtalálat a következőre: „fajdalmas anya”

 

Fájdalmas Anyával (Msa) az Egyház is együtt siratja a Megváltót a keresztfa alatt, a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepét követő napon. A Fájdalmas Anya a szenvedésben egyesül fiával, a megfeszített Krisztussal. A Fájdalmas Szűzanya gyakran jelenik meg a passió egyes mozzanatainak szereplőjeként, elsősorban a kereszt alatt és fia siratása közben. Látjuk őt a Fájdalmas Krisztus, a Fájdalmak Férfia ellenpárjaként, olykor tőrrel a szívében. Az agg Simeon szavaira „a te lelkedet is tőr járja át” (Lukács ev. 2,22-38) utalva, a Fájdalmas Anyát hét tőrrel a szívében (Mária hét fájdalma) illetve hét tőrrel/karddal körülvéve is ábrázolják. A fájdalmakat szimbolizáló hét tőr a következő eseményekre utal: Jézus körülmetélésemenekülés Egyiptombaa tizenkét éves Jézus a templombanKrisztus elfogatása és a keresztvitelkeresztrefeszítéslevétel a keresztrőlKrisztus sírbatétele.

 

 

LELKI  MORZSÁK 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

        

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fájdalmas Szűzanya
         

Ó szentséges Anyám, a keresztre feszítettnek vésd szívembe sebeit. A keresztnél veled állni, gyászban veled eggyé válni erre hív a szeretet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ÉDES JÉZUS HOZZÁD JÖTTEM

 

Édes Jézus hozzád jöttem
Nagyon nehéz a keresztem.
Testem reszket lábam remeg,
Emeld meg a keresztemet.

 

Ma már lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!

Fogadjál el ahogy vagyok,
Ragyogtasd rám sugallatod.

 

Nyújtsd a kezed, hogy elérjem,
A szentlelket küldd el nekem!
Ma már lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!

Jézus mondja kellesz nekem,
Aki szeret az van velem.
Megbocsátom, bűneidet,
Letörlöm a könnyeidet.

Ma már lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!
Bűnös lélek ne tévelyegj
Ha így remélsz, veled leszek.

Most jöjjetek, ne féljetek,
Azért jöttem, megvédjelek.
Ma már lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!

Halott voltam, s felébredtem,
Megmentette az életem.
Most még hiszem, most már tudom,
Jézus az én szabadítóm.
Ma még lehet. Amen.

 

 Kapcsolódó kép

 


 

Kapcsolódó kép

Eucharisztikus Világkongresszus

Budapest

2020

 

Gondolatok

Képtalálat a következőre: „gondolatok a szeretetről”

 

,,Oly későn szerettelek meg Téged, te mindig új és régi Szépség, későn szerettelek meg. De hogyan történhetett ez: Te bennem voltál, és én kívül voltam saját magamon. Hívtál engem, és a kiáltásod legyőzte a süketségemet; felragyogtál, és fényességed elűzte vakságomat; illatod felhője felgomolygott és belélegeztem, és most epedek utánad; megízleltelek, és most éhezem és szomjazom Rád; megérintettél, és fellángoltam a békességért, amely Tőled való.”

 

 Lelki morzsák

 

Képtalálat a következőre: „nagyböjti gondolatok”

 

Képtalálat a következőre: „sorválasztó képek”

 


 

Gyerekeknek

 

 

Kapcsolódó kép


 

 

Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent meg a szirmain. A virág azonban tovább álmodozott. Hosszú éjszakáin elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy megcsókolják őt. Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra kinyílt.

Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:
– Nem unod a várakozást?
– Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
– Miért?
– Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.
Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk.
De nem mindegy, hogy mire! 

 
Az öröm tízparancsolata

1. Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömöt.
2. Mosolyogj, és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is.
3. Szívből ismételgesd: “Isten, aki szeret engem, mindig jelen van.”
4. Szüntelenül törekedj arra, hogy az embereknek csak a jó oldalát lásd.
5. Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot.
6. Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ezeknél semmi sem nyomasztóbb.
7. Munkádat örömmel és vidáman végezd.
8. A látogatókat mindig szívesen, jóindulattal fogadd.
9. A szenvedőket vigasztald, magadról felejtkezzél el.
10. Ha mindenütt az örömet terjeszted, biztos lehetsz abban, hogy magad is rátalálsz.

***

 

 

 

A hó fogságában

 

Egy ember, aki az alaszkai Chugach hegységben túrázott, remélte, hogy még a halálos hófúvás előtt eljut a táborhelyre. De már túl késő volt. A hófúvás olyan dühvel tört rá, hogy egy méternyit sem látott előre. Miközben igyekezett megtalálni a helyes útirányt, a szélfútta hó és jég leverte lábáról. Bár tudta, hogy nagyon közel van a tábor, elveszítette tájékozódó képességét, és nem tudta eldönteni, merre menjen.

Végül az éj sötétjében – csuromvizesen, átfagyva és teljesen kimerülten – leroskadt egy hókupacra. Nem bírt továbbmenni. Beletörődött, hogy itt kell meghalnia.
Ahogy ott feküdt a hóban, úgy tűnt, mintha valamit hallott volna – valamiféle halk sírást, mintha egy kutyakölyök szűkölne. Szólongatni kezdte, és megpróbálta a hang irányába vonszolni magát. Hát persze, hogy egy kutya volt az, ami szintén eltévedt a hófúvásban. A kiskutya valahogy elkeveredett az anyjától, és most halálra fagyva nyüszített a hóban. A férfi gyorsan elkezdte dörzsölni a kis testet, hogy a vérkeringés beinduljon, és így életben maradhasson. Leheletével is melengette a kutyust, és egész éjszaka azon fáradozott, hogy életben tartsa.
Másnap falusi járőrök megtalálták a férfit és a kutyát, mindkettőt élve. Kiderült, hogy amíg az éjszaka folyamán azon fáradozott, hogy életben tartsa a kutyust, önmagát is életben tartotta.

 


 

  

Képtalálat a következőre: „keresztény történetek”

Egyszer a király sétára indult a királyi kertben.
Nyomasztó látvány tárult elé: hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák.

A tölgyhöz fordult.
– Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő – mondta a tölgy.
A fenyőre nézett.
– Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző.
A szőlőhöz lépett:
– Megfonnyadtam, mert soha sem tudnék úgy virágba borulni, mint a rózsabokor.
Egyetlen egy élettel teli, viruló, virágzó növényt talált a kertben, az árvácskát.
– Azt gondoltam, – szólt az árvácska – amikor elültettél, árvácskát akartál. Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna. Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. Ha rózsát, akkor rózsabokrot.
Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, mint ami vagyok, hát azzá leszek legjobb tudásom szerint.

 

Képtalálat a következőre: „gondolatok a szeretetről”

 

 

Erdélyi József:

Kék Miatyánk

Legszebbek a néma imák…
Imádkozik minden virág;
kék imát mond a kék katáng,
kék virága kék Miatyánk.

Gyalogútak, dűlők fele
kék katánggal van most tele;
mélyűlt keréknyomok között
milljó kék Miatyánk köszönt.

– Ki itt jársz, légy jó emberünk,
s néma imát mondj mivelünk;
tekints némán az égre fel, –
egy pillantást megérdemel.

Szekérkerékkel töretünk
kocsikenőcs a kenetünk,
innen mi el nem mehetünk;
mégis szép a mi életünk.

Mégis víg a mi életünk,
az égre ment felnézhetünk
s néz ránk a Nap, az ég szeme;
nyitott szemünk felnéz bele.

Minden tövön száz kék katáng
mondja némán hogy „Mi Atyánk”;
s hervad hamar és boldogan,
benne mert új élet fogan.

Mert küllőkkel bár töretünk,
kocsikenőcs a kenetünk:
mig az égre felnézhetünk,
örök élet az életünk…

 

 

A.M.D.G.