Ma 2020. 9. 22., kedd, Móric napja van. Tel.: +36-93-789-046 | Mobil: +36-30-470-1916 | 8800 Nagykanizsa, Templom tér 5.

Elmélkedések

 

Valtorta Mária: Mária élete – Tartalomjegyzék 

< Előző rész: Mária szeplőtelen fogantatása

Anna egy fullasztó, meleg napon kimegy a kertbe, ahol Joakim dolgozik. Látszik, hogy már közel áll a szüléshez. Jónak látja visszatérni a házba.
– Fáj? – kérdezi Joakim.
– Nem. De érzem azt a nagy békét, amelyet éreztem a templomban, amikor megkaptam a kegyelmet, és amit akkor is éreztem, amikor megtudtam, hogy anya vagyok. Olyan, mint egy elragadtatás. Édes álom a test számára, miközben a lélek örvendezik, és olyan béke tölti el, aminek nincs emberi hasonlata. Szerettelek téged, Joakim, és amikor beléptem a házadba és azt mondtam magamban: ,,Egy igaz embert jegyeztem el”, békét éreztem, és ugyanígy minden alkalommal, amikor szeretettel gondoskodtál Annádról. De ez a béke másféle. Gondolom, olyan, mint ami Jákob lelkét árasztotta el, amikor angyalokkal álmodott, vagy még inkább hasonló Tóbiás örvendetes békéjéhez, miután Rafael felfedte neki kilétét. Minél inkább megízlelem, annál inkább növekszik. És mintha felszállnék a kék égbe… és nem tudom miért, mióta érzem ezt a békés örömöt, énekelek a szívemben, mint az öreg Tóbiás. (Tób 12, 13,1- 23) Úgy tűnik nekem, hogy ezt erre az órára írták… erre az örömre… Izrael földje számára, amely megkapja őt… Jeruzsálem számára, amelynek bűne most bocsánatot nyer… de…, ne nevessétek ki egy anya ábrándozását…, de amikor azt mondom: ,,Adj hálát az Úrnak a jókért, és áldd az örökkévaló Istent azért, hogy felépítse benned Tabernákulumot”, azt gondolom, hogy az fogja felépíteni Jeruzsálemben az igaz Isten Tabernákulumát, aki most születik… és még arra is gondolok, hogy többé nem a Szent Városról, hanem az én gyermekemről jövendölt, amikor énekében azt mondta: “Ragyogó fényben fogsz úszni, a föld minden népe leborul előtted, jönnek a nemzetek ajándékot hozva neked, imádják benned az Urat és szentnek tekintik földedet, mert benned hívják segítségül a Nagy Nevet. Boldog leszel fiaidban, mert mindnyájan áldottak lesznek, és egyesülnek az Úr közelében. Boldogok, akik szeretnek téged és örvendenek békédnek…” És én leszek az első az örvendezők közül, én, az ő boldog anyja.
.
A hosszú ideig tartó szárazság heves viharral végződik, amint Anna, Joakim és két munkása elérik a házat. Estefelé annyira erősödik a vihar és a villámlás, hogy az egyik munkás megjegyzi:
– Úgy látszik, mintha a sátán kijött volna ördögeivel a pokolból. Nézzétek azokat a fekete felhőket! Kén szaga van a levegőnek, és a szél süvíltése mintha átkokat szórna…
Közben Anna közel áll a szüléshez. Minden gyorsan és jól halad. A vihar hirtelen megszűnik az utolsó villámcsapással, amely éppen a házuk előtt csap le. Utána hallják a kis Mária sÌrását. Hatalmas szivárvány tűnik fel az égen, olyan szép, amilyet még nem láttak. Csodálkozva nézik mindnyájan. Noha még nem ment le a nap, máris feltűnik egy ragyogó csillag, amely hatalmas gyémántként tündököl az égen. A telihold is fényesen ragyog. De nem kevésbé szép látványt nyújt a kis Mária, rózsásan szőke hajával, kedves arcával, apró kis kezével és lábával. Amikor visszaadják a kis Máriát Annának, ő mosolyogva mondja:
– Ő a Csillag. Az ő jele van az égen. Mária a béke szivárványa! Mária, csillagom! Mária, tisztaságos hold! Mária a mi gyöngyünk!
– Máriának nevezed őt?
– Igen, Mária, csillag és gyöngy és fény és béke…
– De ez keserűséget is jelent… Nem félsz, hogy szerencsétlenséget hoz rá?
– Isten vele van. Az övé, még mielőtt létezett volna. Ő vezeti majd útjain és minden keserűséget mennyei mézzé változtat. Most légy a te mamádé… még egy kissé, mielőtt egészen Istené lennél…

> Valtorta Mária látomásának folytatása: Mária lelkének szépsége és érintetlensége

Szent

Kalkuttai Szent Teréz

 
1997. szeptember 5-én hunyt el a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a már életében is szentként tisztelt Teréz anya. Agnes Gonxha Bojaxhiut 2016. szeptember 4-én avatta szentté Rómában Ferenc pápa.

Az albán nemzetiségű Teréz anya 1910. augusztus 27-én született Agnes Gonxha Bojaxhiu (ejtsd: Ányesz Gondzsa Bojadzsiu) néven Üszküb városában (ma Szkopje, a Macedón Köztársaság  fővárosa).

Édesapja, Kolle Bojaxhiu építési vállalkozó volt, édesanyja, Drana otthon nevelte három gyermeküket. Agnes kilenc éves volt, amikor édesapja meghalt. Az édesanya jelentős szerepet töltött be az egyházközség életében, a jótékony cselekedetek asszonyának nevezték, mivel a nála szegényebbek megsegítését mindig kötelességének tartotta. Ha egy szegény ember kopogtatott be házuk ajtaján, alamizsnát adott neki, és arra tanította gyermekeit: még ha nem is vér szerinti rokonuk, akkor is a fivérük, mert szegény.

A három gyermek szilárd vallási nevelésben részesült. Agnes állami iskolába járt és tagja lett a Mária-kongregációnak. Ebben az időben a jugoszláv jezsuiták működést vállaltak a kalkuttai főegyházmegyében. Az első csoport 1925. december 30-án érkezett Kalkuttába. Egyiküket Kuersongba küldték, ahonnan lelkes leveleket írt a bengáliai missziós lehetőségekről. A kongregáció tagjainak rendszeresen felolvasták ezeket a leveleket. A fiatal Agnes egyike volt azoknak, akik önként jelentkeztek a bengáliai misszióba. Kapcsolatba került ezért a kalkuttai főegyházmegyében is szolgálatot végző írországi Loreto-nővérekkel. 

Agnes 1928-ban, áldozócsütörtökön határozta el, hogy szerzetesként Istennek szenteli életét. Iskolatársnőjével együtt felvételét kérte az angolkisasszonyok írországi anyaházába, amely a Loretói Miasszonyunk nevét viselte. Hamarosan Indiába küldték, hogy megkezdje noviciátusát Dardzsilingben. Itt tett szerzetesi fogadalmat 1931. május 25-én. A Teréz nevet az 1925-ben szentté avatott Lisieux-i Kis Szent Teréz iránt érzett tiszteletből választotta. Döntését így indokolta meg: „Ha keresztényi életet él az ember, akkor az biztosítja hitének növekedését. Sok szent járt előttünk, hogy vezessen minket. De én azokat szeretem, akik egyszerűek, mint Lisieux-i Szent Teréz, Jézus kis virága. Őt választottam névadómnak, mert hétköznapi dolgokat tett nem hétköznapi szeretettel.”

Teréz anya 1929 és 1948 között földrajzot tanított a kalkuttai Szent Mária Iskolában, néhány évig az intézmény igazgatónője volt. 1946. szeptember 10-én vonattal indult Dardzsilingbe, lelkigyakorlatra. Zsúfoltság volt, mint máskor, különösen a harmadosztályú kocsikban, ahol a legszegényebbek utaztak. A kasztrendszer teljes, tragikus valójában mutatkozott meg előtte, és e szegények tülekedő, nyomorúságos tömegét látva hirtelen úgy érezte, nincs joga ahhoz a kényelemhez és békességhez, amit megkap a kolostorban, és amit a kedves és jómódú lányok tanítása és nevelése közben érez. Tisztán észlelte Jézus hívását, hogy hagyja el a zárdát, és éljen a legszegényebbek között. Ez volt Teréz anya életében a „sugallat napja”.

Ezt követően engedélyt kért elöljáróitól, hogy egyedül élhessen a zárdán kívül, és a kalkuttai nyomornegyedben dolgozhasson. Kérését Róma elé terjesztették, és XII. Piusz pápa egyévi időtartamra jóváhagyta azt: szerzetesi életet élhetett, klauzúrán kívül, a kalkuttai érsek felügyelete alatt. 1948 augusztusában Teréz anya levette a Loreto-nővérek ruháját és fehér száriba öltözött, kék szegéllyel, a vállán kereszttel. Patnába ment, az amerikai missziós orvosnővérekhez, hogy beható kiképzést kapjon, mint ápolónő. Karácsonyra visszatért Kalkuttába és a szegények Kis Nővéreivel lakott. Még ugyanebben az évben engedélyt kapott első nyomornegyedbeli iskolájának megnyitására.

1950 októberében jóváhagyták az új szerzetestársulatot, a Szeretet Misszionáriusait, amely Kalkuttában alakult meg, és innen terjedt el egész Indiában, majd világszerte. A Szeretet Misszionáriusai 1965 februárjában pápai jogú társasággá lett. Hitvallásuk szerint: „Mindenekelőtt szerzetesnővérek vagyunk, és nem szociális segítők, tanárok, ápolónők vagy orvosok. A különbség köztünk és a szociális gondozók között az, hogy ők valamit cselekszenek, mi pedig Valakinek. Jézust szolgáljuk a szegényekben. Minden, amit csinálunk, Jézusért van. Életünknek ez az értelme. A nap 24 órájában Jézust szolgáljuk.” A Szeretet Misszionáriusai egész szívükből, szabad elhatározással a szegényeket szolgálják, és munkájukért semmi pénzt nem fogadhatnak el.

Teréz anya tevékenységét az egész világon elismerték, rengeteg más díj és kitüntetés mellett 1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat is. Kérésére nem tartották meg az ilyenkor szokásos bankettet, az erre szánt összeget az éhezők kapták. Teréz anya ugyanis elveihez hűen visszautasította, hogy a ceremóniát záró bankett finomabbnál finomabb ételeiből fogyasszon: „Nem tudnék venni belőle, és nyugodt lelkiismerettel megenni, amikor testvéreim közül annyian halnak éhen. Nekem egy darabka kenyér és egy pohár víz elegendő.”

Teréz anyának a szegények sorsáról, illetve a gazdagok felelősségéről vallott nézetei II. János Pál pápa gondolkodásában is fontos helyet foglaltak el, ezért is szövődtek kivételes baráti szálak a szerzetesnővér és a Szentatya között. II. János Pál csodálattal követte Teréz anya munkáját, és 1986. február 3-án, Kalkuttában meglátogatta a Szeretet Misszionáriusainak házát. Teréz anya élete legszebb napjának nevezte e látogatás napját. A Szentatya pedig így fogalmazott: „A Nirmal Hriday a remény otthona. Olyan ház, amely a bátorságon és a hiten alapszik, olyan ház, ahol a szeretet uralkodik. A Nirmal Hridayban az emberi szenvedés misztériuma találkozik a hit és a szeretet titkával. És ebben a találkozásban az emberi lét legmélyebb kérdései érthetővé válnak.”

Teréz anya 1997. szeptember 5-én halt meg. II. János Pál pápa avatta boldoggá 2003. október 19-én, a szentek sorába pedig Ferenc pápa iktatta 2016. szeptember 4-én. Liturgikus emléknapja szeptember 5., égi születésnapjának évfordulója.

A Szeretet Misszionáriusainak rendjéhez ma már több mint négyezer apáca és négyszáz szerzetes tartozik. Gyógyító-gondozó tevékenységüket hárommillió önkéntes segíti. Öt földrész csaknem százötven országában – köztük Magyarországon – vannak jelen, gondoskodnak a szegényekről, ápolják a betegeket, a legsúlyosabbakat, így a leprásokat is. Az alapítás óta eltelt ötven esztendő alatt Teréz anya és rendje kiterjesztette tevékenységét a világ minden országára és az „élet minden sebesültjére”.

Istenünk, te Kalkuttai Szent Teréz anyát arra hívtad, hogy a kereszten szomjazó Fiad szeretetére a legszegényebbek iránt való áldozatkész szeretettel válaszoljon. Közbenjárására add, hogy szenvedő testvéreinkben mi is Krisztust lássuk és szolgáljuk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

István halála előtt Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát. A külön ünnepet XIII. Leó pápa engedélyezte népünk számára.
Az országfelajánlás 1038-ban történt, Nagyboldogasszony ünnepén. A Hartvik püspöktől származó legendában így olvashatunk erről: 

„Végre Isten irgalmából, a százszoros jutalom díjára érdemesen, láz vette le lábáról [a királyt], s mikor már nem volt kétséges halálának hamari napja, előszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait; először megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal törődjenek, de mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: »Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.« (Vö. Zsolt 31,6)”

Patrona Hungariae-oltárkép magyar szentekkel 
(Győr, bencés templom, 1642)

A Szűzanya és a magyar nép közötti kapcsolatot az István király halálát követő belső villongások sem tudták elhomályosítani. Magyarok Nagyasszonya tisztelete Szent László király uralkodása idején új virágzásba borult. Később a tatárokkal és a törökökkel szemben is Jézus és Mária nevét kiáltva harcoltak a magyarok. I. Lipót a török alóli fölszabadulás emlékére, hálája jeléül megismételte az ország fölajánlását Máriának a 17. század végén.

Örvendezzél, Isten Anyja, szíved mélyén. Boldog vagy, Magyarország, hogy Szűz Mária szent napját ünnepled. Ujjongjon az ég, a föld s a tenger!
         (Az ünnep Magnificat-antifónája az I. Esti dicséretből)

Vaszary Kolos bíboros, prímás kérésére a Szentszék is elismerte a Mária-tisztelet nemzeti jellegét: XIII. Leó mintegy kilenc évszázados töretlen hagyományt szentesített, amikor 1896-ban külön ünnepet engedélyezett október második vasárnapjára. Ezt Szent X. Piusz helyezte október 8-ra.

1980. október 8-án Szent II. János Pál pápa kápolnát szentelt a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére a Szent Péter-bazilika altemplomában.

Johann Lucas Kracker: Szent István országfelajánlása
(egri bazilika, 1773)

A Patrona Hungariae sajátos ikonográfiája a napba öltözött asszony ábrázolásából bontakozott ki: a Szűzanya fejére a tizenkét csillagú korona helyett a magyar Szent Korona került, a karján ülő kis Jézus kezébe az országalma, Mária másik kezébe pedig az ország jogara.

Mi, magyarok elsőként, ám nem egyedül tiszteljük nemzeti patrónánknak a Boldogságos Szűz Máriát. Bajorországban 1620-ban, a fehérhegyi csata után kezdték nemzeti pártfogóként tisztelni, Franciaországot XIII. Lajos király 1638-ban, Ausztriát III. Ferdinánd 1647-ben ajánlotta Máriának. János Kázmér király 1656-ban nyilvánította a Szűzanyát Lengyelország Királynőjévé. A későbbi századok folyamán először Mexikót, majd egész Latin-Amerikát, Katalóniát és Dél-Ázsiát is a Szűzanya oltalma alá helyezték. Az angol püspökök 1893-ban ajánlották föl Angliát, melyet attól fogva Mária hozományának tartanak.

Istenünk, te a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására népünket számtalan jótéteménnyel halmoztad el. Szent István, első királyunk rendeléséből Nagyasszonyunknak és pártfogónknak tiszteljük őt a földön. Add jóságosan, hogy egykor vele együtt örökké örvendezzünk a mennyben! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen .

 

 

 

    

A Katolikus Egyház augusztus 15-én Szűz Mária halálát és mennybevételét, vagyis Nagyboldogasszony napját ünnepli. Ferenc pápa így fogalmaz: Mária hite életút. A zsinat leszögezi, hogy Mária a „hit zarándokútját járta” (LG, 58). Ezért ő előttünk jár ezen a zarándokúton, elkísér és támogat bennünket.

Domenico Ghirlandaio: Szűz Mária mennybevétele (1486–90)

Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe.

Jeruzsálemben az 5. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, azaz „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A 6. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a 7. században vette át, s a 8. századtól kezdve Assumptio beatae Mariae-nak, azaz „a Boldogságos Szűz mennybevételé”-nek nevezték. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.

„Néhány egyházatya leírása szerint maga Jézus jön el, hogy elvigye anyját a halál pillanatában, hogy bevezesse a mennyei dicsőségbe. Ezáltal Mária halálát úgy mutatják be, mint egy szeretetből fakadó eseményt, amely elvezette arra, hogy utolérje az ő isteni Fiát, s így osztozzon az ő halhatatlan életében. Földi létének végén – Pálhoz hasonlóan és nála erősebben – az a vágy tölthette el Máriát, hogy a testtől megváljon, s így örökre Krisztussal lehessen (vö. Fil 1,23).” 

Részlet II. János Pál pápa egyik katekéziséből

Szent István király olyan fontosnak tartotta Mária égi születésnapját, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el.

Nagyboldogasszony ünnepét ülve egyszer a Napbaöltözött Asszony nagy jeléről Gellért beszélt István és udvara előtt: „Gellért tanácsának intéséből akkoron kele föl, hogy az Szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István királ es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé.” (Érdy-kódex).

Nagyboldogasszony hazánkban olyan kötelező ünnep – a katolikusoknak az Egyház szentmisén való részvételt ír elő –, mely nem szükségszerűen esik vasárnapra.

Istenünk, te a mai napon túláradó dicsőséggel megkoronáztad a Boldogságos Szűz Máriát, akit alázatosságáért tekintetre méltattál és abban a kegyelemben részesítettél, hogy egyszülött Fiad test szerint tőle szülessék. Közbenjárására add, hogy megváltásunk szent titka által elnyerjük az üdvösséget és részesüljünk dicsőségedből. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Szent Márta
 [július 29.

 

 

 

 

Márta, Krisztus vendéglátója, királyi családból származott, atyja Syrus, anyja Eucharia volt. Atyja Szírián és más tengermelléki területeken uralkodott. Márta három várost, Magdalumot, a két Bethaniát és Jeruzsálem városának egy részét örökölte nővérével közösen anyjuk halála után. Sehol nem olvassuk, hogy férje lett volna, vagy hogy férfival együtt élt volna, hanem az Úrnak szolgált, mint szíves vendéglátó. Azt akarta, hogy nővére hasonlóképpen szolgáljon, mert az volt a meggyőződése, hogy ily jeles vendég szolgálatára az egész világ is kevés.

 

 

 

 

 

Az Úr mennybemenetele és a tanítványok szétszóródása után fivérével, Lázárral, nővérével, Mária Magdolnával és Szent Maximinusszal, aki megkeresztelte a testvéreket, s akire a Szentlélek bízta őket, és még sok mással együtt a hitetlenek egy hajóba zárták őket, s elrabolták evezőiket, vitorláikat, a kormánylapátot és minden élelmüket. De az Úr vezetésével eljutottak Marseille-ba. Azután Aachen környékére érkezvén megtérítik a népet. Szent Márta pedig ékesszólóan tudott beszélni, és mindenki szerette őt.

Azokban az időkben a Rhône fölött egy berekben, Arles és Avignon között élt egy sárkány: félig szárazföldi állat, félig hal, vastagabb egy ökörnél, hosszabb a lónál, palloshoz hasonló fogai éles agyarak voltak, s kétfelől kettős páncél védte. A folyóban bújt el, és minden átkelőt elpusztított, minden hajót elsüllyesztett. Az ázsiai Galatiából jött ide a tengeren át. Leviatán, a vad tengeri kígyó, valamint egy Onachus nevű állat nemzette. Ezt Galatia vidéke szülte. Üldözőire egy holdnyi körzetben rálövelli ürülékét, és amihez az hozzáér, azt megégeti, mint a tűz. A nép kérésére Márta megkereste a sárkányt. Mikor rátalált a berekben, éppen embert evett. Meghintette szenteltvízzel és egy keresztet mutatott neki – ezzel tüstént legyőzte, s a sárkány úgy állt ott, mint egy birka. Szent Márta saját övével megkötözte, s a nép ott helyben lándzsákkal és kövekkel elpusztította. Ezt a sárkányt az ott lakók Tarascusnak nevezték, s ennek emlékezetére azt a helyet mind a mai napig Tarasconnak mondják. Korábban Nerlucnak, azaz ‚fekete bereknek’ hívták, mivelhogy sűrű, sötét erdők voltak azon a környéken.

Szent Márta pedig – mesterének, Maximinusnak és nővérének engedelmével – itt is maradt. Szünet nélkül imádkozott és böjtölt, majd nővérek népes közösségét gyűjtötte egybe. Nagy bazilika is épült ott a mindenkor szeplőtelen Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Márta kemény életet élt: tartózkodott a hústól és minden kövér ételtől, tojástól, sajttól és a bortól. Csak egyszer evett napjában, de napjában százszor borult térdre, és százszor minden éjjel.

Egy alkalommal, mikor Avignon mellett, a város és a Rhône folyó között prédikált, egy ifjú a folyón túlról hallani szerette volna szavait. Mivel nem volt hajója, levetkőzve úszni kezdett, de az ár ereje rögtön elragadta, és belefulladt a vízbe. Testét, melyet másnap nagy nehezen megtaláltak, letették Szent Márta lába elé, hogy keltse életre. Ő erre kereszt alakban leborult a földre és így imádkozott: „Adonáj, Uram Jézus Krisztus! Te, aki egykor fivéremet, Lázárt, akit szerettél, életre keltetted, tekints le ránk, én drága vendégem, tekintsd a körülállók hitét, és keltsd életre ezt a fiút!” Megfogta az ifjú kezét, az pedig föltámadt, és fölvette a szent keresztséget.

Eusebius mondja el Egyháztörténetének ötödik könyvében, hogy a vérfolyásos asszony a gyógyulása után udvarában, illetve díszkertjében Krisztusszobrot állíttatott, rojtos szegélyű köntössel – ahogy egykor látta őt –, és nagy tiszteletben részesítette ezt a szobrot. Az alatta növő füvek pedig, melyeknek korábban semmiféle gyógyerejük nem volt, mikor elérték a rojtokat, olyan hatásosak lettek, hogy sok beteg meggyógyult tőlük. Erről a vérfolyásos asszonyról, akit az Úr meggyógyított, mondja Ambrus,* hogy ő volt Márta. Jeromos pedig arról számol be, s a Háromrészes Egyháztörténetben is benne van,”* hogy a hitehagyott Julianus elvitte innen a képmást, amit a vérfolyásos asszony csináltatott, és a magáét tette a helyére, de villám csapott bele, és összetört.

Halálát egy esztendővel előre kinyilatkoztatta Mártának az Úr. Abban az egész évben láz gyötörte, és elhunyta előtt nyolc nappal az angyalok karát hallotta, akik nővérének lelkét vitték az égbe. Így beszélt erről fivéreinek és nővéreinek egybegyűlt közösségében: „Drága társaim, kedves növendékeim, kérlek, örvendezzetek velem együtt, mert ujjongva látom, hogy nővérem lelkét angyali karok viszik a megígért hazába! Én gyönyörűséges, szeretett nővérem, Mestereddel, az én Vendégemmel élsz tehát a boldog hazában!” Ezután, minthogy érezte közeli halálát, figyelmeztette övéit, hogy gyújtsanak gyertyákat és virrasszanak körülötte, míg meg nem hal.

A halála előtti napon, éjféltájban az őrállókat elnyomta az álom, erős szélroham vágott be, és eloltotta az összes gyertyát. Szent Márta gonosz lelkek csapatát vette észre, és imádkozni kezdett: „Én Atyám, Éli, drága vendégem! Összegyűltek csábítóim az én elveszejtésemre, s kezükben tartják az írást mindarról, ami rosszat tettem. Éli, Atyám, ne távozzál el tőlem (Zsolt 70,12), hanem siess segítségemre (uo. 69,2)!” És íme látta, hogy nővére jön felé, kezében fáklyát tartva, amiről meggyújtotta a gyertyákat is, s mialatt egyikük a másikát nevén szólította, íme, megjött Krisztus, és azt mondta: „Jöjj, szeretett vendéglátóm, és ahol én vagyok, ott leszel te is velem! Te befogadtál és vendégül láttál engem házadban, én befogadlak téged az égben, és szerelmedért meghallgatom azokat, akik a te közbenjárásodat kérik.” S midőn elközelgett költözésének órája, kivitette magát a szabadba, hogy láthassa az eget, s meghagyta, hogy tegyék le a puszta földre, bele a hamuba, és hogy tartsák előtte a kereszt jelét. E szavakkal imádkozott: „Én drága vendégem, őrizz meg engem, a te szegénykédet, és miképpen nálam vendégeskedni méltóztattál, úgy végy fel engem a te mennyei vendégségedbe.” És meghagyta, hogy olvassák föl neki Krisztus szenvedését a Lukács szerinti evangéliumból. S mikor elhangzott, hogy „Atyám, a te kezedbe ajánlom az én lelkemet” (Lk 23,46), kilehelte lelkét.

Másnap, vasárnap, miközben a holttest mellett a hajnali dicséretet mondták, a harmadik óra táján, Périgueux-ben Szent Fronto éppen szentmisét mondott. A szentlecke után elaludt székében, s megjelent neki az Úr, mondván: „Szeretett Fronto, ha teljesíteni akarod azt, amit egykor az én vendéglátómnak ígértél, kelj fel gyorsan és kövess engem!” Teljesítette a parancsot, és azon nyomban Tarasconba mentek. Zsoltárokat énekeltek Márta teste körül, végigmondták az egész zsolozsmát, a többiek pedig válaszoltak. Utána saját kezükkel helyezték sírjába Márta testét. Amikor pedig Périgueux-ben az evangélium előtti énekek végére értek, a diákonus az evangélium felolvasásához áldást kért, s fölébresztette a püspököt, aki még alig tért magához, amikor válaszolt: „Testvéreim, miért ébresztettetek föl? Az Úr Jézus Krisztus elvitt engem vendéglátójának, Mártának a holttestéhez, s eltemettük őt. Küldjetek azért gyorsan futárokat oda, s hozzák el aranygyűrűmet és gyapjúkesztyűmet, mert mialatt a test eltemetéséhez készülődtünk, rábíztam a sekrestyésre, de megfeledkeztem róluk, mert oly hirtelen ébresztettetek föl.”

Elküldték a futárokat, s a püspök szavai szerint meg is találták a gyűrűt és a kesztyűt, és elvitték neki. De csak a fél pár kesztyűt, minthogy a másik felét a sekrestyés a történtek tanújeléül megtartotta magának. Szent Fronto még ezt is hozzátette: „Amikor a temetés után kimentünk a templomból, követett bennünket egy ottani barát, aki járatos volt az Írásokban, és megkérdezte az Urat, mi az ő neve. Semmit nem válaszolt, hanem megmutatta neki azt a kinyitott kódexet, amit a kezében tartott. Semmi más nem volt beleírva, csak ez a vers: »Örök emlékezetű az én igaz vendéglátóm, nem fog félni a kihallgatáskor az utolsó napon.« S amikor a kódexet lapozni kezdte, minden lapján ugyanezt találta beleírva.”

Midőn pedig a sírnál sorra történtek a csodák, eljött Chlodvig, a frankok keresztény királya is – akit Szent Remig keresztelt meg –, mert súlyos vesefájásokban szenvedett, és ép egészséggel tért vissza, amiért is gazdaggá tette a helyet. Háromezer lépés földet adományozott neki körös-körül a Rhône mindkét partján, azután városokat és várakat, és szabaddá nyilvánította.

Martilla pedig, Márta szolgálója megírta a szent életrajzát, majd Szlavóniába ment, s ott hirdette Isten evangéliumát. Márta elhunyta után a tizedik esztendőben az Úr örök békéjében elnyugodott.

2020.A nagyszülők védőszentje Anna és Joachim - ERINTO

SZENT ANNA és SZENT JOACHIM

Július 26.

Az újszövetségi szent könyvek semmit nem mondanak a Boldogságos Szűz Mária szüleiről. Néhány névvel találkozunk a rokonságból: Erzsébet és Zakariás, Szalóme és Zebedeus, de e két szülő nevét nem tudjuk. Egy 2. századi apokrif könyv mondja, hogy Mária édesanyját Annának, apját Joachimnak hívták, és a két név jelentése figyelmet érdemel, mert Anna annyit jelent: kegyelemmel áldott, Joachim pedig: Isten megvigasztal.

Az ünnep a 13–14. században terjedt el Európában, annak az érdeklődésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívők. Ez az érdeklődés a keresztes háborúkból visszatért lovagok elbeszélései nyomán éledt föl, és kiterjedt Jézus szülőföldjére és rokonságára is. Érhető, hogy az Üdvözítő nagyszülei iránti tisztelet is felélénkült.

Az ünnep dátuma egy templom fölszentelésének évfordulójából adódott. A régi hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülőháza, Anna asszony háza a Bethesda-tó közelében állt. Az 5–6. században e föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, s ennek fölszentelési napja volt július 26.

Szent Anna tiszteletéről Bálint Sándor a következőket írja: ,,A hazai Szent Anna-tisztelet gazdagságát és színes változatosságát a kultusz sokrétűsége mutatja. Kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép, de tisztelték azok is, akiknek foglalkozása valamiképpen a gazdaasszonysággal, asszonyi gondoskodással függ össze: a szövőmunkások, csipkeverők, seprűkötők.

Céhpatrónaként tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy az élő tabernákulumot, Máriát a méhében hordozza… a kádárok is tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze törzséből, Anna és Mária méhéből sarjadt a Szőlőtő: belőle termett a megváltás bora, (a megváltó Vér)… Védőszentje volt a bányászoknak is, nyilvánvalóan azért, mert ünnepének evangéliuma a szántóföldön elrejtett kincsről, a drágagyöngyöt kereső kalmárról szólt, és e hasonlatokat Szent Annára is lehetett vonatkoztatni. A barokk korban Szent Anna külön tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.”

A bizánci rítusban július 25-én ülik Szent Anna asszony halála napját, amely napon Konstantinápolyban 550 körül templomot szenteltek a tiszteletére. Nyugaton a 12. századtól terjedt el a július 26-i ünnep. V. Pius pápa 1568-ban eltörölte, de 1583-ben ismét felvették a római naptárba, július 26-ra. Szent Joachimot 1584-től március 20-án, 1738-tól a Nagyboldogasszony oktávája utáni vasárnapon, 1913-tól augusztus 16-án ünnepelték. 1969-ben egy napra tették Szent Annával.


A legenda elbeszélése szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, és Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élő Joachimnak lett a felesége, s mindketten Júda nemzetségéből és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között.

Gyermektelenségük fájdalmát tovább fokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevű pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta.

Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a pásztorok közé. És így is tett. Nem sokkal később azonban megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Úgy is történt. Joachim és Anna az Aranykapunál találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba, Názáretbe.

Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. Joachim ezután hamarosan meghalt. Anna másodszor is férjhez ment egy Kleofás nevű férfihoz, kitől ismét lánya született, és azt is Máriának nevezték. Kleofás halála után Anna harmadszor is férjhez ment egy Salamon nevű férfihoz, akitől újra leánygyermeket szült, és e harmadik lányt is Máriának nevezték el.

A legenda — az apokrif szerzőktől vett értesülések alapján — így részletezi Jézus rokonságát: az a Mária, aki Anna második házasságából született, később Alfeus felesége lett, és négy fiút szült: a fiatalabb Jakabot, Júdás Tádét és a Zelóta Simont, akik Jézus apostolai lettek, valamint a Justusnak nevezett Józsefet, aki Jézus tanítványa volt. A harmadik Mária, akit atyja után Szalóménak is hívtak, Zebedeus felesége, Jakab és János apostol anyja lett.

Ezek az adatok természetesen nem fedik a történeti valóságot, de azt a hívő és szeretettel teljes gondoskodást jelzik, ahogy a hagyomány próbálta értelmezni az evangéliumokban is előforduló ,,Úr rokonai” kifejezést.

A legenda azt is tudja, hogy Anna még élt, amikor a Szentcsalád Nagy Heródes halála után visszatért Egyiptomból, és megláthatta a kicsi Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám kebelére, s mikor az Úr Jézus fölment a mennybe, őt is a mennyországba vitték.

Illyés Andrásnál olvasható Szent Anna legendája végén: ,,Amiképpen a víz annyival tisztább, amennyivel a szép forráshoz közelebb meríttetik, úgy Szent Anna annyival nagyobb tisztasággal részesült a jóságos cselekedetekben, amennyivel közelebb volt a minden jóságos cselekedeteknek kútfejéhez, a Jézus Krisztushoz.

Ily kedves lévén azért Szent Anna asszony az Isten előtt, kérjük őt, legyen szószólónk ő Szent Fölségénél, és minékünk nyerjen végig megmaradó szent malasztot, hogy holtunk után mindörökké örvendezvén, dicsérhessük az Úristent a mennyei boldogságban.”


Istenünk, ki Szent Joachimot és Szent Anna asszonyt arra választottad, hogy tőlük szülessék Egyszülött Fiad édesanyja, az ő közbenjárásukra kérünk, add meg, hogy elnyerhessük az üdvösséget, melyet minden nép számára ígértél.

 

Kármelhegyi Boldogasszony

Július 16. a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe. A kármeliták védasszonya az ábrázolásokon egyik karján a Kis Jézust tartja, másik kezével a skapulárét nyújtja. A skapuláré gyakran a Kisded kezében is ott van. Kármelita templomokban és más templomok mellékoltárain is gyakran látható.
A Szentírás több helyen megemlékezik a Kármel hegyről, ahol Illés próféta élt és védelmezte a hit tisztaságát (1Kir 17–19). Az egyházatyák a hegyet szépsége, termékenysége, ősisége, Illés győzelme miatt Szűz Mária jelképének látták. Sok remete élt a hegyen, majd a 12. században rendet alapítottak itt azzal a céllal, hogy a Szűzanya oltalmában szemlélődő életmódot folytassanak. A tengerről felszálló felhőben (1Kir 18,44), mely Illés idejében a megmentő esőt hozta, a Szűzanya előképét látták. Így jött létre a kármelita rend.

Stettner Sebestyén: Stock Szent Simon átveszi a skapulárét
a Kármelhegyi Boldogasszonytól (1740)

Stock Szent Simon 1251. július 16-án részesült a skapuláré látomásában. A hagyomány szerint a Szűzanya angyalok és szentek kíséretében jelent meg a rendfőnöknek, és átnyújtotta neki a skapuláré nevű vállruhát azzal az ígérettel, hogy aki viseli, nem jut a pokolba, és a halálát követő szombaton kiszabadul a tisztítótűzből. E kiváltságot később a rendtagokon kívül kiterjesztették minden hívőre, aki a skapulárét, illetve annak éremváltozatát viseli és a Kármelhegyi Boldogasszony oltalma alatt a megfelelő életmódra vállalkozik.

A Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletét azok a szerzetesek hozták magukkal Európába, akik a szaracénok elől menekülve kényszerültek elhagyni ősi remeteségüket.

Édesanyjuk, védasszonyuk ünnepét 1376/78-tól ülik a kármeliták. Pápai jóváhagyást az ünnep megtartására V. Sixtustól kaptak 1587-ben, majd az emléknapot XIII. Benedek 1726-ban kiterjesztette az egész egyházra.

A Kármelhegyi Boldogasszony és a kármeliták 

A kármeliták házai ma is az imádság és a lelki elmélyülés helyei hazánkban és szerte a világon.

Urunk, Istenünk, segítsen minket a Kármelhegyi Boldogasszonynak, a dicsőséges Szűz Máriának áldott közbenjárása, hogy oltalmazó kezétől vezetve eljussunk ahhoz a hegyhez, amely maga Krisztus. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Mester Tibor: Kilencedik hónap

JÚLIUS – SARLÓS BOLDOGASSZONY – VIZITÁCIÓ
július 2.

Sarlós Boldogasszony a látogatás, vizitáció ünnepe: Mária és Erzsébet találkozásáé. A jelenet eredete a Lukács evangélium szép története. Szereplői Mária, Jézus leendő anyja, és a meddőnek tartott idős rokon: Erzsébet. A két asszonyt bensőséges kapocs fűzi össze: Mária azonnal elindul Erzsébethez, amint meghallja az angyaltól, hogy mi történt vele: ahogy Erzsébet is megérzi, hogy mi történt Máriával. A köztük lévő kapcsolat mély és kölcsönös, intenzív, erős, erőt adó.

A magyar néphagyomány Sarlós Boldogaszonynak hívja az ünnepet: nálunk ugyanis a világegyháztól különbözően júliusban van (ott május végén). Utalás ez a név arra, hogy az ünnep ideje az aratáshoz közel esik: egyes helyeken az aratás kezdőnapja volt (Rábaköz), más helyeken sarlóval vágtak le gyógynövényeket, fodormentát ezen a napon és megszentelve eltették: ez került a koporsóba, de ezzel gyógyítottak is. 1

Az ünnep középkori eredetű: a XIV. században rendelte el a VI. Orbán pápa a kelet-nyugati egyházszakadás megszűnéséért felajánlva. Elgondolkodtató, hogy a szakadás megszűnéséért egy olyan ünnepet alapított, amely a találkozásról szól. Két ember találkozásáról, akiknek megvan a maguk története, eltérő életállapotúak, s mégis: van egy pont, ahol megértik egymást és sorsuk összekapcsolódik.

Két nő találkozása ez: az egyikük idősebb, meddőnek tartott, tehát a korabeli gondolkodás szerint vétkes, Isten büntetése alatt álló asszony. Ilyen helyzetben lévő nők többször megjelennek a Bibliában, pl. Ábrahám feleségének, Sárának2, vagy Rebekkának3, Ráchelnek4, vagy Sámuel próféta anyjának, Annának története5. Ezek a nők az emberek és ami még nehezebb: saját maguk ítéletét hordozták: hiszen elutasítottnak és megvetettnek, Istentől eltaszítottnak érezték magukat. Történetük ennek az átoknak a feloldódása: imádság, könyörgés nyomán, Isten kegyelméből anyák lesznek és gyermekük is áldottá válik. Terméketlenségük termékennyé válik, átkozottságuk áldássá, elvetettségük kiválasztottsággá.

Erzsébet is közülük való: éltesebb korában fogan, maga sem hisz talán a kései áldásban és titkolja, nehogy még jobban megszégyenüljön. Mária mégis megtudja az angyaltól, mi történt Erzsébettel s mikor e hírtől lelkesülve meglátogatja, Erzsébet is felismeri Mária titkát. Két, mély titkokat, belső eseményeket hordozó nő áll egymással szemben és szavak nélkül értik egymást. Az emberek közt magányosak: megoszthatatlan, elmesélhetetlen csoda történt velük. Egymást azonban értik és ehhez nem kellenek szavak.

A kassai Szent Erzsébet dóm „Mária látogatása” későgótikus mellékoltára 1516 után keletkezett. A jelenetet háttér, környezet jelzése nélkül, pusztán a két főszereplő elénk állításával mutatja be. Erzsébet főkötős fejét nem az érkező Mária felé fordítja: maga elé tekint, mereng, befelé figyel, miközben karjait üdvözlően kinyújtva és egyik kezével megfogja Mária kezét. Kinéz a jelentből: szinte időtlenné téve a pillanatot.
Mária kicsit meghajtja a fejét, de ő sem néz Erzsébetre, balkezét is maga felé fordítja az üdvözlés és a befelé fordulás gesztusával: tiszteletet, gyengédséget fejez ki kéztartása, könnyed, fiatalos bájjal. Az ő haja, mint a szüzeké, szabadon omlik le, ruhájának redői lendületes mozgásban vannak.

A jelenet találkozást állít elénk, a két szereplő mégis önmagába figyelve, tűnődve, belső inspirációik értelmét kutatva jelenik meg. Egymással való találkozásuk saját identitásukat, saját sorsukat, történésüket segít értelmezni. Mintha a finom érintéstől, ahogy kezeik találkoznak, ihletet kapnának egymástól: saját útjuk, életük titkának megértéséhez.

A női barátságok szépségét éppen ez a közös keresés, közös értelmezés adja: ahogy a beszélgetésben, egymás megértésében, elfogadásában feltárul mindaz, amit egyedül nehezebb megérteni, meglátni.

Július van, a nap ereje, fénye zeniten: kivilágosodik és értelmet nyer minden, ami eddig homályban volt. És ehhez szükségünk van egymásra és találkozásaink érzékenységére, elfogadó, okos, tiszta pillanataira.

Jézus szentséges szíve - Budapest, Belvárosi Szent Mihály templom (fotó: Legeza Dénes István)          

Jézus szentséges szíve – Budapest, Belvárosi Szent Mihály templom
(fotó: Legeza Dénes István)

          

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

az úrnap nyolcadát követő péntek, az egyházi év utolsó változó ünnepe A Szent Szív a vallásos lélek számára Jézusnak az emberért való önfeláldozó, megváltó szeretetét állítja oda követelményül.

A kultusz nyomai már a középkorban, így kódexirodalmunkban is felbukkannak. Hajnal Mátyás emlegetett, emblémákkal, azaz szimbólikus képekkel is illusztrált imádságos könyve (1629) mégsem ebbe a kultikus áramlatba tartozik. Klaniczay Tibor és Holl Béla vizsgálódásai szerint “a műfajok egyesítésének barokk eljárásával «lelki comoediá»-ban jeleníti meg a léleknek mennyei jegyesével való misztikus kapcsolatát. A Jézussal egyesülő szívnek ebben az allegorikus játékában felhasználja a bibliai Énekek énekének szerelmi stilisztikáját is.”

A kultuszt Alacocque Szent Margit látomásai (1673–1625) szentesítették: a megjelenő Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, és a Szív tisztelőinek az engesztelést, a hónap első péntekjén való gyónást, áldozást kötötte lelkükre. Margit mindjárt a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. Ezt a felajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és nemzetek követik. Maga XI. Pius az Egyházat is a Szív oltalmába ajánlotta.

A Szent Szív ikonográfiájának első jelentős hazai barokk emléke a tihanyi bencés templom oltára (1750), továbbá a jezsuiták vízivárosi templomának képe (1765). A márianostrai hajdani pálos templom oltárképén Jézus hatalmas szívéből kereszt nő ki, jelképezvén a szeretetből vállalt halált.

          

Biblia – Jn 19,31–37 Jézus szentséges szíve
Szent István Társulati Biblia

Az előkészület napja volt. A zsidók arra kérték Pilátust, töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát és vetesse le őket a keresztről, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. El is mentek a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle. Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontját ne törjétek!” Vagy egy másik helyen: „Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.”

          

Szem meglátott, szív megvert
(részlet)
2. „Kelevényről”:

 
Ott felfeszíték,
 
három vasszeggel megszegezék,
 
töviskoronával koronázák az ártatlan Jézust.
 
Nyitott oldallal lőn az ártatlan Jézus,
 
mert mérges nyíllal meglövöldék az zsidóság,
 
hegyes csúcsával megöklelék az ő szent szívét az zsidóság,
 
vérben fertézett vala ártatlan Jézus.
 
Szóla, azt mondá:
 
„Mennyei szent atyám,
 
szent véremmel, halálommal kit megváltok,
 
fekete földnek színére bőnös Ádám fiát
 
hetvenhétféle kelevény testét, tetemét ki meg érnéje,
 
ne emészthesse meg,
 
halála vele ne legyen.”
          

Szem meglátott, szív megvert
(részlet)
Magyar ráolvasások
2. „Az menyelésről” (ló ficamának gyógyítására)
 
„Ó én szent anyám, Mária,
hogyne függesszem szent fejemet,
hogyne szomorodjék szent szívem,
hogyne könyörödjék szent kedvem.
Im én felültem szent szamaramnak hátára,
be akarnék menni Paradicsomba,
be nem meheték Paradicsomnak kapuján,
szent szamaromnak lába megbotlék,
lába kicsökék,
csont mene ki helyéről,
velő mene ki helyéről,
ér mene ki helyéről,
vér mene ki helyéről.”
          

Verseghy Ferenc: Az Úrnak felmutatása utánn
(részlet)
Szent oltárodnak színéhez borúlván,
    imádunk téged’ rejtett Istenség!
Ki által bűnmocskábúl megtisztúlván,
    a’ menny’ örökje lett az emberség.
Mint Istenember tellyes váltásunkért
    halálra szántad drága Testedet.
Mint békeáldozat boldogságunkért
    örömmel ontottad szent Véredet.
De áh! nemünkhöz irgalmas szívednek
    nem volt elég e’ véres áldozat.
Honnyában megmaradni hű népednek
    kívántál testi táplaszín alatt.
Hogy asztaloddal gyenge lelkeinket
    az üdvözséges jóban vastagítsd;
‘s Véreddel mosván újabb séreinket,
    szívünköt szent szíveddel eggyesítsd.
 
          

Verseghy Ferenc: A’ keresztfa mellett álló Szűz Anya
(részlet)
Kesergő Annya Megváltónknak
    ím! a’ keresztfa mellett áll,
hol bűneinkért Alkotónknak
    szent szívét gyötri a’ halál.
Átjárja tőr gyanánt mellyének
    szűz rejtekét a fájdalom.
Könyár gyanánt forr bús szemének
    méllyébűl a’ sok siralom.

m.blog.hu/sz/szeretetlang/image/Az%20%C3%9Ar%20...

Úrnapja, a mi Urunk Jézus Krisztus szent testének és vérének ünnepe

Pünkösd után a 2. csütörtök, Úrnapjának eredeti helye. Logikus is ez, hiszen az ünnep kapcsolatban van Nagycsütörtökkel. Ekkor történt az Oltáriszentség alapítása, ám a Nagyhéten a sok gazdag ünnep közt megoszló figyelem nem teszi lehetővé azt a fajta teljes odaadást, melyet az Eucharisztia iránti szeretet gyújt az ember szívében.

Ezért az Egyház a húsvéti idő után külön is hálát ad ezért a csodálatos ajándékért. Mi egy régebbi áthelyezés miatt nem csütörtökön, hanem az azt követő vasárnap ünnepeljük.

Az ünnep keletkezése a XII. századra megy vissza, amikor többfajta eretnekség is rombolta a hit alapjait, de közben egyre jobban fellendült az Eucharisztia kultusz. Ennek egyik gyümölcseként 1200 körül Párizsban bevezették az Úrfelmutatást a szentmisében. Ezek után Krisztus egy ágostonrendi apácának, Szent Juliannának magán kinyilatkoztatásban adta tudtul kérését, miszerint az Eucharisztia titkát külön egyházi ünneppel is ünnepeljék. Ez ügyben IV. Orbán pápa eleinte habozott, ám egy csoda, meggyőzte őt. A pápa ezek után megbízta Aquinói Szent Tamást, korának legnagyobb domonkos tudósát, hogy alkossa meg az ünnep zsolozsmájának és miséjének szövegeit. Ennek ő örömmel eleget is tett, majd a pápa elrendelte az ünnepet, 1264-ben. A mai napig is, ezeket, a szép szövegeket halljuk az Úrnap-i liturgiában.

Úrnapi körmenetről, először 1279 tájékáról van adatunk

Az ünnep nevéhez adalékként még megemlíthető, hogy júl. 1-én volt az ún. Jézus Vére ünnep, melyet a II. Vat. Zsinat Úrnapjához csatolt, így lett az ünnep teljes neve: Krisztus szent testének és vérének ünnepe.

Ez a történet szép példája annak, hogy milyen csodálatosan alakítja a Szentlélek Isten ünnepeinket, mi mindent felhasznál annak érdekében, hogy teljes és valóban Istentől jövő legyen a liturgia.

Ám ehhez a mi hozzájárulásainkat is kéri. Szép ünneplésünk a válasz.

Úrnapján adódó lehetőségek

  • Lehetőleg vegyünk részt az Úrnapi körmeneten. Ilyenkor kérjük Istent, hogy legyen jelen világi életünkben is, áldjon meg minket mindenütt. De szembesül a világ is Krisztus szeretetével, a ténnyel, hogy Ő rejtve, de valóságosan van jelen a kenyér és a bor színe alatt.
  • Régebben a hívők azon versenyeztek ilyenkor, hogy ki tud szebb és illőbb díszítést készíteni az utakra és a házakra. Templomainkban is több ilyenkor a virág. Tegyük szebbé környezetünket!
  • Figyeljünk azokra a szép szövegekre, amiket az Egyház ilyenkor a liturgiában használ.
  • Most ezen a héten gondoljunk térdhajtásunkra. Milyen? Néha kicsit komikus az a sokféleség melyekkel templomba lépéskor találkozunk Mindig jobb térddel végezzük a térdhajtást! A jobb oldalnak szimbolikus jelentése van. A szép térdhajtás is hitvallás. Egy Atya mesélte, hivatásának születését ennek köszönheti. Látta úgy térdet hajtani a plébánosát, hogy abból tudta, ott VALAKI van.
  • Úrnapjának hetében pedig olvassunk ezzel kapcsolatos sorokat. Elsősorban János evangéliumának 6. fejezetét, a kafarnaumi beszédet, melyből megismerjük az Eucharisztia jelentőségét, illetve az előbb említett himnuszokat. (Éneklő Egyház imakönyv 155, 577.)

„Urunk, Jézus Krisztus, te ebben a csodálatos szentségben kínszenvedésed emlékét hagytad ránk. Add, kérünk, tested és véred szent titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük. Aki élsz és uralkodol a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön- örökké”. Amen.

Szentháromság – Köztérkép

 

 

Szentháromság Vasárnapja

 

Egyházunk jó anyaként kísér vallásos életünkben. A Húsvéti idő lezárásaként az elmúlt vasárnap megünnepeltük a Szentlélek kiáradását. Ma Szentháromság vasárnapján pedig egyben szemléljük a háromságos egy Istent. Minden népnél megtaláljuk az Isten hit valamilyen formáját. Minél fejlettebb egy nép, annál fejlettebb az Istenről alkotott képe. A természetes ész segítségével a gondolkodó ember rájön Isten létezésére. Azonban a legizgatóbb kérdés, hogy szeret-e az Isten vagy nem, érdekli-e őt a sorsunk? Vagy tán elérhetetlen távolságban ül dicsőséges trónján, saját boldogságában?
A történelem során az ember sok különféle választ adott ezekre a kérdésekre. Voltak idők, amikor a haragos Isten képe arra késztette az embereket, hogy nagy áldozatokkal, egyes esetekben még emberáldozatokkal is igyekezzenek megbékíteni Istent. Még mi is emlékezünk olyan időkre, amikor egyesek úgy vélték, Isten az ember legnagyobb ellensége, ezért ki kell őt tiltani a társadalomból. Azt szerették volna, hogy Isten minél távolibb legyen, a vallásos értékek semmiféle szerepet ne játszanak az emberek életében.

Mindezekre a félelmekre válasz a Szentháromság ünnepe: Isten úgy nyilatkoztatja ki magát, mint akinek egyetlen és legfőbb gondja az ember boldogsága.
Itt már nem elég a gondolkodás, nem elég a természetes ész világa, arra van szükség, hogy maga Isten beszéljen önmagáról. Ezt Isten meg is tette és ma is megteszi a Szentírás lapjain keresztül.

A mai szentmise első olvasmányban Mózes az útikalauzunk, aki felment a hegyre, hogy találkozzon Istennel. Vajon milyen gondolatok rajzottak fejében, milyennek képzelte el ő Istent? Ott fenn a hegyen megkapta a boldogító választ: „Az Úr, irgalmas és könyörülő Isten, hosszan tűrő, kegyelemben és hűségben gazdag.” Ezt a boldog tapasztalatot adta tovább népének.

Az Ó szövetségi ember számára Isten az egyetlen Isten volt, aki felelősséget vállal népe iránt, de ugyanakkor cserébe kéri azt a tiszteletet és imádást, ami senki és semmi másnak nem jár ki. Csak kizárólag az egy, igaz Istennek. Ennek a hitnek a védelmében telt Mózes élete, a próféták élete és küzdelme. Istennek fáj népe szenvedése. A mi Istenünk tehát törődik velünk, bajainkkal, szenvedéseinkkel együtt érző Isten. A mi Istenünk bennünket szerető, értünk aggódó Isten.

Az Új szövetségben ez még nyilvánvalóbb, Jézusban Isten már többet megmutat, megsejtet önmagából. Kiderül, hogy Isten nem fentről uralkodó szuper lény. Hanem a szívekben lakó szerető Szentháromság.

Szent Pál apostol szavai a szentleckében ezt nagyon szépen összefoglalják, ezért is használjuk a szentmise köszöntésében: „Urunk Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal.”

Az 1.-2. századi teológiában a bibliai kijelentések alapján igyekeztek megfogalmazni egy kidolgozott és mindenki számára elfogadható Szentháromság tant, de az eredmény a sok teológiai vita és nézet után, nem mindig volt sikeres.

Szent Ágostonról jegyezték fel, hogy a tenger parton sétált és a Szentháromság titkáról elmélkedett. Egy kisgyerek akadt az útjába, aki a tengerből vizet hordott egy kis gödörbe…. Hamarabb belefér, mit a te elmédbe a Szentháromság tana.

Nekünk sem könnyű belemélyedni ebbe a hitigazságba. Valójába nem is a fejünkkel, hanem a szívűnkkel kell megértenünk valamit. A Szentháromság tanának újszerű mondandója van az Istenről. Isten közösségi. Szokás azt mondani, az Atya teremt, a Fiú megvált és a Szentlélek megszentel. Mindhárom személy a világnak és az emberiségnek az Istennel fennálló harmóniájának megteremtésén fáradoznak. A Szentháromság életközössége ideális mintája és ösztönzője az emberi közösségeknek. Nem haszontalan erőfeszítés az, amely arra irányul, hogy helyre álljon az Isten és ember, az ember és ember harmonikus kapcsolata. Ehhez a munkához mindenkire szűkség van. A mai ünnep célja, hogy rádöbbenjünk Isten szeretetére és próbáljuk meg azt viszonozva, gyakorlatba ültetni.

Amikor Mózes a Sinai hegyen találkozott Istennel a hegyről lejövet ragyogott az arca.  Nekünk is magunkkal kell vinnünk, hordoznunk kell az Istennel való találkozás élményét. Legyen olyan tanúságtevő az életünk, hogy ez másokat is lelkesítsen.

Pünkösd, a tüzes nyelvek ünnepe
Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje”

Amikor Mátyással ismét kitelt az apostolok száma, és eljött pünkösd napja, Jézus ígérete szerint „megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken…” (ApCsel 2,3–4). Ez az a „történelmi pillanat”, amikor az idegen népek közé téríteni induló apostolok lépteivel a keresztény vallás világhódító útjára indult. Az Írás értelmében pünkösd vasárnapját már az ősegyház is a Szentlélek eljövetelének emlékezetére ülte meg, de a pünkösdi esemény értelem szerint az egyetemes egyház születésnapja volt kezdettől fogva.

A pünkösdi csoda ábrázolása ritka, s nem követi pontosan a Szentírásban foglaltakat. A 6–6 apostol karéjában, középen rendszerint ott ül Mária (az anyaszentegyház képviseletében), s míg az apostolok feje felett 12 lángocska lebeg, Mária fölé a Szentlélek terjeszti ki szárnyait galamb képében.

 
             

PÜNKÖSD
(gyűjtőoldal)
             

Veni sancte spiritus
(részlet)
Jöjj Szentlélek Isten, jöjj
s áraszd ki a mennyekből
fényességed sugarát!
Jöjj, ki árvák atyja vagy,
jöjj, ki szívek lángja vagy,
ajándékos jóbarát!

Babits Mihály fordítása
             

Pilinszky János: Pünkösd egy új templom falai között
(részlet)

Tűz a Szentlélek Isten eljövetele. Az isteni szeretet az ember lelkét feltüzesíti, hogy ne csak szájjal, de tettekkel is szeresse az Istent. Erre kell a Szentlélek tüze és ezt kapták az apostolok Pünkösd ünnepén. Azóta jár körül és tüzesíti a mi lelkünket is a nagy parancsban: a felebaráti szeretetben.

             

Biblia – Jn 14,23–31 – Pünkösd ünnepe
Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliája

Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék. Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek. Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen! Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál. És most mondtam meg néktek, mielott meglenne: hogy a mikor majd meglesz, higyjetek. Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije. De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.

             

Biblia – ApCsel 2,1–11 – Pünkösd
Szent István Társulati Biblia

Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszoló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek a Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Lélek megadta nekik, hogy szóljanak. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: „Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket? Mi pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frigiának, Pamfiliának, Egyiptomnak és Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.”

             

Biblia – ApCsel 2,1 – 13 – Pünkösd ünnepe
Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliája

És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lon nagy hirtelenséggel az égbol mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek elottük kettos tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélo férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. Minekutána pedig ez a zúgás lon, egybegyule a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá oket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát oket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie? Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.

             

Bornemisza Péter: A vigasztaló
(részlet)

Valamint ígérte Christus Urunk magát és az ő Szentlelkét, szinte azképpen be is teljesítette, mert mihent pinkesd napján kiönté az apostolokra a Szentlelket, általa annyira megbátorodnak, hogy az mely Péter az leányok előtt elein megtagadta vala, előszer is ő felállván az piacon, egész ország előtt prédikálná, hogy a Názáretbeli Jézus volna az Idvözítő Christus, kiről nagy bölcsen előhozza Dávidnak és az több prófétáknak is bizonyságit.

             

Csúzy Zsigmond: Galamb képében
(részlet)

Miért ábrázoljuk galamb képében? noha a Szentléleknek teste nincsen, mint az Atyának is, kit vén öreg ember képében szoktunk leírnia.

1. Mert így jelent vala meg Dánielnek. Úgyhogy a Szentlélek Istent is galamb formában ábrázzuk, mert úgy látszatott vala édes Üdvözéttőnkre leszállani, mint egy galamb, és rajta maradni. 2. Mert malasztjával, hasonlókká tészen bennünket a szeléd galambokhoz. Ám mintegy epe nélkül lévén, a tekélletes jó keresztény senkit meg nem bánt, senkinek nem irélli jovát, jó szerencséjét, elémenetelét, és senkit nem gyűlöl. 3. Mert valamint a kősziklák lyukaiban mondatik fészkelleni, úgy nékünk a Krisztus Jézusnak, mint titkos értelmű kőszálnak mélységes sebeiben, ájtatos elmélkedésinkkel, legtöbbet kell mulatoznunk. 4. A galamb magában keserves búgásával mintegy siránkozó, úgy nékünk keseregnünk és sűrű könnyhullatásokkal (mint Dávid) siratnunk kell bűneinket és elvesztett régi boldog állapotunkat. 5. És amint ő örömest közel forog a vizek körül, úgy a Szentlélektől megszállott keresztény az isteni tudományoknak eleven forrásit szomjúhozván, az áhítatosság vizei körül foglalatoskodik gyakortább, és könyveinek forrásival mosogatja magában lelkének szennyét, mocskos fekélyit.

             

Tőkés István: Hétköznapok – ünnepnapok
(részlet)

Minket természetesen a pünkösd ünnepe (hazai viszonylatban az egy–két–három napos ünnep, vasárnapon, hétfőn és kedden) foglalkoztat. Sajnos, a pünkösd nagyon háttérbe szorult a karácsony és a húsvét mellett és mögött. Pedig nélküle (Cselekedetek 2. fejezete) nincs semmiféle ünnep, sem keresztyén élet. Mindenek kulcsa Szentléleknél, az Atyának- (János 14,16. 26) és a Fiúnak (János 15, 26) a Lelkénél van, aki az első tanítványokra pünkösd napján töltetett ki, mint aki öröktől fogva volt és munkálkodott, s aki a kitöltetés óta is naponta eltölti–betölti szívünket. Szentlélek nem egyéb, mint maga a testben eltávozott Krisztus miközöttünk és mibennünk a ő állandó jelenlétével. Nem vagyunk hátrányosabb helyzetben, mint az apostolok (János 14,18), mivel Szentlelke mint é1ő személy által láthatatlanul éppoly bizonyosan a mienk a mennyei Atya és az egyszülött megváltó Krisztus, amilyen bizonyosan őt látták és hallották testileg az első tanítványok (Máté 28, 20). Krisztus jelenléte a mindenkori mában annyi, mint a személyesen beszélő, tanító és vezető–vigasztaló Szentlélek mibennünk. Szentlélek tesz bizonyossá nemcsak a karácsony csodájáról, hanem a feltámadás és a mennybemenetel misztériumáról és a hitnek minden dolgáról.

Szentlélek valóban az élő kulcs, aki hitünknek valamennyi titkába és csodájába, az élet és a halál mélységeibe és magasságaiba elvezet. Ezért hangzik szünet nélkül a könyörgés: „Jövel Szentlélek Úr Isten, töltsd bé szíveinket éppen”, vagy amint a régiekkel együtt imádkozzuk: „Veni creator Spiritus” = „Jöjj teremtő Szentlélek”.

             

Balassi Bálint: Tizenegyedik: Borivóknak való
In laudem verni temporis
[Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje…]
(részlet)
1
Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!
2
Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.
3
Néked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.
Balassi Bálint: Borivóknak való (Előadó: Kobzos Kiss Tamás) Balassi Bálint: Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje... (Előadó: Lázár Csaba) Balassi Bálint: Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje... (Előadó: Szabó András)
             

Arany János: Ünneprontók
(részlet)
Zendűl, kondul szent harangszó,
Csengve, búgva messze hangzó:
 
„Imára! imára!”
Jámbor népe a kis helynek
Halkan lépve gyűlnek, mennek
 
Imára, imára.
Szép piros a pünkösd reggel,
Mintha tűzzel, Szentlélekkel
 
Menny-föld tele volna;
E napot fent s lent megűlik.
E nap oly ragyogva nyílik;
 
Mint hajnali rózsa.
             

Ady Endre: Hajlongni emerre, amarra
(részlet)
Nekünk kevés pünkösdöt hoztál,
Kevés szentlelket, Uramisten
S ostoroztál,
Bár véresek valánk.
Körülvettél balgákkal minket
S méltatlanul kínzott fejünkre
Sohse hintett
Kegyed sugarakat.
             

Csoóri Sándor: Keserű, pünkösd előtti ének
Pünkösd jön: szép, borzas ünnep.
 
A legyőzőim sorban
fönt a hegyeken járnak,
s várják a suhanó, tüzes
lángnyelveket fejük fölé:
 
a szentlélek-orchideákat.
             

Balassi Bálint: Tizenhatodik: In somnium extra [Kikeletkor, jó Pünkösd havában…]
(részlet)
1
Kikeletkor, jó Pünkösd havában,
Mikor volnék nyughatatlanságban,
Szerelem kínjában,
2
Sokszor vigyázva én megvirradtam,
Magamban nagy sokat gondolkodtam,
Hogy ne bánkódhassam.
             

Babits Mihály: A lélek ünnepe
(részlet)
Ólom-idő! Vajjon egy hétre mától
pünköst is így lesz? Harsány, régi ünnep!
Akkor csupa tüzes nyelv volt a Sátor,
gyujtó, beszédes lángolás a mennyek.
Ma hallgat a harsona, csak a dob szól,
az eső dobja, s mint alélós hinta,
melyen a Szellem szédelegve hopszol,
kél az új tavasz, lendül a bab-inda.
             

Reviczky Gyula: Pünkösd
(részlet)
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed’
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’:
Világitó sugaradat áldja.
Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!
Piros pünkösd, szállj le a világra,
Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!
             

Reményik Sándor: Pünkösdi szomorúság
(részlet)
A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több, mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
„Hogy születhetik újjá, aki vén?”…
             

Illyés Gyula: Pünkösdi ének
(részlet)
Hajlongva, szaporán szivattyúzza a hű
földből a kankalin, ládd! a szomjazott reményt –
Ó, pünkösdi ünnep, földből mennybeszálló! – mint friss vizű kútra
hajlok e virágra, kortyolnám vigaszát.

 

A Fatimai Boldogságos Szűz Mária 

101 évvel ezelőtt, 1917. május 13-án egy Cova da Iria („Béke völgye”) nevű helyen, a portugáliai Fatima közelében három pásztorgyermek, a tízéves Lúcia Santos és unokatestvérei, a kilencéves Francisco és a hétéves Jacinta Marto egy asszonyt pillantottak meg, aki ragyogóbb volt, mint a nap.

Az Asszony imádságra buzdította a gyerekeket, és arra kérte őket, hogy minden hónap 13-án jöjjenek el Cova da Iriába. A gyermekek teljesítették a kérést, és június, július, szeptember és október 13-án ismét megjelent nekik a Szent Szűz. (Augusztusban 19-én történt a jelenés, mivel 13-án a gyerekeket kihallgatás miatt fogva tartották.)

A júliusi jelenés alkalmával a gyerekek látomást kaptak a pokolról. A Szűzanya ekkor kérte először, hogy ajánlják fel Oroszországot az ő Szeplőtelen Szívének. E fölajánlást XII. Piusz végezte el 1942-ben, majd VI. Pál 1964-ben megismételte.

A jelenések híre gyorsan terjedt, és az utolsó alkalommal, 1917. október 13-án mintegy 70 ezer ember volt jelen Cova da Iriában. Ekkor történt a híres „napcsoda”: a nap megnagyobbodott, forogni kezdett, majd úgy tűnt, rázuhan a földre.

„Ott álltunk, lángolva abban a fényben, ami Isten, és nem égtünk el. Milyen az Isten! Nem lehet elmondani. Igen, mi ezt soha nem tudjuk elmondani.” 

(Francisco Marto)

A jelenések során a Szűzanya titkokat bízott a pásztorgyerekekre. Lúcia sokáig nem beszélt ezekről, majd az 1940-es években püspöke utasítására leírta a titkokat.

A három titok közül az első a pokol látomása és azoknak a büntetéseknek a jövendölése, melyek a világra várnak, ha nem hallgat Mária intésére; a második titok Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletének kinyilatkoztatása, mely reménycsillag a világ békéje és a lelkek üdvössége számára. E titkokat 1942-ben hozták nyilvánosságra.

A harmadik titkot Lúcia nővér 1959-ben egy zárt borítékban eljuttatta XXIII. János pápának, aki elolvasása után úgy döntött, hogy nem tárja fel annak tartalmát. Nyilvánosságra hozataláról II. János Pál pápa határozott 2000-ben.

Részlet a titokból: „[…] láttunk egy fehérbe öltözött püspököt, akiről úgy éreztük, hogy ő a szentatya. […] ment botladozó léptekkel […], fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt.”

II. János Pál ellen 1981. május 13-án követtek el merényletet a Szent Péter téren. A fatimai jelenések első napja és a merénylet időpontja közti egybeeséssel kapcsolatban így nyilatkozott: „Nem tudom, ki adta a fegyvert a gyilkos kezébe, de azt tudom, hogy ki térítette el a golyót, egy láthatatlan kéz, egy anyai kéz irányította.”

Egy évvel a merénylet után a szentatya Fatimába zarándokolt, hogy hálát adjon a Szűzanyának. A lövedéket, mely megsebesítette, ma is a fatimai Mária-szobor koronájában őrzik.

A Szent Szűz kérésének eleget téve II. János Pál pápa 1984-ben felajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének az emberiséget.

Francisco és Jacinta gyermekként hunytak el 1919-ben és 1920-ban, II. János Pál pápa harmadik fatimai útján, 2000. május 13-án avatta őket boldoggá, Ferenc pápa 2017-ben, az első fatimai jelenés 100. évfordulóján szentté avatta őket. Liturgikus ünnepük: február 20.

„A Szent Szűz anyai aggódással jött el ide, Fatimába, hogy kérje az embereket: »Ne bántsák többé Istent, a mi Urunkat, akit már annyi bántás ért.« Az anyai fájdalom késztette szóra; köpenye alá akarja gyűjteni gyermekeit. Ezért kéri a kis pásztoroktól: »Imádkozzatok, sokat imádkozzatok és ajánljatok föl áldozatokat a bűnösökért; oly sok lélek jut a pokolba, mert nincs, aki imádkozzon és áldozatot ajánljon föl értük.«

(Részlet II. János Pál pápának a boldoggá avatáson mondott homíliájából)

Lúcia nővér 2005. február 13-án hunyt el, kilencvenhét éves korában.

* * *

 

network.hu

 

Tavaszi pompába öltözött a természet. Virágoznak a fák, madarak énekétől vidul az erdő, s a mező virágai is színessé varázsolják a réteket. Május van. Szűzanyánk hónapja, amikor a hívők boldog lelkülettel sietnek az esti litániára. Ez az a hónap, amikor szívünkben felébred a szeretet érzése, hiszen az “Anyák napja” is van.

E nap alkalmából Téged köszöntelek elsősorban édes, jó Szűz Mária, aki az “Anyák napja” ékessége vagy! Köszöntelek szívem legszebb és legmélyebb szeretetével, a kertek és mezők legszebb virágaival. Áldott légy mindenkor Te legmagasztosabb anya. Köszöntelek Téged, aki a Mennyország királynője, Istennek szent Anyja vagy.

E szép nap alkalmával köszöntök minden édesanyát, akinek az arca örömtől sugárzik, mert gyermeke rajongó szeretettel, virággal, dallal, verssel, saját maga készítette rajzzal köszönt fel. Így viszonozva azt a nagy szeretetet, amit édesanyjától kap. Hiszen a szeretet a legmagasztosabb érzés, amely megszépíti életünket, látóvá teszi szívünket. S ha a szeretetet fokozni lehet, az anyai szeretet kerül a legfelső fokra.

Szorongó, de vigasztaló szóval próbálok azokhoz az édesanyákhoz is szólni, akik gyermeküket elveszítették. Nehéz vigasztaló szavakat találni. De nem tudhatod, Te drága édesanya, hogy miért kellett ennek így történnie. Nem tudhatod, hogy a Mindenható milyen szenvedéstől mentette meg gyermekedet és Téged. Tudnod kell és érezned, hogy gyermeked Isten örök világosságában, az angyalok körében, a mennyei boldogságban őrangyalkén van melletted. Őt már nem kell féltened, mer a Mennyei Atya védőszárnyai alatt áll. Most pedig Hozzád szeretnék szólni, ahhoz az anyához, aki szomorú szívvel nézi a televízióban az “Anyák napi” műsort, mert a Te gyermeked, akit féltő szeretettel neveltél fel, nem hoz neked virágot, nem nyitja rád az ajtót, nem érdekli hogyléted, pedig jól tudja, hogy öregségedben, testben és lélekben törékeny vagy. Tudom, hogy fáj, mert az anyai szív nagyon tud szeretni, de szenvedni is. Isten mégis erőt és vigaszt nyújt neked.  Vissza kell gondolnod arra az időre, amikor gyermeked még kicsi volt, amikor Te voltál a mindene. Ő már akkor hálálta meg az iránta érzett jóságodat. Kacagva, boldogan szaladt karjaidba, mert csak ott talált szeretetet, megnyugvást. Ha pedig játszótársai bántalmazták, azt kiáltozta: “Anyu, anyuci !”. Erre az időszakra gondolj, és bocsássad meg gyengeségét. Ne panaszkodj, légy nemes lelkű, ne érezd úgy, hogy eltévedt. Imádkozz, hogy Isten segítő kegyelme őrizze útjait. Most úgy látod, hogy gyermekedtől elhagyatva állsz, de isten végtelen jóságában bízva tudnod kell, hogy gyermeked előbb-utóbb megtalálja azt a kulcsot, amely kinyitja az édesanyja iránti szeretet kapuját. S ha rá fog jönni, hogy nem veszítheti el a legnagyobb, az anyai szeretetet, az lehet, hogy csak akkor fog bekövetkezni, amikor te már az angyalok körében fogod látni őt. A sírodnál bűnbánó szívvel döbben majd rá, hogy mit mulasztott el. Anyai szíved akkor is ott lesz vele, mert az anyai szív a síron túl is szeret.  Eljön majd az idő, amikor minden anyai szív azzal a tudattal fog a végtelen boldogságban megnyugodni, hogy hátrahagyta gyermekének és unokáinak az anyai szív szeretetét

 

Valaki egy széket tolt oda, és ő leült a székre. És arra gondolt: le kellene festeni mamikát. És arra gondolt: lefestettem az életben száz és száz asszonyt, de mamikát soha. Miért? Miért, hogy éppen a legkedvesebbet, a legszebbet nem? Miért? Az ember annyi mindenre gondol az életben, csak arra nem, ami fontos. Az ember képeket fest, mindenről, mindenkiről, csak éppen arról nem, aki a legtöbb, aki a legfontosabb, aki a legszebb.

Miért?

(Wass Albert)

“Ma már tudom… Anya egyetlen egy adatik. Talán iszik, ver, szóval s tettel tipor, megalázón elhajít. Mi elhagyjuk őket, megvetve gyűlöljük, ki életet adott. Míg mellettünk van, nem tudjuk, milyen, ha már nincs…. De talán változtathatunk… Merd kérdezni, hogy miért, s hogyan tovább? Merj mellé állni, felkarolni, kezét fogni, s mint egy beteg gyermeket, gyógyítani, ápolni. Hisz Ő is ember… mint Te vagy Én, gyarló s tökéletlen lény. Mert ítélkezni nincs jogod. Te sem vagy különb, ugye tudod?! Gyermekként, ha elestél… fel ki segített? Te tudod a legjobban, hogy anyád, legyen bár nevelő vagy édes, melletted állt, segített s féltett. Lehet most rajtad a sor…

Állj elibe!

Mondd, hogy anyám, szeretlek!

Én örködöm feletted.”

Valahová eltűntek az évek
elhervadtak
mint a rózsák színes szirmai
csendes sétáim során
lefoszlanak rólam
gyermekkorom tündöklő álmai
valami mégis örökre megmarad nekem
talán az angyalok üzenete…
Édesanyám szeretete.

Anyák napi ima
Mindenható Istenem!

Köszönöm, hogy olyan édesanyát adtál nekem, aki megtanított engem legelőször is imádkozni. Áldd meg őt, és áldj meg minden édesanyát, akik az anyai méltóságban részesültek, és vállalták mindazokat a fáradalmakat, amelyeket értünk tűrni és szenvedni kellett.

Óvd meg őket, ahogyan ők óvtak bennünket minden veszélytől. Lemondva minden kényelemről. Add, ó Istenünk, hogy minden édesanya a Te Szíved szerint nevelje gyermekeit! És áldd meg kérünk, a nagymamákat is, akik nekünk szüleinket felnevelték.

Végül, boldogságos Szűzanyánk, Hozzád fordulunk. Fogadj minden édesanyát anyai palástod alá, segítsd őket, hogy olyan szeretettel gondozzák gyermekeiket, amint Te gondoztad egyszülött Szent Fiadat. Növeld az édesanyánkban is, bennünk is a hitet, a reményt és a szeretetet, segíts, hogy soha el ne veszítsük ezt. Taníts meg arra, hogy istenben bízva boldogok legyünk minden veszélyben, s hogy egykor a fényes égi hazában Veled együtt dicsőíthessük a teljes Szentháromságot.

Ámen

Nagypénteken: kilenced az Isteni Irgalmassághoz

 
      Az Apostoli Penitenciária 2002. június 29-én kelt dekrétuma szerint teljes búcsú nyerhető Irgalmasság Vasárnapján a szokásos feltételek mellett. Az ünneppel kapcsolatban érdemes idézni Jézus szavait, melyeket Szent Fausztina nővér naplójában olvasunk. „Azt kívánom, hogy legyen az Irgalmasságnak ünnepe. Azt kívánom, hogy a képet (az Irgalmas Jézus képét) húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg! Ez a vasárnap legyen az irgalmasság ünnepe!” (Napló 49.) „…Azt kívánom, hogy az irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, de főleg a szegény bűnösök részére” (Napló 699.)
Kilenced az Isteni Irgalmassághoz
 
      1209
      Ezt a kilencedet Jézus íratta le velem, s azt parancsolta, hogy az Irgalmasság ünnepe előtt mondjam el. Nagypénteken kell elkezdeni.
      „Azt kívánom, hogy e kilenc napon keresztül vezesd irgalmam forrásához a lelkeket, hogy erőt, enyhülést és mindenféle kegyelmet merítsenek belőle, amire szükségük van az élet küzdelmeihez, főleg pedig a halál óráján. Mindennap a lelkek más-más csoportját vezeted majd a szívemhez, hogy irgalmam tengerébe merítsd őket. S én bevezetem őket Atyám házába. Ez lesz feladatod most és a jövendő életben. Egy lélektől sem tagadok meg semmit, akiket irgalmam forrásához vezetsz. Atyámat mindennap fogod kérni, hogy keserves kínszenvedésemre való tekintettel adja kegyelmeit ezeknek a lelkeknek.”
 
      Azt válaszoltam: „Jézusom, nem tudom, hogyan kell tartanom ezt a kilencedet, s mely lelkeket kell először is legirgalmasabb Szívedhez vezetnem.” – Jézus azt mondta, hogy mindennap meg fogja mondani, mely lelkeket kell aznap Szívéhez vezetnem.
 
Első nap
 
 
      „Ma az egész emberiséget vezesd hozzám, főleg a bűnösöket, s merítsd őket irgalmam tengerébe. Így megvigasztalsz keserves szomorúságomban, melyet a lelkek vesztén érzek.”
 
      1211 Legirgalmasabb Jézus, aki könyörületes vagy irántunk, és megbocsátasz nekünk, ne nézd bűneinket, hanem bizalmunkat, (58) mellyel végtelen jóságodhoz járulunk. Végy fel bennünket legirgalmasabb Szíved hajlékába, s tarts örökké ott minket. Könyörgünk Hozzád szereteted által, amely az Atyával és a Szentlélekkel köt össze Téged.
 
      Ó, Isten irgalmának mindenhatósága,
      A bűnös ember egyetlen mentsvára,
      Te az irgalom és könyörület tengere vagy,
      Ki alázattal kér, megsegíted azt.
 
      Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb Szíve oltalmaz. Az Ő keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad mindenhatóságát dicsérjük mindörökké. Ámen.
 
      1212
 
Második nap
 
 
      „Ma vezesd hozzám a papi és szerzetesi lelkeket, s merítsd őket mérhetetlen irgalmam tengerébe. Ők adtak nekem erőt keserves kínszenvedésem elviselésére. Rajtuk keresztül árad irgalmam az emberiségre.”
 
      1213 Legirgalmasabb Jézus, akitől minden jó származik, gyarapítsd bennünk kegyelmedet, hogy az irgalmasság méltó cselekedeteit vihessük végbe; s mindazok, akik látnak bennünket, dicsérjék az irgalmasság mennyei Atyját.
 
      Az isteni szeretet forrása
      A tiszta szívekben lel lakásra,
      Kik az irgalom tengerében megfürödtek,
      S mint fénylő csillagok tündökölnek.
 
      Örök Atya, tekints irgalmas szemmel (59) szőlőskerted választott seregére, papjaid, szerzetes fiaid és lányaid lelkére! Áldásod ereje gazdagítsa őket! Fiad Szívének érzéseiért, amely Szívbe bezártad őket, add meg nekik világosságod erejét, hogy az üdvösség biztos útjain vezessenek másokat, hogy mindörökké együtt zenghessék majd kikutathatatlan irgalmad dicséretét. Ámen.
 
      1214
 
Harmadik nap
 
      „Ma minden jámbor és hűséges lelket vezess hozzám, s merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek vigasztaltak meg keresztutamon, ők voltak részemre a keserűség tengerében a vigaszt nyújtó csepp.”
 
      1215 Legirgalmasabb Jézus, aki bőven juttatod irgalmasságod kimeríthetetlen kincstárából mindenkinek kegyelmeidet, végy fel mindnyájunkat legirgalmasabb Szíved hajlékába, s tarts ott minket az egész örökkévalóságon át. Felfoghatatlan szeretetedre kérünk, mellyel szent Szíved a mennyei Atya iránt lángol.
 
      Kifürkészhetetlenek az irgalom csodái,
      Sem a bűnös, sem az igaz nem képes átlátni.
      Mindenkire könyörülő szemmel nézel,
      Mindenkit szereteteddel érsz el.
 
      Örök Atya, tekints irgalmas szemmel a hűséges lelkekre, mint Fiad örökségére. Keserves kínszenvedése érdemeiért áldd meg őket, s vedd őket örök oltalmadba, hogy irántad való szeretetük soha ki ne hűljön, s a Szent hit kincsét soha el ne veszítsék, s hogy majdan az örökkévalóságon át az angyalok és szentek karával együtt szüntelenül dicsérjék irgalmadat. Ámen.
 
 
Negyedik nap
 
 
      1216 „Ma hozd elém a pogányokat és mindazokat, akik még nem ismernek engem. Keserves kínszenvedésem alatt rájuk is gondoltam. Jövendő buzgalmuk megvigasztalta a szívemet. Merítsd őket irgalmam tengerébe!”
 
      1217 Legkegyelmesebb Jézus! Világ világossága! Fogadd be legkegyelmesebb Szíved hajlékába a pogányok lelkét, akik még nem ismernek Téged! Kegyelmed sugarai világítsák meg őket, hogy velünk együtt dicsőíthessék irgalmasságod csodáit. Ne engedd őket soha eltávozni irgalmas Szívedtől!
 
      Szereteted fényessége
      Gyújtson világot a lelkek éjébe!
      Add, hogy Téged ők is megismerjenek,
      És irgalmasságodért velünk együtt dicsérjenek.
 
      Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a pogányok és mindazok lelkére, akik még nem ismernek Téged, de akiket Jézus irgalmas Szíve magába zár! Töltsd be őket az Evangélium világosságával! Ezek a lelkek nem tudják, hogy milyen nagy boldogság Téged szeretni. Add, hogy ők is dicsérjék bőkezű irgalmadat örökkön-örökké! Ámen.
 
      1218
Ötödik nap
 
 
      „Ma vezesd az eretnekeket és szakadárokat hozzám, s merítsd őket irgalmasságom tengerébe! Keserves szenvedést okozva megszaggatták testemet és szívemet – az én Egyházamat. Ha visszatérnek az Egyház egységébe, begyógyulnak[333] sebeim, és így enyhítik kínjaimat.”
 
(61)
      Kik egységed köntösét szétszaggatták,
      Szíved számukra is irgalom-forrás.
      Irgalmad mindenhatósága, ó Istenem,
      Tévedéseikből kihozhatja e lelkeket.
 
      1219 Ó, legirgalmasabb Jézus, ki maga vagy a jóság, Te nem tagadod meg világosságodat azoktól, akik Hozzád könyörögnek. Fogadd irgalmas Szíved hajlékába az eretnekek és szakadárok lelkét! Világosságoddal vezesd vissza őket az Egyházzal való egységbe, hogy ők is örökké dicsérjék irgalmad bőségét!
 
      Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel az eretnekekre és a tévelygő lelkekre, akik elfecsérelték jóságodat, és visszaéltek kegyelmeiddel, makacs megátalkodottságukkal kitartva tévedéseikben. Ne nézd bűneiket, hanem Fiad szeretetét, és keserves kínszenvedését, melyeket értük vállalt, hiszen őket is Szívébe zárta. Add, hogy ezek a lelkek is nagy irgalmasságodat magasztalják örökkön-örökké! Ámen.
 
      1220
 
Hatodik nap
 
 
      „Ma a csendes, alázatos lelkeket és a kisgyermekeket hozd hozzám, s merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek hasonlítanak leginkább szívemhez. Keserves kínhalálomban ők erősítettek meg. Úgy láttam őket, mint földi angyalokat, akik oltáraimat fogják őrizni. A kegyelmek özönét árasztom rájuk. Kegyelmeimet csak az alázatos lelkek tudják felfogni. Ilyen lelkekbe helyezem bizalmamat.”
 
      1221 (62) Legirgalmasabb Jézus! Te magad mondtad: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” Fogadd irgalmas Szíved hajlékába a szelíd és alázatos lelkeket s a kisgyermekek lelkét. Ezekben a lelkekben gyönyörködnek az ég lakói, s a mennyei Atya különös kedvét leli bennük. Mint illatos bokréta, úgy virítanak az Úr trónja előtt. Felszálló illatukat maga az Úr élvezi. Jézus irgalmas Szívében állandó lakhelyük van ezeknek a lelkeknek, és szünet nélkül éneklik Isten szeretetének és irgalmának himnuszát.
 
 
      1222
      Az igazán alázatos és szelíd lélek
      Már itt a földön a mennyországgal élhet.
      S alázatos szívének illata
      Magát a Teremtőt is megragadja.
 
      1223 Örök Atya! Tekints le irgalmas szemmel a csendes, alázatos lelkekre és a kicsiny gyermekekre! Valamennyien Jézus irgalmas Szívének lakói. Ők hasonlítanak legjobban szent Fiadra. Lelkük illata felszáll a földről egészen mennyei trónodig. Irgalmasság és végtelen Jóság Atyja, kérlek ezen lelkek iránt érzett szeretetedre és tetszésedre, áldd meg az egész világot, hogy minden lélek együtt zengje irgalmasságod dicséretét mindörökkön-örökké! Ámen.
 
 
Hetedik nap
 
 
      1224 „Ma azokat a lelkeket vezesd hozzám, akik különösen tisztelik és hirdetik irgalmamat. Merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek érezték át leginkább szenvedéseimet, s hatoltak legmélyebben lelkiségembe. Ők irgalmas szívem élő tükörképei. Ezek a lelkek jövő életükben különleges fénnyel fognak sugározni. Közülük egy sem hull a pokol tüzébe. Haláluk óráján mindegyiküket magam részesítem különös védelmemben.”
 
      1225 (63) Legirgalmasabb Jézus, akinek Szíve maga a szeretet. Fogadd irgalmas Szíved hajlékába azokat a lelkeket, akik különösen tisztelik és dicsőítik irgalmadat! Isten erejével megerősödött lelkek ezek, bátran haladnak előre minden szenvedésben és megpróbáltatásban, bízva irgalmasságodban. Ezek a lelkek egyesültek Jézussal, és vállukon hordják az egész emberiséget. Nem sújtja őket szigorú ítéleted, mert haláluk óráján a Te irgalmad öleli át őket.
 
      A lelket, ki Urának jóságát hirdeti,
      Isten különösképpen szereti.
      Mindig közel van az élő víz forrásához,
      Ki kegyelmet merít az Isten irgalmából.
 
      Örök Atya! Tekints irgalmasan azokra a lelkekre, akik legnagyobb tulajdonságodat – végtelen irgalmasságodat – különösen tisztelik és dicsőítik. Az irgalmas Jézus Szívébe zárta őket. Ezek a lelkek olyanok, mint egy élő Evangélium. Kezük telve az irgalmasság tetteivel. Örömmel telt lelkük az irgalmasság dalát énekli a Mindenhatónak. Kérlek, Istenem, tanúsíts irántuk irgalmat Beléd helyezett bizalmuk és reményük mértéke szerint, hadd teljesüljön bennük Jézus ígérete: „A lelkeket, akik kimondhatatlan irgalmasságomat tisztelni fogják, megvédem életükben és főleg haláluk óráján, mint saját dicsőségemet.”
 
 
      1226
 
Nyolcadik nap
 
      „Ma a tisztítótűz fogságában szenvedő lelkeket vezesd hozzám, s merítsd őket irgalmasságom mélyébe. Vérem árja hűsítse izzó tüzüket. Nagyon szeretem ezeket a lelkeket. Igazságomnak nyújtanak elégtételt. Módodban áll segíteni nékik. Használd fel Egyházam kincstárának (64) valamennyi búcsúját, s ajánld fel értük… Ó, ha ismernéd kínjaikat, szakadatlanul lelki alamizsnában részesítenéd őket, és segítenéd törleszteni adósságaikat igazságosságommal szemben.”
 
      1227 Legirgalmasabb Jézusom! Te mondtad, hogy irgalmat akarsz, ezért irgalmas Szíved hajlékába vezetem a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. Nagyon szereted őket, mégis eleget kell tenniük igazságod törvényének. A Szívedből kiömlő vér és víz oltsa ki a tisztítótűz lángjait, hogy ott is dicsőíthessék irgalmad erejét.
      A tisztítótűz szörnyű hőségéből
      Irgalmadhoz kiáltás száll e kínok mélyéből.
      És vigaszt, enyhülést, hűsítést ad.
      A szívedből folyt vér- és vízpatak.
 
      Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a tisztítótűzben szenvedő lelkekre, akik Jézus irgalmas Szívébe be vannak zárva. Kérlek Szent Fiad keserves kínszenvedéséért és mindazért a keserűségért, ami legszentebb lelkét eltöltötte, mutass irgalmat azok iránt, akik igazságos tekinteted előtt állnak. Ne nézz rájuk másképp, csak legkedvesebb Fiad, Jézus sebein keresztül, mert hisszük, hogy jóságod és irgalmad határtalan.
 
 
      1228
 
Kilencedik nap
 
      „Ma az elhidegült lelkeket vezesd hozzám, s merítsd be őket irgalmam mélyébe. Ezek a lelkek sebzik meg legfájdalmasabban szívemet. Az Olajfák hegyén az ilyen elhidegült lélektől undorodott leginkább a lelkem. A hideg lelkek miatt mondtam: Atyám, ha lehet, vedd el tőlem a kelyhet, ha ez a te akaratod! – E lelkek utolsó (65) esélye irgalmamhoz való menekülésük lehet.”
 
      1229 Legirgalmasabb Jézus, ki magad vagy a tiszta irgalom! Legirgalmasabb Szíved hajlékába vezetem a kihűlt lelkeket. Ó, bárcsak felmelegednének tiszta szereteted tüzétől e megkövült lelkek, kik hasonlók a holt lelkekhez, s méltán undort keltenek Benned! Ó, jóságos Jézus! Irgalmad végtelen hatalma vonzza őket forró szeretetedhez, adj nekik szent szeretetet, hiszen Te mindent megtehetsz.
 
      A tűz és a jég együtt meg nem lehet,
      Mert vagy a tűz huny ki, vagy a jég enged.
      Ó, Uram, irgalmad még nagyobb
      Nyomorúságot is megold.
 
      Örök Atya! Tekints irgalmasan az elhidegült lelkekre, akik be vannak zárva Jézus legirgalmasabb Szívébe! Irgalom Atyja, könyörögve kérlek Fiad keserves kínszenvedéseire és háromórás haláltusájára a kereszten, engedd, hogy ők is dicsérjék irgalmad mélységét…
 
      1230 (66)
      Ó, örök nap, ó, vágyaim napja,
      Téged vágyakozva, sóvárogva várlak.
      Szeretetem hamarosan fellebbenti fátylad,
      S üdvösségem Benned valóra válhat.
      Ó, gyönyörű nap, semmihez sem fogható pillanat,
      Mikor először pillantom meg Istenem,
      Lelkem Jegyesét, ki az urak Ura.
      Érzem, lelkemen nem lesz úr félelem.
      Ó, ünnepélyes nap, ó, fényesség napja,
      Midőn lelkem megismeri Urát az Ő fenségében,
      Isten szeretete egészen magába olvasztja,
      S a lélek megérti – száműzetésének immár vége.
      Ó, boldog, ó, áldott nap,
      Melyen szívem örök szeretetre gyullad Irántad.
      Már most is érezlek, Jézus, bár még elrejt fátylad,
      Életemben és halálomban elragadtatással áldlak.
      Ó, örök nap, melyre egész életemben várok!
      Téged óhajtlak, ó, Istenem, egyedül csak Utánad vágyom.
      Szívemben csak Te élsz.
      Minden, mi létezik, semmi nekem.
      Ó, gyönyörűség, örök boldogság napja,
      Ó, fenséges Isten, drága jegyesem,
      Tudod, hogy szűzi szívedre hajtom a fejemet.
 
      
 
 
 
 
 
 
 
 
      
      A kilenced nagypénteken kezdődik. Ez a nap – húsvét ünnepével együtt – Isten irgalmas szeretetének csúcspontja. A kilenced itt olvasható:

 

                   

Ady Endre: Hamvazószerdán
(részlet)
Meghajtom bűnbánón fejem
S mit rég’ tevék, imádkozom.
Általnyilallik lelkemen
Egy rég’ nem érzett fájdalom.
Egy rég’nem érzett fájdalom
Imára szólit engemet,
Hisz’ örömtől imádkoznom
Oly régen-régen nem lehet.
 
 
                   

Tompa Mihály: Bűnbocsánat
(részlet)
Az arc porban hever s a köny ömöl,
A hű vezeklő bűnét látja csak …
S hogy Istenhez fordúl bocsánatért:
Szétválni kezd lelkében szín, salak.
S ha a sziv meglágyult, mint a viasz,
Uj ember lenni a bűnös ha kész.
Felé hajlik az égi irgalom:
Bizzál fiam, bűnöd bocsátva lész!
                   

Ady Endre: Az Úr érkezése
(részlet)
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Ady Endre:Az Úr érkezése (Előadó: Huzella Péter)
                   

Biblia – Mt 6,16 –18 – A böjt
Szent István Társulati Biblia

Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.

                   

Biblia – Zsolt. 51.
Szent István Társulati Biblia

(A karvezetőnek – Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta fölkereste, mivel együtt volt Batsebával.) Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat! Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől! Gonoszságomat beismerem, bűnöm előttem lebeg szüntelen. Egyedül teellened vétettem, ami színed előtt gonosz, azt tettem. Te igazságosan ítélkezel, s méltányos vagy végzésedben. Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant. De nézd, te az igaz szívben leled örömöd – taníts meg hát a bölcsesség titkára! Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek! Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét s ujjongani fognak megtört csontjaim. Fordítsd el arcod bűneimtől, s töröld el minden gonoszságomat! Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet! Ne taszíts el színed elől, és szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add meg újra üdvösséged örömét, erősíts meg a készséges lelkületben! Akkor utat mutatok majd a tévelygőknek, és megtérnek hozzád a bűnösök. Ments meg a vértől, üdvösségem Istene, s nyelvem áldani fogja igazságosságodat. Nyisd meg, Uram, ajkamat, és szám hirdetni fogja dicsőségedet. Az áldozatok nem szereznek neked örömet, ha égőáldozatot hozok, nem fogadod el. Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg. Jóságodban, Uram, légy kegyes Sionhoz, építsd fel újra Jeruzsálem falait! Akkor majd tetszenek neked az igaz áldozatok, az égő- és a teljes áldozat, akkor majd fiatal tulkokat visznek oltárodra.

 

A szervita rend hét szent alapitójának ünnepe:202. február 17.
 
 6
A szervita rend szent alapítóira, a „hetekre” emlékezünk február 17-én: Alessióra, Amadióra, Bonagiuntára, Bonfiglióra, Manettóra, Sostegnóra és Uguccionéra. „Szent csoportként” éltek, egyéni vonásaikat nem ismerjük.
A „hetek” Firenzében éltek a 12–13. század fordulóján, kereskedelemmel foglalkoztak. Franciaországban, Flandriában és számos itáliai városállamban tett utazásaik alkalmával, valamint a császár és a Pápai Állam közötti állandó háborúskodásokat tapasztalva megfigyelhették egyrészt a vallási élet új fölvirágozását, különösen a laikusok körében, akik testvérületekbe tömörültek, másrészt megéreztek valamit az általános nyugtalanságból, ellenérzésekből, amit az akkori egyházi állapotok okoztak. Vezekelni kezdtek. A 12. század végén Itáliában, különösen Firenzében több hasonló vezeklő csoport is alakult. Tagjaik mint a világban élő, a világtól azonban bensőleg elszakadt keresztények arra törekedtek, hogy vezeklésben és szegénységben a szegény és megfeszített Krisztus követésének éljenek.
Valószínűleg 1233-ra tehetjük a hét alapító atya „megtérését”, vagyis felvételüket a bűnbánó testvérek („fratres de poenitentia”) közé. Az „Alapításlegenda” szerint ez az év számít a szervita rend alapítási évének, bár a történészek ezt kétségbe vonják. Az alapítók valószínűleg valamivel később szakítottak családi kötelékeikkel és vonultak vissza a város kapui előtt lévő Cafaggióba, hogy „nagyobb szabadságban élhessenek a szemlélődésnek” és amellett folytathassák az irgalmasság cselekedeteit felebarátaik javára. Az Apostolok cselekedeteinek egyházát vették példaképül, s szegénységben és felebaráti szeretetben akartak élni.
Nemsokára azonban úgy látták, hogy Cafaggióban még túl közel vannak a világhoz, így távolabb eső helyet kerestek. 1241 körül a Monte Senarióra vonultak vissza, mintegy 18 kilométernyire északra Firenzétől, hogy remeteéletet éljenek és tökéletesen nyitottak és készségesek lehessenek Isten szolgálatára és indításaira.
Lehetséges, hogy Veronai Szent Péter, aki később a domonkos rend első vértanúja lett, ajánlotta nekik, hogy vegyék föl a Szűz Mária társasága, Szűz Mária szolgái (Ordo Servorum Mariae) megnevezést. Innen származik a szervita elnevezés. Firenzében 1245-től bizonyítható okmányszerűen e név. Szent Ágoston reguláit fogadták el, és fekete rendi ruhát választottak maguknak.
A társulást a firenzei püspök, majd 1249-ben Capocci bíboros, Toscana pápai legátusa ismerte el és hagyta jóvá. A szervita rend 1255-ben nyerte el a végleges pápai jóváhagyást.
Miután a „hetek” közössége a pusztában bensőleg és külsőleg megszilárdult, életüket az ünnepélyes szegénységi fogadalomra alapozták. Ez véglegesen meghatározta törekvésüket, hogy a szegénység közösségében éljék az evangéliumi életet. Közösségi életük középpontjában a „lectio divina” (lelkiolvasmány, elmélkedés), a szentmise, a zsolozsma és a szegények szolgálata állt. Közösségi útjuk az evangélium szellemében és a szemlélődő élet (remeteség) klasszikus „regulája” szerint alakult: Isten keresése a világban a vezeklő élettel, elszakadás a világtól az evangéliumi szegénységgel, s a mind nagyobb magány vállalása mindaddig, amíg Isten hegyének „kopárságában” el nem érik az Úrral való egyesülést. Krisztus útját követték akkor is, amikor a „pusztaságból” visszatértek az emberi közösségbe; újból megtelepedtek Firenze kapui előtt.
És Krisztus követését egyre erősebben összekötötték Anyjának követésével. Szűz Mária kifejezetten vagy hallgatólagosan mindig jelen volt az alapítók minden cselekedetében és gondolatában. Máriával való kapcsolatuk az „engedelmességből fakadó tettek, igaz szolgálatok és tiszteletmegnyilvánulások egész summájában” öltött konkrét formát. Minden liturgikus cselekmény, sőt a közösség minden cselekedete Ave Mariával vagy Salve Reginával kezdődött, és a szombat Isten Anyjának napja lett.
A birtoklástól való tökéletes elszakadásuk az evangélium életerejéről és hatékonyságáról tanúskodott polgártársaiknak, különösen az előkelőknek és a gazdagoknak. Ezzel az Egyház megújulásához is hozzájárultak, hiszen a szó szerinti evangéliumi életet a hierarchia iránt tanúsított tökéletes engedelmességben, azaz az Egyház keretein belül élték meg.
A hét alapító közül a hagyomány tanúsága szerint hárman a rend általános vezetői voltak.
Az új rend megerősödéséhez és elterjedéséhez nagyban hozzájárult egy egyházpolitikai mozzanat: 1250-ben Capocci kardinális kibocsátott egy dekrétumot, amely szerint a szerviták elöljárói fölhatalmazást kaptak arra, hogy a kiközösített II. Frigyes császár párthíveit, ha felöltik a rendi ruhát, föloldhatják az őket is sújtó kiközösítés alól. Ezért sok német lovag belépett az új kolostori közösségbe, mivel nem volt más módjuk arra, hogy megtalálják az Egyházzal való kibékülést.
Bernardino Poccetti: Alessio Falconieri halála
Amikor a hét rendalapító kultuszát az Egyház jóváhagyta, a rendben az ünnepet a pápai jóváhagyás emléknapjára, február 11-re tették. A rendalapítókat 1888-ban avatták szentté, és a római naptárba is február 11-re jegyezték be ünnepüket. Mikor azonban 1907-ben bevezették erre a napra a Lourdes-i Szűzanya ünnepét, a rendalapítókét február 12-re tették át. 1969 óta február 17-én ünnepeljük őket, mert a hagyomány úgy tudja, hogy az egyik rendalapító, Falconieri Alessio ezen a napon halt meg.
A szervita rend női ágának ágostonos reguláját Boldog XI. Benedek pápa a Dum levamus kezdetű bullában hagyta jóvá.
Jóságos Istenünk, öntsd lelkünkbe a hét szent testvér buzgóságát, akik a Boldogságos Szűzanyát teljes odaadással tisztelték, és népedet hozzád vezették. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
 

Szűz Mária Lourdes-i megjelenése
Ünnepe: február 11

Lourdes a betegek számára sokat jelentő zarándokhely, ahol sokan meggyógyultak, de még többen megerősödtek a betegségük hordozásában. Szűzanyánk közbenjárását kérjük, hogy Isten kegyelmével tudjuk életünk keresztjeit hordozni.

forrás: Hankovszky Miklós

Négy évvel a Boldogságos Szűz Szeplőtelen Fogantatása dogmájának kihirdetése után, Lourdes mellett, a Gave folyó partján fekvő barlangban, 1858 február 11-én megjelent a Boldogságos Szűz Soubirous Bernadettnek. Ismételt megjelenése után elmondta magáról: “Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Kívánsága szerint csodálatosan szép templom épült a jelenések helyén, és a csodálatos gyógyulások szakadatlan láncolata jelzi, hogy a Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanya közbenjárásával szívesen segít a szenvedő embereken.

Szent Bernadett együtt imádkozta a Rózsafüzért a Boldogságos Szűzzel. Mi a szentmise Kezdőénekével köszöntjük a lourdesi Szent Szüzet:

Üdvözlégy, Szűzanya!
Te szülted a Királyt,
Aki az ég és föld Ura, mindörökkön örökké.

FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Mi mindannyian emberi gyarlóságokkal, hibákkal, sőt bűnökkel fertőzöttek vagyunk. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy a bűnbánatban megtisztulva szeplőtelenül vehessünk részt a szentmise áldozatban.

KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki Édesanyádban sem akartál találkozni a bűnnel:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Akinek keresztáldozata érdemeiért Isten eleve megóvta a Szent Szüzet az áteredő bűntől:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki Édesanyád kérésére tetted az első csodát:
Uram, irgalmazz!

AZ OLVASMÁNYHOZ (Iz 66, 10-14c)
A múlt század óta ezrek és ezrek zarándokolnak Lourdes-ba. A kegyelem áradata fakad e zarándokhelyen. A testi bajból is számtalan gyógyulás történt, lélekben pedig még többen erősödtek meg, és nyertek vigasztalást. Isten kiárasztotta irgalmát és a békét, mint a folyamot.

AZ EVANGÉLIUMHOZ (Jn 2, 1-11)
Jézus Krisztusban Isten szeretete kézzelfoghatóan megjelent közöttünk. Az Ő “órája” Isten szeretetének különleges megnyilatkozása. A Boldogságos Szűz kérésére megkezdte csodái sorozatát. Ez a csoda-sor folytatódik napjainkban is Lourdes-ban.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Kérjük, Testvéreim, Urunkat, Jézus Krisztust, hogy Édesanyja közbenjárására árassza reánk kegyelmét, és áldjon meg minket testi-lelki egészséggel.

  1. Olts szívünkbe, Urunk, el nem múló szeretetet égi Édesanyánk, a Boldogságos Szűz iránt.
  2. Adj buzgóságot, hogy áhítattal imádkozzuk a Szűzanya köszöntését, a Rózsafüzért.
  3. Sokasítsd meg, Urunk, irgalmad jeleit a Boldogságos Szűz közbenjárására.
  4. Engedd, hogy a Szent Szűz iránti bizalomért enyhülést találjanak a szenvedők és betegek.
  5. Add, Urunk, hogy halálunk óráján a Boldogságos Szűz Országodba vezessen minket.

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod érdemeiért a mennyei Atya előre megóvta Édesanyádat az eredeti bűntől, és így Ő a Szeplőtelen Fogantatás. Kérünk, add, hogy az Ő hathatós közbenjárására rajtunk is megtörjön a bűn hatalma, és pártfogásával eljuthassunk Országodba. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

 

Urunk bemutatása – Gyertyaszentelő Boldogasszony 
 16
A mai ünnepen arra emlékezünk, hogy Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.

A szokásnak megfelelően a szülők, Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. 

Fra Angelico: Jézus bemutatása a templomban (1440–42)

A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.

Giotto di Bondone: Krisztus bemutatása a templomban (1306)

Az Úr Jézus bemutatását (praesentatio Domini) Jeruzsálemben már a 4. században megünnepelték, ekkor még február 14-én, mivel karácsonyt január 6-án ülték. Attól kezdve, hogy Jézus születésének ünnepnapja december 25-ére került, Jézus bemutatását február 2-án kezdték ünnepelni.

Róma a 7. században fogadta el e liturgikus napot, a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló hypapante (találkozás) néven – ekkor találkozott először Jézus az emberiséggel, az emberekkel, akikért megtestesült. Az agg Simeon felé fordult, nagy örömmel ismerte fel benne az üdvösség hozóját: karjába vette a gyermeket, és áldotta Istent, hogy megérhette ezt a boldog napot. 

Rembrandt: Simeon hálaéneke (1669)

Simeon hálaéneke, a Nunc dimittis (Lk 2,29–32) a napi zsolozsma állandó része, a kompletórium kantikuma.

„Most bocsátod el, Uram, szolgádat,
a te igéd szerint békességben,
mert látták szemeim üdvösségedet,
melyet minden nép színe előtt készítettél,
világosságul a nemzetek megvilágosítására
és dicsőségére népednek, Izraelnek.”

A 10. századtól a nyugati egyház liturgikus könyvei egyre inkább Mária tisztulását emelték ki, és erről nevezték el az ünnepet: purificatio. Majd a keleti egyház hagyományával teljes összhangban 1960 óta ismét az Úr ünnepeként, Urunk bemutatásaként tartjuk számon.

Találkozás az Úrral (15. század)

Az 1092-es szabolcsi zsinat a kötelező ünnepek közé sorolta. A 20. század elejétől tanácsolt ünnep.

Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiadat ma emberi testünk valóságában mutatták be templomodban. Tisztítsd meg szívünket, hogy méltók legyünk egykor mi is megjelenni előtted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Guido da Siena: Jézus bemutatása a templomban (1270-es évek)

Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Azóta ezen a napon az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt is ünnepli, akik a világon megszentelt életet élnek.

Az ünnep célja: hálát adni Istennek a megszentelt élet ajándékaiért, előmozdítani a hívek körében ennek az életformának az ismeretét és szeretetét, valamint lehetőséget adni a megszentelt életet élőknek, hogy tudatosuljon bennük életük szépsége és azok a csodák, amelyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára.

Imádkozzunk a szerzetesekért és a megszentelt életet élőkért, valamint a hivatásokért!

* * *

A magyar paraszti hagyományban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, hogy az ördög ne tudjon rajta győzedelmeskedni, körül is járták az ágyát, megkerekítették a testét vele, hogy mintegy elzárják a leselkedő gonosz elől. Bő, Osli asszonyai szerint a gyertya fénye mutatja a haldoklónak a mennyei utat, füstje pedig elűzi, távol tartja a lélektől a gonoszt.

A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték, és főképpen vihar idején gyújtották meg és imádkoztak mellette.

A szegedi táj népe úgy tartotta, ha szenteléskor nem alszik el a gyertya, akkor jó méztermés lesz. Ez utalás a gyertya viaszára. Kiszombori asszonyok a szentelésről hazaérve a gyertyából egy csipetnyit a kilincsre tettek, hogy mindig békesség legyen a háznál, és megveregették vele a gyümölcsfákat, hogy szépen teremjenek.

A magyar népi kalendáriumban Gyertyaszentelő Boldogasszony napja idő- és termésjóslásai szerint a hátralévő tél negyvenes rámutatónapja. A naphoz fűződő időjóslás egy középkori deák szentenciát őriz, eszerint: ha Gyertyaszentelőkor süt a nap, hidegebb lesz, mint előtte volt. (Vagyis: ha a medve meglátja árnyékát, visszabújik barlangjába, mert hideg napok jönnek még.)

Kapcsolódó fotógaléria

 
 
Boldog Batthyány-Strattmann László 2020. január 22.,
Boldog Batthyány-Strattmann László nemcsak a beteg szemeket gyógyította, hanem arra is gondja volt, hogy a hit szemeit gyógyítsa, és nyitogassa azokat Isten titkaira. A boldoggá avatott hitvallóra és szemorvosra emlékezünk liturgikus emléknapján.
 
Dr. Batthyány-Strattmann László (1870–1931) korának különös alakja volt: hercegi rangúként polgári foglalkozást választott. Diplomás orvosként, klinikai sebészeti gyakorlata közben kórházépítésbe kezdett. 1902-ben Köpcsényben nyitotta meg Magyarország első korszerűen felszerelt huszonnégy ágyas vidéki kórházát, amelynek hamarosan akkora lett a forgalma, hogy a MÁV különvonatot indított a kis nyugat-magyarországi faluba. Receptjeit, a felírt szemüveget a gyógyszerészek és a látszerészek ingyen beváltották, hiszen László doktor minden hónap végén egy összegben rendezte a számlát. Vagyonának nagy részét a szegények gyógyítására áldozta.
Címerének jelmondata: Hűséggel és szeretettel. A trianoni békediktátum következtében Köpcsényt Ausztriához csatolták (mai neve: Kittsee), a szegények orvosa ekkor körmendi kastélyába költözött népes családjával. Mivel birtokainak nagy része a határokon túl rekedt, kórházépítésbe már nem kezdhetett, így kastélyában rendezte be új kórházát a szembetegek számára.
A gyakorlati szemészet művelője volt. Rendkívüli kézügyességének köszönhetően kiváló műtőorvos hírében állt: napi nyolcvan-száz beteget látott el feleségével, aki egyben az asszisztense is volt. Műtéti technikája elismerést váltott ki szakmai körökben. Általános orvosi érdeklődése az egész tudományágat felölelte, szakmai kapcsolatai révén állandóan tudomása volt a szemészet legújabb eredményeiről. Kevés tudományos publikációja jelent meg, de működéséről tudtak az ország határain kívül is. Számos társaság tagjai sorába választotta, de ő ritkán látogatta üléseiket. Minden idejét a gyógyításnak szentelte.
A „szegények hercege”, dr. Batthyány-Strattmann László világosan látta a vidék köz- és egészségügyi elmaradottságát, ezért karitatív tevékenységével, a maga eszközeivel igyekezett segíteni a rászorulókon.
Feleségével, Coreth Mária Teréziával tizenegy gyermeket neveltek fel szeretetben és mély istenhitben. Szívesen volt gyermekei körében, akik rajongva szerették édesapjukat.
Élete utolsó évtizedeiben naponta elimádkozta Szűz Mária kis zsolozsmáját, családjával együtt szentmisét hallgatott, este rózsafüzért imádkozott. 1916-ban feleségével, Ödön fiával és sógornőjével belépett a ferences harmadrendbe. Operáció előtt és alatt mindig imádkozott, s gondoskodott betegei lelki gondozásáról is.
A szegények orvosa volt: „orvos volt a hercegek között, és herceg az orvosok között”. Sok szenvedés után, hatvanéves korában hunyt el 1931. január 22-én.
Már másfél évtizeddel a halála után elindították boldoggáavatási ügyét, amely a következő évtizedek politikai helyzete miatt hosszú időre megtorpant. A perújrafelvétel és az azt követő eljárás azonban eredményes volt: Batthyány-Strattmann Lászlót 2003. március 23-án II. János Pál pápa boldoggá avatta.
Istenünk, te Boldog Batthyány-Strattmann László hitvallót csodálatos buzgósággal ajándékoztad meg, hogy a szegényeken és a betegeken segítsen, családja iránt pedig a hűséget és a szeretetet gyakorolja. Az ő közbenjárására add, hogy szükséget szenvedő testvéreinknek mi is segítségére legyünk, és életünk folyamán minden körülmények között állhatatosan szolgáljunk neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Szent Pál apostol megtérése – Pál fordulása
  1. január 25.,
Január 25-én Pál fordulását, Szent Pál apostol megtérését ünnepeljük.
Lorenzo Veneziano: Pál megtérése (1370 körül)
A legkisebb az apostolok között – így ír magáról Pál. Nem találta méltónak magát az apostoli címre, mivelhogy korábban vezető szerepet játszott a keresztények üldözésében. Pál, akit ekkor még Saulnak hívtak, az „Úrnak tanítványai ellen lihegve” Damaszkuszba ment; az úton hirtelen nagy fényesség vette körül. Leesett a lóról, és látomásában szózatot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre ő megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” Az így felelt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!” (vö. ApCsel 9,1–31) Az élmény hatása alatt Pál megtért, és a kereszténység nagy térítő apostola lett.
A mai ünnep ennek a fordulatnak állít emléket. Megtérésének Krisztus új szószólója névcserével adott nyomatékot. Ettől kezdve a zsidó Saul helyett római nevét, a Paulust használta. A névcsere jelképes értelmű: az eredeti Saul a zsidók szálfatermetű első királya volt, míg a latin paulus jelentése: kicsiny. A kis termetű Pál, aki Saulként a legnagyobb volt az üldözők között, az apostolok sorában a legkisebbnek mondta magát.
Caravaggio: Szent Pál megtérése (1600 körül)
Akkor tért meg és lett az ősegyház tagja, amikor az kezdett elszakadni a választott néptől, s hozzálátott a birodalom pogány népeinek misszionálásához. A törvénytől függetlenné vált keresztény irányzat teológusa és előharcosa lett.
Mint ismeretes: Pál a Szíriát és Kisázsiát összekötő út mentén fekvő Tarzuszban született. Családja Benjamin törzsébe tartozott, ragaszkodtak a zsidó hagyományokhoz. Pál tudatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és sok kortársánál buzgóbban ragaszkodott hozzá. Jól beszélt ugyanakkor görögül is, ismerte a hellén műveltséget és a pogány kultúrákat.
Meghívásával együtt Pál fölismerte, hogy feladata az evangélium hirdetése a pogányok között. A rá jellemző radikalizmussal járta ezt az utat. Jézus minden tanítványánál alkalmasabbá vált arra, hogy a legkülönbözőbb fölfogású és képzettségű emberek nyelvére lefordítsa az evangéliumot. Zsidó volt a zsidóknak, görög a görögöknek. Mindenkinek mindene lett. Megtérése után azonnal megkezdte a missziót, először Arábia területén, Damaszkusztól délkeletre.
Juan Antonio Frias y Escalante: Szent Pál megtérése (17. század)
A népek szent apostolának életéről – aki „Isten kiválasztott eszközeként” szóval és tettel utat tört az evangéliumnak a világban – tájékoztatást adnak levelei és az Apostolok cselekedetei.
* * *
Pál megtérése ünnepének különböző elnevezései maradtak fenn: Pál fordulásapálfordulás; az Érdy-kódexben: Szent Pál apostolnak megfordulatja; a Debreczeni-kódexben: Szent Pál apostolnak megtérése; Beythe Istvánnál: Szent Pál megtérölése napja; a szegedi nép ajkán: Jóraforduló Pál, az apostol megtérésének ünnepe.
E nap időjárásából a termésre, a gazdasági élet kilátásaira következtetnek, hiszen az idő is lassanként a tavaszba fordul.
Az első idevonatkozó, középkori hazai följegyzés egy misekönyvünkben olvasható. Eszerint a jó idő jó termést jelent, míg a köd a jószág pusztulását, a szelek háborút. A szentesi elnépiesedett regula is így tudja: Hogyha szeles pálfordulás, akkor lészen hadakozás.
Későbbi kalendáriumi eredetű regulák is így tudják:
Ha fényes Szent Pál,
Minden termés szépen áll.
Ha Pál fordul köddel,
Jószág húllik döggel.
Csanádapácaiak szerint, ha szép, derült az idő, akkor még annyi hideg napra lehet számítani, amennyi az esztendőből már eltelt.
Magyarbánhegyes öregasszonyai így szoktak könyörögni: Pál, fordítsd meg a rostát, hiszen ezen a napon fordul meg az idő. Ha Pál napján süt a nap, még nagy hidegekre számítottak a tél végén.
Vásárosdombó hajdani vízimolnárai e napon kiállottak a széljárást kémlelni. Ha alulról fújt, akkor tudták, hogy még jeget kell törni – a déli szélből jósoltak tehát hideget.
Kiskanizsa öregjei szerint: pálfordulás: fele kenyér. Azt akarták ezzel mondani, ha a télire eltett élelem és takarmány fele még megvan, akkor nincs baj, a család már kitelel. Székesfehérvár-Felsővároson így mondták: pálfordulás: fele kenyér, fele bor. Kissé bővebb a zalaszentbalázsi szentencia: fele kenyér, fele széna, fele fa. Bókaházán: Pálnak fordulása, fél tél elmúlása.
Különös somlóvidéki, oroszi hiedelem volt, hogy e napon a határban minden esztendőben megfagy valaki, mert a tél megköveteli a maga áldozatát.
 

Szent Margit üzenetei a ma emberének

Szent Margit szűzi életét, elkötelezett keresztény és hazafias helytállását korokon átívelő tisztelet övezi Veszprémben, hiszen domonkos rendi apácaként itt, az érseki székhelyen kezdte meg szerzetesi engesztelő hivatását az egykori Szent Katalin-zárdában 
A Mennyei Atya, a Teremtő Isten szépnek alkotta világunkat; szépnek alkotta a természetet, az embert, akit saját képére és hasonlatosságára teremtett, azt akarta, hogy az ember észrevegye ezt a szépséget, hogy hálás legyen ezért a szépségért, s hálájának jeleként a Teremtő munkatársa legyen annak megőrzésében, továbbadásában. Szent Margit részesedett Isten e benső lelki szépségében, jóságában, ez áthatotta lényét, s e szépség átsugározta egész személyiségét, magatartását, cselekedeteit is. 

Margit egyik kortársát, Assisi Szent Ferencet idézte; a Naphimnuszon, az Isten gondviselő szeretetéről a madaraknak prédikáló és a békéért imádkozó szerzetes lírai gondolatain keresztül világította meg, hogy az istenkövető hálás ember miként képes a teremtett világ alkotásaiért Istent dicsőíteni. Margit is, mint Szent Ferenc, egész életében a békére áhítozott és a békességszerzők elkötelezettségével küzdött. Családjában háború dúlt apja, IV. Béla és testvére, V. István között, és a másik testvér is családi belviszálynak esett áldozatul később. Ebbe a világba akart Margit kiengesztelődést hozni a tatárok által meggyalázott országban, s akart a béke eszközévé lenni családjában, rokonságában – a szeretet fegyverével.

A királylánynak lett volna lehetősége megváltoztatni élete menetét, hiszen két magas rangú kérője is akadt, de kitartott szülei fogadalma mellett: hogy életét Istennek szentelje Magyarország tatároktól való megszabadulásáért. Krisztus követésének a radikalitását választotta. Belülről sugárzó lelki szépsége, lelki gazdagsága sokakat megindított. Ugyanakkor öltözködésében, étkezésében és szolgálataiban az egyszerűséget, a másokért, s másokban felfedezhető Krisztusért való áldozatot kereste, a kicsinyekért, betegekért való szeretetszolgálatot választotta, a szenvedő és szolgáló Jézus nyomában járt. Mindenkiben Istennek szolgálunk, mindenkiben őt kell meglátnunk, üzeni lelkületével korunknak is, emelte ki a lelkész.

Margit jó volt és szent, alázatosságban fölülmúlt minket, szolgákat. Margit alázatossága elvezet minket a Szentlélek titkához, Isten alázatosságának titkához, mutatott rá. A kezdeményező és elfogadó szeretetet, a szolgáló és alázatos szeretetet fedezhetjük fel életében, és tudatosítanunk kell: erre kaptunk meghívást mindnyájan.

Manapság az alázatosság mögött sokan valamiféle sunyiságot értenek, mondta, valami jogtalant kerülő úton elérni akaró magatartást, pedig az alázatosságnak egészen más a jelentése. Az alázatosság általában észrevétlenségbe burkolt szeretet-megnyilvánulás, s abban a bennünk rejtőző Isten jóakaratába való szelíd belesimulás, a Lélekre figyelő magatartás tükröződik.  Isten Szent Lelke ugyanis megvilágítja értelmünket, s megerősíti hitünket. Az Istenben hívő ember tudja, hogy Istenbe bármikor kapaszkodhat. Bár Isten túl van a mi emberi, értelmi megismerésünk határain, de lelkünk a végtelenre nyitható, Isten végtelen nagyságára, szeretetére. Ha az ember átengedi magát az Ő szeretetének, olyan békességét képes megtapasztalni, ami mindent fölülmúl. Szent Margit is, és más szentjeink is ebben az alázatosságban vezetnek minket az Isten felé való úton. Nincsen nagyobb hatalom, mint Isten szeretetének az alázata és ezért nekünk is ezzel a szent alázattal, türelemmel kell szolgálnunk életünkön át. Istennek adva át a vezetést.

 

ÉN VELED VAGYOK

 

Hittel, reménnyel járj végig utadon,
hidd el Én mindenkor, veled vagyok.
Ha az égen napfény, vagy csillag ragyog,
vagy, felhők tornyosulnak sötéten,
Én veled vagyok, nem hagylak el téged.
Megőrizlek sötétben és fényben,
végigkísérlek, hűséggel utadon,
mert félőn szerető, Megváltód vagyok.

Schvalm Rózsa

 

 


 

Ellesett gondolatok

 

Szent kereszt felmagasztalása.

 

Képtalálat a következőre: „szent kereszt felmagasztalása”

Kereszt, akasztófa vagy villamosszék – egy lényeges a keresztnél: egy bitófa lett a kereszténység legfőbb szimbólumává. Mert Jézus Krisztus, az Isten Fia szenvedett és halt meg rajta. És valóban szenvedett, nem csak egy látszat testben volt, nemcsak látszólag vérzett és haldoklott, ahogyan oly sokan tévesen hitték már a kereszténység története során a kezdetektől napjainkig. Mert ha belegondolunk igazán, hogy kicsoda Jézus Krisztus, akkor még annak a gondolatától is elborzad tisztességes érzésű ember, hogy az Isten szenvedjen. Mert Jézus valóban Isten Fia volt, nem pedig egy különleges képességekkel rendelkező ember, próféta.

De szenvedhet az Isten? Muszáj volt ilyen utolsó módon megváltani a világot, a mindenható, mindentudó Istennek nem lett volna lehetősége arra, hogy másként váltsa meg az embereket? Ne ennyi szenvedés, botrány árán? Ne egy gyilkosoknak, gazembereknek fenntartott utolsó bitófán?

A megdöbbentő az, hogy Istennek lett volna más módja az emberek megváltására. De hát akkor miért ezt az utolsó, megbotránkoztató módszert választotta?

A választ hallottuk a mai evangéliumban: “Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen.” A szeretet a kulcsszó tehát ebben a keresztáldozatban. Az pedig, hogy mi a szeretet csúcspontja Jézus fogalmazta meg: Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért. 

 

 

Képtalálat a következőre: „fajdalmas anya versek, imák”

 

 

Fájdalmas Anya

 

Képtalálat a következőre: „fajdalmas anya”

 

Fájdalmas Anyával (Msa) az Egyház is együtt siratja a Megváltót a keresztfa alatt, a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepét követő napon. A Fájdalmas Anya a szenvedésben egyesül fiával, a megfeszített Krisztussal. A Fájdalmas Szűzanya gyakran jelenik meg a passió egyes mozzanatainak szereplőjeként, elsősorban a kereszt alatt és fia siratása közben. Látjuk őt a Fájdalmas Krisztus, a Fájdalmak Férfia ellenpárjaként, olykor tőrrel a szívében. Az agg Simeon szavaira „a te lelkedet is tőr járja át” (Lukács ev. 2,22-38) utalva, a Fájdalmas Anyát hét tőrrel a szívében (Mária hét fájdalma) illetve hét tőrrel/karddal körülvéve is ábrázolják. A fájdalmakat szimbolizáló hét tőr a következő eseményekre utal: Jézus körülmetélésemenekülés Egyiptombaa tizenkét éves Jézus a templombanKrisztus elfogatása és a keresztvitelkeresztrefeszítéslevétel a keresztrőlKrisztus sírbatétele.

 

 

LELKI  MORZSÁK 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                         

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fájdalmas Szűzanya
                          

Ó szentséges Anyám, a keresztre feszítettnek vésd szívembe sebeit. A keresztnél veled állni, gyászban veled eggyé válni erre hív a szeretet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ÉDES JÉZUS HOZZÁD JÖTTEM

 

Édes Jézus hozzád jöttem
Nagyon nehéz a keresztem.
Testem reszket lábam remeg,
Emeld meg a keresztemet.

 

Ma már lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!

Fogadjál el ahogy vagyok,
Ragyogtasd rám sugallatod.

 

Nyújtsd a kezed, hogy elérjem,
A szentlelket küldd el nekem!
Ma már lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!

Jézus mondja kellesz nekem,
Aki szeret az van velem.
Megbocsátom, bűneidet,
Letörlöm a könnyeidet.

Ma már lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!
Bűnös lélek ne tévelyegj
Ha így remélsz, veled leszek.

Most jöjjetek, ne féljetek,
Azért jöttem, megvédjelek.
Ma már lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!

Halott voltam, s felébredtem,
Megmentette az életem.
Most még hiszem, most már tudom,
Jézus az én szabadítóm.
Ma még lehet. Amen.

 

 Kapcsolódó kép

 


 

Kapcsolódó kép

Eucharisztikus Világkongresszus

Budapest

2020

 

Gondolatok

Képtalálat a következőre: „gondolatok a szeretetről”

 

,,Oly későn szerettelek meg Téged, te mindig új és régi Szépség, későn szerettelek meg. De hogyan történhetett ez: Te bennem voltál, és én kívül voltam saját magamon. Hívtál engem, és a kiáltásod legyőzte a süketségemet; felragyogtál, és fényességed elűzte vakságomat; illatod felhője felgomolygott és belélegeztem, és most epedek utánad; megízleltelek, és most éhezem és szomjazom Rád; megérintettél, és fellángoltam a békességért, amely Tőled való.”

 

 Lelki morzsák

 

Képtalálat a következőre: „nagyböjti gondolatok”

 

Képtalálat a következőre: „sorválasztó képek”

 


 

Gyerekeknek

 

 

Kapcsolódó kép


 

 

Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent meg a szirmain. A virág azonban tovább álmodozott. Hosszú éjszakáin elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy megcsókolják őt. Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra kinyílt.

Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:
– Nem unod a várakozást?
– Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
– Miért?
– Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.
Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk.
De nem mindegy, hogy mire! 

 
Az öröm tízparancsolata

1. Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömöt.
2. Mosolyogj, és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is.
3. Szívből ismételgesd: “Isten, aki szeret engem, mindig jelen van.”
4. Szüntelenül törekedj arra, hogy az embereknek csak a jó oldalát lásd.
5. Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot.
6. Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ezeknél semmi sem nyomasztóbb.
7. Munkádat örömmel és vidáman végezd.
8. A látogatókat mindig szívesen, jóindulattal fogadd.
9. A szenvedőket vigasztald, magadról felejtkezzél el.
10. Ha mindenütt az örömet terjeszted, biztos lehetsz abban, hogy magad is rátalálsz.

***

 

 

 

A hó fogságában

 

Egy ember, aki az alaszkai Chugach hegységben túrázott, remélte, hogy még a halálos hófúvás előtt eljut a táborhelyre. De már túl késő volt. A hófúvás olyan dühvel tört rá, hogy egy méternyit sem látott előre. Miközben igyekezett megtalálni a helyes útirányt, a szélfútta hó és jég leverte lábáról. Bár tudta, hogy nagyon közel van a tábor, elveszítette tájékozódó képességét, és nem tudta eldönteni, merre menjen.

Végül az éj sötétjében – csuromvizesen, átfagyva és teljesen kimerülten – leroskadt egy hókupacra. Nem bírt továbbmenni. Beletörődött, hogy itt kell meghalnia.
Ahogy ott feküdt a hóban, úgy tűnt, mintha valamit hallott volna – valamiféle halk sírást, mintha egy kutyakölyök szűkölne. Szólongatni kezdte, és megpróbálta a hang irányába vonszolni magát. Hát persze, hogy egy kutya volt az, ami szintén eltévedt a hófúvásban. A kiskutya valahogy elkeveredett az anyjától, és most halálra fagyva nyüszített a hóban. A férfi gyorsan elkezdte dörzsölni a kis testet, hogy a vérkeringés beinduljon, és így életben maradhasson. Leheletével is melengette a kutyust, és egész éjszaka azon fáradozott, hogy életben tartsa.
Másnap falusi járőrök megtalálták a férfit és a kutyát, mindkettőt élve. Kiderült, hogy amíg az éjszaka folyamán azon fáradozott, hogy életben tartsa a kutyust, önmagát is életben tartotta.

 


 

  

Képtalálat a következőre: „keresztény történetek”

Egyszer a király sétára indult a királyi kertben.
Nyomasztó látvány tárult elé: hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák.

A tölgyhöz fordult.
– Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő – mondta a tölgy.
A fenyőre nézett.
– Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző.
A szőlőhöz lépett:
– Megfonnyadtam, mert soha sem tudnék úgy virágba borulni, mint a rózsabokor.
Egyetlen egy élettel teli, viruló, virágzó növényt talált a kertben, az árvácskát.
– Azt gondoltam, – szólt az árvácska – amikor elültettél, árvácskát akartál. Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna. Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. Ha rózsát, akkor rózsabokrot.
Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, mint ami vagyok, hát azzá leszek legjobb tudásom szerint.

 

Képtalálat a következőre: „gondolatok a szeretetről”

 

 

Erdélyi József:

Kék Miatyánk

Legszebbek a néma imák…
Imádkozik minden virág;
kék imát mond a kék katáng,
kék virága kék Miatyánk.

Gyalogútak, dűlők fele
kék katánggal van most tele;
mélyűlt keréknyomok között
milljó kék Miatyánk köszönt.

– Ki itt jársz, légy jó emberünk,
s néma imát mondj mivelünk;
tekints némán az égre fel, –
egy pillantást megérdemel.

Szekérkerékkel töretünk
kocsikenőcs a kenetünk,
innen mi el nem mehetünk;
mégis szép a mi életünk.

Mégis víg a mi életünk,
az égre ment felnézhetünk
s néz ránk a Nap, az ég szeme;
nyitott szemünk felnéz bele.

Minden tövön száz kék katáng
mondja némán hogy „Mi Atyánk”;
s hervad hamar és boldogan,
benne mert új élet fogan.

Mert küllőkkel bár töretünk,
kocsikenőcs a kenetünk:
mig az égre felnézhetünk,
örök élet az életünk…

 

 

A.M.D.G.