Jézus Fejének tisztelete

Még nem alakult ki Jézus Szentséges Fejének, mint az Isteni Bölcsesség Székhelyének tisztelete. Egy püspök ugyan jóváhagyott egy kis imakönyvet, amelyben erre a célra szolgáló imákat gyűjtötték össze, de úgy látszik ez az imakönyv nem terjedt el, s jelenleg sehol sem
kapható. 1937. augusztus 26-án, G. Puyo, V. G. jóváhagyta a következő litánia angol szövegét.

                         Litánia Jézus Szentséges Fejéhez
Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus hallgass meg minket!
Mennyei Atyaisten Irgalmazz nekünk! (Ez a további válasz)
Megváltó Fiúisten!
Szentlélek Isten!
Szentháromság, Egyisten!
Jézus Szentséges Feje, (így kezdődik minden könyörgés)
a Szűz Mária méhében a Szentlélektől alkotott Fej!
az Isten Igéjével lényegileg egyesített Fej!
az isteni Bölcsesség Temploma!
az örök világosság tűzhelye!
a Végtelen Értelem szentélye!
Gondviselés a tévedés ellen!
az ég és föld Napja!
a tudomány kincsesháza és a hit pecsétje!
szépségtől, igazságosságtól és szeretettől sugárzó Fej!
kegyelemmel és igazsággal teljes Fej!
az alázatosság élő példaképe!
Isten végtelen Fenségének visszatükröződése!
a mennyei Atya örömének tárgya!
akit a Boldogságos Szűz Mária simogatott!
akin a Szentlélek megnyugodott!
aki megengedted, hogy dicsőséged visszfénye felragyogjon a Tábor hegyén!
akinek a földön nem jutott hely, ahol megpihenjen!
aki szívesen fogadtad Magdolna illatos kenetét!
aki méltóztattál megmondani Simonnak, hogy nem kente meg Fejedet, amikor beléptél házába!
aki vérverítékben áztál a Getszemáni-kertben!
aki sírtál bűneink felett!
akit tövissel koronáztak!
akit méltatlanul bántalmaztak Szenvedésed alatt!
akit megvigasztalt Veronika szeretetteljes cselekedete!
aki lehanyatlottál a Kereszten abban a pillanatban, amikor megváltottál minket lelkednek
testedtől való elválása által!
minden e világra jövő ember világossága!
vezetőnk és reményünk!
ismered minden ínségünket!
minden kegyelem szétosztója!
az isteni Szív indulatainak irányítója!
a világ kormányzója!
minden cselekedetünk megítélője!
aki ismered szívünk titkait!
akit meg akarunk ismertetni az egész világgal, hogy imádjanak!
akiben gyönyörködnek az angyalok és a szentek!
akit egykor szemtől-szembe látni remélünk!
Imádjuk Szentséges Fejedet, Ó Jézus, és mindenben alávetjük magunkat végtelen Bölcsességed határozatainak.
Könyörögjünk! Jézus, aki méltóztattál kinyilatkoztatni Higginson Teréz szolgálódnak
végtelen vágyadat Szentséges Fejed imádását illetőleg, add meg nekünk az örömöt, hogy azt
megismertessük és tiszteletét előmozdítsuk. Engedd, hogy Világosságod egy fénysugara
lelkünkre essen, hogy mi világosságról világosságra haladjunk a Te imádandó Bölcsességed
vezetése alatt a választottaidnak megígért jutalomig. Amen.

(Mivel ez a litánia nem tartozik az Egyház hivatalos imái közé, egyéni tetszése szerint ki-ki változtathat a könyörgéseken, amikor egyedül mondja el. Ha más változatai is elnyerik az egyházi jóváhagyást, azok is használhatók közös imára magánájtatosság jellegével.)

Fohászok (Némelyik Higginson Teréztől)
Drága mennyei Édesanyám, Jézus imádandó Fejének, az Isteni Bölcsesség Székhelyének első és legkiválóbb tisztelője, vezesd el lelkemet e fölséges Isten-Városába, hogy boldogító világosságában éljek most és mindörökké.
Jézusom, Szűzanyánk Szeplőtelen Szívével egyesülve, imádom isteni Bölcsességedet, Szentélyében: Szentséges Fejedben.
Jézus Krisztus Szentséges Fejében lakozó isteni Bölcsesség, irányíts minket minden utunkon! (H. T.)
Örök Atya, Szűzanyánk Szeplőtelen Szíve által felajánlom Krisztus Szentséges Fejét a te legnagyobb dicsőségedre és tiszteletedre, a lelkek javára.
Jézusom imádandó Feje, isteni Bölcsesség Székhelye, légy lelkem állandó lakhelye! (H. T.)
Az isteni Bölcsességről nevezett Nagyasszonyunk, könyörögj érettünk! (H. T.)

Higginson Teréz imája
Isteni Bölcsesség Székhelye, a Szentséges Szív minden érzelmének és szeretetének irányító ereje, szabályozója és kormányzója!
Ismerjen meg téged minden értelem!
Szeressen minden szív!
Dicsérjen minden nyelv, most és mindörökké!
Igazán te vagy a sötétben világító Fény,
a tudás magassága és mélysége,
mert tebenned van jelen minden.

                                                     Szent Fejének tisztelete
Uram és Istenem, kérlek
az Isteni Bölcsesség Székhelyére,
Szentséges Szíved szeretetére,
kiontott drága véredre,
szenvedésedre és aggodalmadra, amit szent emberségedben vállaltál,
pecsételd meg most ezt a tiszteletet,
s add határozott bizonyítékát az illetékes egyházi hatóságnak erre vonatkozó akaratodnak.
Siettesd, Urunk, a napot, amikor mindnyájan
isteni bölcsességed és kimondhatatlan szereteted mélységét tekintve
elkezdhetjük itt azt a végtelen boldogságot,
amely a szentek és az angyalok öröme
és amelyről mi is reméljük,
hogy örökké örvendeni fogunk neki.
Fény és Szeretet,
jöjj gyorsan, oltsd el ezt a lobogó tüzet,
amely elemészti egész lényemet,
jöjj, s teljesítsd akaratodat
és egyetlen vágyamat,
Uram, ne késlekedj soká!
Te, ki kezdetben azt mondtad:
„Legyen világosság!” és úgy lett,
szólj most, mindenható Isten,
és akard, hogy ez az állandó fény kiáradjon,
és ennek a napnak ragyogó sugarai
megvilágítsák értelmünket és szívünket!
Bizonyítsd be Urunk,
ha ez a Te szent akaratod,
hogy Te vagy az élő és igaz Isten!
Mária, kérlek téged
minden szeretetre és tiszteletre,
amelyet az Isteni Bölcsesség Székhelye iránt tanúsítottál,
amely előtt a Kerubok és Szeráfok
imádva borulnak le,
és szent félelmükben megremegnek;
ezen Szentséges Fejre kérlek,
amelyet oly nagy szeretettel szorítottál
Szeplőtelen Szívedre,
s öledben pihentettél!
Mária és József, ti angyali karok
és a szentek dicsőséges gyülekezete,
emeljétek fel most lelketeket, szíveteket és kezeteket
az imádásra méltó Szentháromsághoz,
és kérjétek a Szentek Szentjét,
vesse tekintetét Jézus drága vérének
e meleg, bíborvörös, végtelen értékű cseppjeire,
amelyeket isteni bölcsessége parancsára ontott.
Esdjétek ki tőle,
halálig tartó engedelmességéért,
bölcsességéért és szeretetéért,
amelyekről teremtményei előtt bizonyságot tett,
hogy keljen fel és árassza szét
ezt a fényt az egész földön.
Hol volnánk mi mindnyájan
az Ő végtelen bölcsessége és szeretete nélkül?
A semmiben, amelyből mindent teremtett.
Ezért kell minden teremtménynek
elismernie, dicsérnie, áldania és szeretnie
ezt a bölcsességet.
Imádják Jézus Szentséges Fejét,
mint annak székhelyét.
Ne az én, hanem a te akaratod legyen meg!
Azaz kész vagyok a tetszésed szerinti időt kivárni,
de, Uram, te tudod,
mily hatalmasan lángol bennem ez a tűz.
Te mindent tudsz.
Szeretetem és vágyam nincs rejtve előtted. Amen.

Higginson Teréz imáját és fohászait a Westminster-i Imprimaturral (1926. szept. 2, Edm.
Can. Surmont Vic. Gen.) ellátott angol életrajzából fordítottuk.

                       Jézus Szentséges Fejének ünnepe
Higginson Teréz példájára mi is ünnepeljük meg Jézus Szentséges Fejét a Jézus Szíve ünnepet követő pénteken.
Vegyünk részt a szentmisén, áldozzunk, ajánljuk fel ezt és egyéb imáinkat engesztelésül az
emberi gőg és istentelenség súlyos bűneiért. Imádkozzunk ennek az áhítatnak egyházi
jóváhagyásáért és Higginson Teréz boldoggá-, és szenttéavatásáért.

                 Önfelajánlás Jézus Szentséges Fejének
Saját szavainkkal felajánlhatjuk magunkat az Isteni Bölcsesség Székhelyének. Pl. így:
Jézusom, Szentséges Fejed, az Isteni Bölcsesség Székhelye tiszteletére felajánlom neked
lelkem minden képességét, de különösen értelmemet, hogy az mindenben a te igazságaidat
kutassa; emlékezetemet, hogy mindig szemem előtt tartsam tanításodat és életpéldádat;
képzeletemet, hogy az mindig a jóra és szépre irányuljon; akaratomat, hogy mindig
megegyezzék a tiéddel; érzelmeimet, hogy azok mindig azonosak legyenek a te Szent Szívedével.
Add, hogy sose éljek vissza lelkem egyetlen képességével sem, hanem minddel Téged
szolgáljalak, közvetlenül és felebarátaim segítésén keresztül egyaránt.
Felajánlom mindezt engesztelésül múlt bűneimért, mulasztásaimért, valamint mások
hasonló bűneiért, főleg pedig az istentagadás, az önistenítés, a kevélység és az önzés bűneiért.
Tégy apostoloddá, hogy terjeszthessem Szentséges Fejed tiszteletét, s elvezethessek
másokat is az isteni Bölcsesség Székhelyének imádására. Áradjon ki ezáltal az egész világra
bőséges áldásod, amellyel megjutalmazod azokat, akik elismerik, tisztelik és imádják isteni
Bölcsességedet és másokat is erre buzdítanak. Amen.

                Jézus Feje képének tisztelete
Lakásunkban szépen bekeretezve, s imakönyveinkben szentképek alakjában tiszteljük Jézus
arcképét. Felhasználhatjuk erre akár a Turini Lepel arcképét, vagy Veronika kendőjének képét,
vagy bármely más, alkalmas képet, amely Jézust ábrázolja, esetleg Szent Szívével együtt.
Terjesztés
Ismertessük meg másokkal is Jézus kívánságát Szentséges Feje tiszteletét illetőleg.

Isten igéjének vasárnapja

Ferenc pápa 2019. szeptember 30-án kelt Aperuit illis – Megnyitotta nekik az Írásokat kezdetű apostoli levelével új ünnepet rendelt el az egész Katolikus Egyházban: Isten igéjének vasárnapját, amelyet az évközi idő 3. vasárnapján ünnepelünk.

Tapasztalataim szerint annak van világnapja, ami éppen bajban van: Madarak és fák napja, Víz napja, egyebek… Egy kicsit Isten igéjének napja is ilyen, mint a Béke világnapja, hogy figyeljetek ide, baj van, de már rutinból tudjuk, hogy egy-egy világnaptól nem sok minden változik meg. Nem vagyok pesszimista, csak reálisan nézve a kampányok, főleg a hit világában, nem sokat érnek. Persze, időnként kell valamiféle ébresztő, lelkesítő, sugalló ünnep, gondolat, ami ráirányítja tekintetünket – ilyennek szánja Ferenc pápa Isten igéjének vasárnapját, amelyet most tartunk meg először.

Nem különösebb fénnyel vagy pompával kell ezt megtartani, hanem azzal az irányultsággal, amit a Szentatya is megfogalmazott, hogy valahogy fölfedezzük Isten igéjének az időszerűségét, a mindenkori fontosságát az életünkben. Az a fontos, hogy a Szentírás ne csak egy könyv legyen a polcon, ne csak egy ünnepélyes helyre kitett protokolláris díszítő elem.

Valljuk be, hogy azért sok mindent díszítő elemmé tettünk – leginkább a kereszt jutott erre a sorsa. És kicsit ilyen a lelkiéletben a Miatyánk is – ha valami vallásosat kell tenni és nem tudunk mit csinálni, no, akkor mondjunk el egy Miatyánkot. A Szentírás is egy kicsit ilyen: hivatkozgatunk rá, de azért arra vigyázunk, hogy ne nagyon idézzük, mert lehet, hogy szó szerint nem menne. Ugyanakkor nagyon sok ember lelki életének, keresztény helytállásának, tanúságtételének jelent forrást és napi megerősítést a Szentírás olvasása.

Persze, nekünk, papoknak, szerzeteseknek, lelkipásztoroknak kell azért sokat tennünk, hogy szeressük a Szentírást, annak a mélységét és magasságát, ne féljünk tőle, hanem megtapasztalhassuk azt a nagyszerű ajándék-voltát, ami segít kiteljesíteni az emberségünket.

A hittanórákon is nagyon nehéz, hiszen a Szentírásról nagyon sokszor beszélünk, nem biztos, hogy mindig a legjobb életkorban, ugyanakkor viszont valahogy – ezt sokszor szomorúan tapasztaljuk – később sok felnőtt ember igazából nem is tudja, mi az. Az adatokig még eljutunk: van Ószövetség és Újszövetség, az Ószövetség az Jézus előtt, az Újszövetség meg Jézus és utána, de hogy Isten igéje, Isten szava, a Szentírás Isten levele hozzánk, aztán vagy elolvassuk, vagy nem, de hogy ez például egy párbeszéd kezdeményezése az Isten részéről. A Szentírás nem egyirányú! Nem az van, hogy Isten elmondta az ő igéjét, aztán időnként fejbe tudjuk csapkodni egymást egy egyirányú üzenettel, hanem meghívás egy párbeszédre. Isten igéje választ vár! Nem egy passzív meghallgatást, vagy befogadást, egy rábólíntást, helyeslést, vagy éppen tiszteletet, és akkor ezzel be is fejeztük, hanem Isten igéje választ vár tőlünk.

A Szentírás Isten hozzánk szóló szava, de nagyon fontos az is, hogy Isten miről beszél a kinyilatkoztatásban, ahogy ezt a hittanórák nyelvén fogalmazni szoktuk. Hiszen nem csak önmagát nyilatkoztatja ki nekünk, ami persze már önmagában egy fantasztikus dolog, hiszen ezért tudunk egyáltalán Istenről beszélni, mert ő kinyilatkoztatta önmagát. Azt szokták mondani, hogy „honnan tudod, hogy most akkor a teremtéskor mi volt” vagy honnan tudjuk Jézusnál, hogy akkor pont mire gondolt, hová ment, mit csinált – hiszen nem voltak mindig mellette olyanok, akik „Jézus naplót” írtak volna, beírták, hová ment, mit csinált. Az isteni kinyilatkoztatásban a Szentlélek által kinyilvánítja magát nekünk, hogy azt megőrizzük, mindazok, akik megélték a hitet – az Ószövetségnek a prófétái, az Újszövetségnek az apostolai, a tanúk –, de mindez nem csak befogadásra, hanem válaszra vár tőlünk.

Mert hogy Isten igéje rólunk szól! Istenről szól, de rólunk is, az emberről, hogy ki az ember, hol a helye a világban, és leginkább az Isten és az ember párbeszédéről szól, arról, hogy Isten kezdeményez, nyit felénk, nem adja fel. Az Ószövetség történelme megmutatja, hogy sokszor lenne rá oka. „Na, jól van, most akkor ezt felejtsük el, csináljunk egy másik bolygót, másik Földet, másik emberiséget, mert ennek így nincs értelme…”- de Isten nem adja fel, még saját Fiát is odaadja értünk, és ezzel a végső párbeszédet nyitja meg velünk, ami már nem törzshöz, néphez, fajhoz kötődik, hanem mindazokhoz, akik őt befogadták. És akik őt befogadták, azok Isten igéjét fogadják be, hiszen Jézus Isten legfőbb kimondott szava! Maga Jézus Isten szava hozzánk. És amikor az Eucharisztiában erre a Jézusra áment mondunk, akkor a kimondott isteni szóra mondunk áment, befogadjuk ezt a szót, amely aztán elkísér és éltet bennünket.

Biztos, hogy vannak olyan emberi szavak is, mondatok, vagy akár szavak nélküli kommunikáció, amelyek elkísérnek minket. Szinte biztos vagyok benne, hogy minden feleség emlékszik arra, amikor a férje megkérte a kezét. Ez egy olyan esemény szokott lenni, amire emlékszünk. Az egy olyan kimondott szó. Vagy aki megélte, hogy a szüleinek, nagyszüleinek közelít az életük vége, és amit akkor kimondtak. Vagy az életünk fontos pillanatában elhangzó mondat, amit a szüleink, tanáraink mondtak, ami hatott ránk, elkísért bennünket.

Isten szavában is vannak olyan részek, amelyek jobban megszólítanak minket. A Szentírás egészétől megijedünk. Jeromos lefordította, mi meg végigolvasni is félünk nekiállni, mert hát ennek sosincs vége, akkor hogy közelítsünk hozzá? Az olvasásnál azt ajánlom, hogy könyvről könyvre. Ez az „össze-vissza”, vagy „beleolvasgatok”, ennek van egy karizmatikus hangulata; van ilyen is, amikor az embernek hirtelen pont erre van szüksége, vagy tudom, hogy itt vagy ott egy szentírási szakasz erről szól. De ne féljünk a másik módtól sem, hogy kereshetjük és használhatjuk úgy, mint az imakönyvet, hogy tudom, hogy itt van egy ismert szakasz, amire most szükségem van, a lelkiállapotom olyan, hogy ez most kell, hogy megerősítsen, vigasztaljon, lelkesítsen. Így is jó, ha használjuk a Szentírást, tudva, hogy mit keresek benne, de az is jó, hogy ha tudjuk szakaszról szakaszra, legalább egy-két könyvet elolvasni. Ez nem egy nagy igény egy megbérmálkozott, felnőtt, keresztény embertől, hogy az élete folyamán mondjuk a négy evangéliumot – nem egy szuszra, de úgy evangéliumonként – végigolvassa. Fiataloknak azt szoktam mondani, hogy kezdjék Márkkal, mert az a legrövidebb, gyorsan sikerélményt ad, mindössze 16 fejezet, és bizonyos szempontból a legegyszerűbb is. Hiszen Márk az első római keresztényeknek – pogány-keresztényeknek, akik olyanok, mint mi – írja ezt az evangéliumot. Ebben van a legkevesebb ószövetségi utalás, a legkevesebb jelkép, Márk a legegyszerűbb, a legtényszerűbb közlő és ezért talán érdemes vele kezdeni. Az Ószövetségbe néha bele tud törni a bicskánk, az néha talán egy kis előtanulmányt is követel, de ma már ettől sem kell félnünk, hiszen ott van a rengeteg bibliakommentár, ami az interneten elérhető, akár magában a Szentírásban is ott vannak ezek a megértést segítő szövegek. Ezek azért vannak, hogy használjuk őket, hogy elmélyedjünk Isten igéjében!

Ha már Szentírás, akkor egy szentföldi példa: ha valaki a Szentföldön járva a Holt-tenger partján csak az ujjait áztatja bele, akkor nem érzi meg annak a sósságát. Be kell menni mélyebbre, el kell merülni nyakig, és akkor egy kicsit megérzi… Nagyon fontos, hogy legyen bátorságunk a Szentírásban található isteni igazságok mélységeinek és magasságainak a bejárására, a keresésére! Mert amíg csupán ilyen biztos köztereken járunk, addig a saját biztonságkeresésünk nem engedi meg, hogy Isten Lelke és Isten igéje elkezdjen cselekedni bennünk. Merni kell felfedezni a Szentírást!

Isten igéjének vasárnapján arról hallunk, hogy Jézus megkezdi nyilvános működését és nem egy kiemelt, nem egy intelligens, elvileg nem egy befogadásra kész, arra felkészült közeget választ: a pogányok Galileájában kezdi, Zebulon és Naftali törzsének vidékén, amelyről olvastuk az Ószövetségben, hogy Izajás megjövendöli, hogy most lenézett és pogány, de Jézus innen indul el, hogy meghirdesse az örömhírt és innen hív apostolokat. Sokszor van az, hogy érezzük – sokszor talán jogosan is – a magunk méltánytalanságát, alkalmatlanságát. Gondoljunk arra, hogy Jézus elmegy a pogányok Galileájába, és halászokat, akik hát nem voltak túl intelligensek, túl felkészültek, és nem azt mondja nekik, hogy: „Figyeljetek, majd jártok két évig suliba, aztán majd levizsgáztok, és majd utána kövessetek engem…”,  hanem azt mondja nekik, hogy: „Kövessetek engem!” És az alkalmasság, azt ott van, hogy otthagyják a megélhetésüket, apjukat, családjukat, halászbárkáikat, hálóikat és teljes bizonytalanságban Jézus nyomába szegődnek. Ez az, amikor Isten igéje valami különleges módon megszólít, amikor nem magyarázkodásban, hanem követésben megjelenik Isten igéjének az ereje. És ha a magunk alkalmatlanságát, méltánytalanságát érezzük, nyugodtan gondoljunk erre a szentírási szakaszra, és gondoljunk arra, hogy ahogy Pétert és Andrást, Jakabot és Jánost, úgy bennünket is csak Jézus, csak Isten igéje, csak az Eucharisztia, csak Isten szeretete tud alkalmassá tenni. Tehát nem alkalmasnak kell lenni, hanem befogadónak.
Ámen.

P. Ábrahám Béla SDB 2020. január 26-án elhangzott prédikációja.

 

Advent 2. vasárnapja

A várakozásnak a második hetében vagyunk. A világ a Megváltó eljövetelét készül. Az Úr eljövetelére várunk. A mai evangéliumban, Keresztelő Szent János Krisztusra irányítja a figyelmünket. Arra hív bennünket, hogy „készítsünk az Úr útját és tegyünk egyenessé ösvényeit.”

Fontos kérdés, hogy hogyan készítem az Úr útját? És közösen, hogyan készítjük az Úr útját? Fontos arra gondolni, hogy hogyan állok a felkészülésben. Mint egy család, közösség, baráti társaság, osztálytársak, évfolyamtársak vagy munkatársak, fontos gondolni arra is, hogy hogyan készítsük az Úr útját? Hogyan tegyük egyenessé ösvényeit? Advent arra hív minket, hogy gondoljuk át, hogy mi az életünk célja és hogy ki van a középpontban az életünkben.  Ha Isten az életünk középpontja, akkor hittel fogunk mindent látni, amit történik az életünkben és hitelesen fogunk élni. Így készíthettünk jól az Úr útját.

Kedves fiatalok! Tudom azt, hogy vannak pillanatok az életünkben, amikor elfordulunk a jótól, az Istentől. Vannak pillanatok, amikor a sok tennivaló miatt, vagy más miatt elfeledkezünk Istent az első helyre tenni az életünkben. De a lényeg az, hogy Isten nem a bűneinkre figyel, hanem a visszatérésünkre hozzá. Az ember hibázik, de Isten végtelen szeretettel vár és kegyelmet ad, hogy tudjunk változtatni és újra keresni az arcát. Azért az egyházban van gyónási lehetőség, visszatérési lehetőség. Erre hív minket Isten ebben a karanténos adventi várakozásban.

Ha készíteni akarunk az Úr útját, akkor fontos feltenni ezt a személyes kérdést magunkban, hogy melyek azok a jó dolgok, amelyeket erősítenünk kell az életünkben? És melyek azok a dolgok, amelyekért bocsánatot kell kérnem és változnom?

Kedves fiatalok, három dolgot szeretnék nektek javasolni ebben a karanténos adventben:

1. Elmélkedés az Isten szaváról a Szentírásban
2. Gyónás
3. Jó cselekedet

Ezzel a hittel gyújtsuk meg advent második vasárnapján a gyertyát. A várakozási időszakban ennek a hitnek a lángja égjen bennünk.  Ámen

Kitartás!

Isten áldjon meg benneteket! Imádkozom értetek.

Emmanuel Ilodigwe SDB

 advent 1. vasárnapjára

 

Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Advent! Virrasztás! Várakozás!

A mai evangéliumban az evangélista figyelmeztet minket arra, hogy készüljünk az Urat befogadni az életünkbe. „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok!” Advent lehetőséget biztosit a  felkészülésre a karácsonyra, Jézus születésére. Ez egy fontos időszak az Egyházban amikor átgondoljuk az életünket, igyakszünk a jót erősíteni az életünkben és elmélyíteni a kapcsolatunkat az Úrral.  

Advent első vasárnapja a remény, a várakozás vasárnapja! Az a fontos kérdés: Kire várunk? Hogyan várunk? A mostani karantén nagy kihívás sok embernek, főleg nektek fiatalok. A bezártság, online oktatás stb. nehézséget okoz nekünk. Tudom, hogy vannak fiatalok, akinek nehéz boldogan és örömteli szívvel átélni a mostani bezártságot. Megértem őket, tényleg nagy kihívás. Nem tudjuk, meddig lesz így, de egyetlen egy dolgot fontos tudni, azt, hogy Isten velük van ebben a helyzetben is. Ő és csak Ő a reményünk ebben a karantén időszakban. Ő nem hagy minket egyedül, mellettünk van. Ha Istenben bízunk és benne reménykedünk, akkor lesz erőnk boldogan átélni a mostani kihívást.

Legyen ez az időszak egy lehetőség, hogy lecsendesítsük az életünket és a belső énünkkel foglalkozzunk! Kedves fiatalok, öt gyakorlati cselekedetet szeretnék nektek javasolni ebben a karanténos adventban:

1. Napi terv
2. Napindító ima
3. Mise (online)
4. Lelki olvasás
5. Napi záró ima

Ezzel a reménnyel gyújtsuk meg advent első vasárnapján a gyertyát. Égjen bennünk ennek a reménynek a lángja ebben a várakozási időszakban!

Isten veletek! Imádkozom értetek.

Emmanuel Ilodigwe SDB

 

Szent II. János Pál pápa

 

 29

Október 22. Szent II. János Pál pápa liturgikus emléknapja. Életútját felidézve emlékezünk rá.

Szent II. János Pál pápa Karol Józef Wojtyła néven született 1920. május 18-án Lengyelországban, a Krakkótól 50 kilométerre fekvő kisvárosban, Wadowicében. Korán árvaságra jutott: édesanyja, Emilia Kaczorowska 1929-ben halt meg. Bátyját, Edmundot, aki orvos volt, 1932-ben, édesapját pedig 1941-ben veszítette el.

1938-ban beiratkozott a krakkói Jagelló Egyetemre, melyet Lengyelország náci megszállása alatt bezártak. Karol először egy kőfejtőben, majd a Solvay vegyi gyárban dolgozott. 1942-ben elkezdte tanulmányait az Adam Stefan Sapieha bíboros irányítása alatt álló, illegalitásban működő krakkói szemináriumban. Ebben az időben tagja volt egy szintén földalatti színháznak is.

1946. november 1-jén szentelte pappá Sapieha bíboros Krakkóban. Nem sokkal később Rómába küldték, ahol a francia domonkos szerzetes, Garrigou-Lagrange irányítása alatt tanult. A teológiai doktorátust 1948-ban szerezte meg. Disszertációját A hit értelmezése Keresztes Szent János szerint címmel írta. Tanulmányai időszakában a lengyel emigránsok lelkigondozásával töltötte a nyarakat Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában.

1948-ban visszatért Lengyelországba és különböző krakkói plébániákon, illetve egyetemi lelkészként szolgált. 1951-től folytatta filozófiai és teológiai tanulmányait, majd az erkölcsteológia és az etika professzora lett a krakkói szemináriumban és a lublini egyetem teológiai karán.

1958. július 4-én XII. Pius pápa krakkói segédpüspöknek nevezte ki. Püspökké szentelésére szeptember 28-án került sor a krakkói Wawel-székesegyházban. Püspöki jelmondatát később pápaként is megtartotta: Totus Tuus (Egészen a Tiéd). 1964 januárjában VI. Pál pápa kinevezte Krakkó érsekévé, majd 1967. június 26-án bíborossá kreálta.

Karol Wojtyła részt vett a II. vatikáni zsinaton, és fontos szerepe volt a Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció megfogalmazásában.

I. János Pál halála után, 1978. október 16-án választották pápává. Elődei iránti tiszteletből a II. János Pál nevet választotta. Október 22-én a Szent Péter téren mutatta be székfoglaló szentmiséjét. Homíliájában hangzott el a híres „Ne féljetek!” felszólítás.

II. János Pál volt a 264. az egyházfők sorában, 455 év óta az első nem olasz pápa, az első szláv pápa. Közel 27 éves pontifikátusa az egyik leghosszabb a történelemben.

Az Egyházat imádsággal és gondoskodással vezette, minden megjelenését a derű és a remény hatotta át. Péteri szolgálatát fáradhatatlan missziós lelkülettel végezte: 104 apostoli utazást tett Olaszországon kívül, Olaszországon belül pedig 146-ot. Róma püspökeként az örök város szinte összes plébániáját meglátogatta. Kétszer látogatott Magyarországra: 1991. augusztus 16. és 20. között, valamint 1996. szeptember 6–7-én.

Minden elődjénél több egyházi és állami vezetővel találkozott. A szerdai általános kihallgatásokon több mint 17 millió ember vett részt pápasága alatt. A 2000-ben tartott nagy jubileumi évben több mint 8 millió zarándok érkezett Rómába.

Pápasága alatt 14 enciklikát adott ki, emellett számos apostoli levelet, apostoli buzdítást és apostoli konstitúciót írt.

A lengyel pápa több száz boldoggá és szentté avatást ünnepelt, Lisieux-i Szent Terézt az Egyház doktorává avatta. A boldogok közé emelte többek között Teréz anyát, a magyarok közül pedig Apor Vilmost és Batthyány-Strattmann Lászlót, illetve az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt. Szentjeink közül ő kanonizálta Kingát és Hedviget.

A fiatalok iránti szeretete vezette, amikor meghirdette az ifjúsági világnapot. Pápasága során ennek kapcsán 19 alkalommal találkozott fiatalok millióival.

II. János Pál pápaságának meghatározó momentuma volt a más vallásokkal való párbeszéd. A pápák közül elsőként ő lépett be zsinagógába 1986-ban. Hívására a világvallások vezetői több alkalommal találkoztak Assisiben, hogy együtt imádkozzanak a világ békéjéért.

Felkészültségével, mély emberismeretével, imádságával hozzájárult a közép-kelet-európai társadalmi változásokhoz, a kommunista rendszer összeomlásához. 

II. János Pál pápa vezette át az Egyházat a harmadik évezredbe.

2005. április 2-án, az általa liturgikus nappá tett Isteni Irgalmasság vasárnapjának vigíliáján halt meg. Azokban a napokban zarándokok milliói érkeztek Rómába. Temetésére április 8-án került sor.

Utóda, XVI. Benedek pápa 2011. május 1-jén avatta boldoggá, és ünnepét október 22. napjára jelölte ki.

2013 júliusában Ferenc pápa aláírta a szentté avatáshoz szükséges dokumentumot, majd 2014. április 27-én, az Isteni Irgalmasság vasárnapján XXIII. János pápával együtt szentté avatta II. János Pál pápát.

Mindenható, örök Isten, te úgy rendelted, hogy Szent II. János Pál pápa mint legfőbb pásztor vezesse híveidet, és mindnyájunk lelki javát szolgálja szavával és példájával. Közbenjárására oltalmazd Egyházadban a lelkipásztorokat és a gondjukra bízott nyájat, s vezesd őket az örök üdvösség útjára. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

AVILAI NAGY SZENT TERÉZ

Október 15.
*Avila, 1515. március 28. +Alba de Torres, 1582. október 4.

Teréz abban a történeti korszakban élt, amikor a spanyol királyság kultúrája fénykorában és hatalma csúcsán állt. A család ősei oroszlánként harcoltak a mórok ellen, és ismételten inkább felgyújtották a várukat, mintsem átadják az ellenség kezére. Teréz szintén harcra született.

Apja Don Alonzo Sanchez de Cepeda, édesanyja Donna Beatriz de Ahumada volt. Tizenkét gyermekük közül három volt leány. Közülük kettő férjhez ment, csak Teréz határozott úgy, hogy kolostorba vonul.

E lépése egyáltalán nem volt szükségszerű, s nem is menekülést jelentett valami kilátástalan helyzetből. Tizennégy és tizennyolc éves kora között Teréz is a szépségre, a kellemre és a gazdagságra gondolt, és komolyan foglalkozott a férjhez menés gondolatával. Gyermekkorától kezdve nagyon impulzívnak, kívánságaiban és döntéseiben temperamentumosnak mutatkozott, de azért meggondolatlanságokat nem követett el. Nagy szeretetkészség élt benne, amely spontán módon nyilatkozott meg, arra azonban ügyelt, hogy olyan helyzetbe ne kerüljön, ami miatt adott szavát vissza kelljen vonnia. Nagy tudásvágy is égett benne, amelyet csak nehezen tudott csillapítani, ezért mindig új könyvekhez akart jutni. Személyének, szellemességének, beszédének és magatartásának varázsa már gyermekkorában sok játszópajtást vonzott köréje, és szórakoztatta, nevettette társait. Ezt a művészetet, hogy ,,embereket megvidámítson, és nevetésre indítson”, mindhalálig megőrizte.

Amikor köztudottá vált, hogy belép a Kármelbe, mindenki megdöbbent – – ő maga is. Elhatározása mögött nem szerelmi csalódás, nem is természetes hajlam vagy a kolostori élet utáni vonzódás állt, nem is valami megfoghatatlan érzés, ami gyakran rejlik egy hivatás hátterében. Teréz az üdvösséget kereste, mégpedig ,,nagy áron”. Egyszerűen és őszintén azt látta be, hogy az ő természetével és a szeretet vonalán szerzett tapasztalataival a világban élve nem fog sikerülni az üdvössége. De a kolostorba lépése drámai, fájdalmas lépés volt: ,,Elhatároztam, hogy közlöm atyámmal, és ez nekem ugyanannyit jelentett, mintha beöltöztem volna, mert becsületbeli kérdés volt számomra, hogy hű maradjak a mondott szóhoz.” Apja azonban megtagadta a beleegyezését. Ettől a naptól fogva Teréz jámborsága épp annyira ingerelte, mint korábban a világiassága. Ezért Teréz, amikor tizennyolc éves lett, titokban hagyta el a szülői házat, és felvételét kérte az avilai Megtestesülés-kolostorba. Később azt mondta: ,,Nem hiszem, hogy a halál fájdalmasabb lesz a szívemnek, mint az a perc, amikor elhagytam a szülői házat. Úgy éreztem, hogy ízekre szakadok.”

Amibe pedig belekezdett, tudniillik hogy apáca legyen, azt nagyon komolyan tette. Annyira komolyan, hogy a megerőltetéstől egy év után fizikailag is, idegileg is összeomlott. Vérszegény lett, köszvényszerű ízületi bántalmak támadták meg, melyek végül egy négynapos merevgörcsbe mentek át. Már elkészítették a sírját, és néhány kolostorban elimádkozták érte a halotti zsolozsmát, ám a görcs egyszer csak feloldódott, Teréz magához tért, és sajátkezűleg távolította el a szeméről a megszentelt viaszt, amivel a halottak szemét szokták lezárni. De csak Don Alonsónak, a kolostor gyóntatójának gondoskodása és sejtelme akadályozta meg, hogy Terézt elevenen el ne temessék.

Ezután következett tizennyolc hosszú esztendő, és közben nem történt Teréz életében semmi. Az átlagosnál nem rosszabb, de nem is jobb apáca volt. A Megtestesülés-kolostorban akkor százharminc-száznyolcvan között változott a nővérek száma. A kolostor nem buzdította tagjait a tökéletességre, s főleg nem nyújtott hozzá vezető kezet. Ezen a téren minden az egyéni buzgóságtól függött, de ha valaki megpróbált jobb, tökéletesebb lenni, annak számolnia kellett a kockázattal, hogy kitűnik a többiek közül és sok kellemetlen helyzetben lesz része.

Donna Tereza Ahumada szívesen vállalkozott volna a tökéletességre való törekvés megkísérlésére, de nagyon kevesen csatlakoztak volna hozzá. Másrészt ez a középszerű kolostori élet meglehetősen kényelmes volt. Valamennyi nővér szívesen vette maga mellé társként Terézt, s mint valami látványossággal, minta-apácával vonultak vele a beszélőszobába, vagy a város palotáiba.

Önéletrajzi feljegyzései azonban ezekről az évekről is egy nagy és mély lélek arcát sejtetik: mélységes csalódást érzett, ugyanakkor hallott valami titokzatos hívást a bensőségesebb életre. Kapott egy látomást a pokolról, elolvasta Szent Ágoston vallomásait — ezek elvezették a megtéréshez.

Egy alkalommal úgy érezte, hogy Isten egészen áthatja: ,,Lehetetlen volt abban kételkednem, hogy Ő bennem van, és én elmerülök Benne.” Ekkor Teréz negyven esztendős volt. ,,Az, amit addig éltem, az én életem volt. Az pedig, ami ekkor kezdődött, Isten élete bennem.”

Végleges megtérése után, amelyben belátta addigi tévedését és meglátta, hogy Isten őt ,,nem az emberekkel, hanem az angyalokkal való társalgásban akarja látni”, készségesnek mutatkozott a hívás követésére. Teljes erővel belevetette magát a küzdelembe, hogy a szívét ,,összhangba hozza” Krisztus szívével.

Belső élete ettől kezdve gyorsan és meredeken emelkedett fölfelé a misztikus magasságokba. Isten valósága olyan erővel tört rá, hogy gyakran a legnagyobb kín és gyönyörűség egyszerre kerítette hatalmába. Egyik levelében ezt írta: ,,Úgy támolygok, mint egy részeg.” Ismételten látták a nővérek, hogy a templomban egy méter magasan lebeg a padló felett és az arcából különleges fény sugárzik. Neki magának e jelenségek nagyon kellemetlenek voltak, és kérte Istentől, őrizze meg a kegyelem külső megnyilvánulásaitól, s vezesse őt más utakon. Közben azonban mindig józan kritikával élt a rendkívüli jelenségekkel szemben, nehogy a képzelet játékát misztikus víziónak lássa.

De bármilyen alázatos és tartózkodó volt a kolostori életben, az Istentől kapott kinyilatkoztatások miatt nővértársai üldözni kezdték. Azzal vádolták, hogy látomásai nem Istentől, hanem az ördögtől valók. E kínos helyzetből négy szent: Borja Szent Ferenc, Bertran Szent Lajos, Alcantarai Szent Péter és Keresztes Szent János tanúságtétele szabadította meg, mert ők igazolták Teréz misztikájának igaz voltát.

Mint minden igazi misztikus, Teréz is úgy érezte, hogy cselekednie kell, apostoli életre küldik és szeretetben kell tevékenykednie: ,,Cselekedeteket kell végrehajtani, mindig csak cselekedeteket”, hiszen ,,nem arról van szó, hogy sokat kell gondolkodni, hanem arról, hogy nagyon kell szeretni”.

Teréz mindenekelőtt ,,igen hűséges akart lenni a rendi regulához”, mert megtapasztalta, hogy mennyire eltávolodtak az eredeti kármelita szellemtől. Miután engedélyt kapott a pápától és az avilai püspöktől, egy árva fillér nélkül hozzálátott Avilában egy kis kolostor építéséhez. 1562-ben nyitotta meg, és elszánva magát arra, hogy a kármelita életet a maga eredeti szigorában fogja élni, lehúzta a saruját és nevet változtatott: ettől fogva Jézusról nevezett Teréz volt a neve.

Bár igen sokan szembeszegültek vele, egyik kolostoralapítását követte a másik. Sokan és nagy lelkesedéssel csatlakoztak hozzá. Jelentős támaszt kapott Keresztes Szent János és Grácián Jeromos személyében, akik mellette álltak akkor is, amikor a kármelita rend sarus ága 1575-ben elkeseredett támadást indított ellene.

Az Isten dicsőségéért és a tévtanítások által meggyötört és elcsúfított Egyház megszépítéséért égő buzgósága nem hagyta nyugton. Kitárult előtte Isten titkainak kapuja, és leomlott számára az idő és az örökkévalóság közötti válaszfal. Mindezek következtében Teréz üzeneteket, parancsokat, reményeket és válaszokat közvetített.

Életének utolsó huszonkét esztendeje ebben a tevékenységben telt el, és könyveiben — önéletrajzában, amely Az Úr irgalmasságának könyve címet viseli, a Tökéletesség útjában, a Lelki várkastélyban és Az alapításokban — misztikus magasságokban járó lírával hagyta ránk mesteri tanítását.

Szinte lehetetlen jelentőségének megfelelően értékelni Nagy Szent Terézt. Megszámlálhatatlan azoknak az embereknek a serege, akik tanúként állnak életszentsége mellett: a legműveltebb teológusok, számtalan püspök, különböző szentek, királyok, egyszerű parasztok — köztük egy húsz éves ember, aki naponta hálaimát mondott egy pohár vízért –, egy könnyűvérű madridi leány és mind, akik életet merítettek a tanításából. Mint Mózes, úgy élte át imádságaiban a trienti zsinat gondjait és kínjait, a lepantói csata napjait, hazája eseményeit és Amerika misszionálását: ,,Ezek az indók sokban vannak nekem” — mondta egyszer, és vigasztalhatatlanul sírt, amikor értük imádkozott. De pihenést nem ismerő tevékenysége semmi gátló hatást nem jelentett misztikus belső életére.

Életének utolsó napjáig viselte a sok utazás, az alapítások, a legkülönfélébb tárgyalások terhét, s közben az egészsége már nagyon rossz állapotban volt. Utolsó hónapjait — főleg néhány hatalmaskodó kolostori elöljárónő láttán — szenvedés, keserűség és csalódás nehezítette. Ez volt utolsó megpróbáltatása.

A ,,szegény, bűnbánó apáca”, ez a beteges, gyenge nő haláláig — az ellenségeskedő világban és rendszerint drámai körülmények között — tizenhét női és tizenöt férfi kolostort alapított a sarutlan kármeliták számára.

Teréz 1582. október 4-én halt meg. Utolsó láza csak az egész életét átható tűz folytatásának és beteljesedésének látszott, amely isteni türelmetlenséggel várta azt az elragadtatást, amelyet az emberi természet már nem bír elviselni. Szeretettől izzó élete jelképeként Alba de Torresban ma is épen őrzik a szívét!!!

VI. Pál pápa 1970. szeptember 27-én az egyháztanítók közé emelte. Olyan megtiszteltetés ez, amely a szent nők között rajta kívül máig csak Sziénai Szent Katalinnak (lásd április 29-én) jutott osztályrészül.

Avilában, október 4-ről 5-re virradó éjszaka halt meg, épp akkor, amikor bevezették a Gergely-féle naptárreformot, minek következtében a következő évben az évforduló már október 15-re esett. 1622-ben avatták szentté, ünnepét 1636-ban vették fel a római naptárba.

---

Nagy Szent Teréz — a nagy misztikus, az Egyház nagy megújítója, aki magáról így nyilatkozott: ,,Isten olyan bátorságot öntött belém, ami több, mint az asszonyi bátorság”, s akit ellenségei így tituláltak: ,,ország csavargója, nyughatatlan nőszemély!” — életéből saját írásai mondanak el megragadó részleteket.

Gyermekkorából tudunk egy esetről, amely már elárulja szenvedélyes természetét. Még nem volt hét esztendős, amikor meggyőzte nála négy évvel idősebb bátyját, hogy éjnek idején szökjenek meg, menjenek a mórok közé, hogy vértanúk lehessenek, mert ez az örökkévalóságba vezető legbiztosabb út. Az egyik nagybácsi csípte fülön az utcán és vitte haza a két kis szökevényt.

A szórakozásokat kedvelő fiatal lány tudatában volt szépségének. Mikor az egyik úr megjegyzést tett a lábára, Teréz azonnal visszavágott neki: ,,Jól nézze meg, Uram, mert most látja utoljára!”

Egy kármelita atya, aki jól ismerte Terézt, elmondta: ,,Valójában kicsi hibáit is nagyon kedvesen tudta megvallani. Az egyik napon ezt mondta nekem: ťTudja atyám, életemben három dicséretet kaptam. Azt mondták nekem, hogy okos vagyok, szent és szép. És én azt hittem, hogy e három dicséret közül kettőre rászolgáltam. Azt hittem, hogy okos és szép vagyok. És ez igen nagy hiúság volt!Ť ” Később, amikor az egyik testvér portrét festett róla, így morgolódott: ,,Mit képzel! Micsoda rút, mélyen ülő szemeket fest nekem!!

Amikor Isten birtokba vette a lelkét, a megtérése egy pillanat alatt játszódott le. Egy alkalommal ugyanis meglátott egy szobrot, amely rendkívül hűen ábrázolta az oszlophoz kötözött és megostorozott Krisztust. Ez a látvány úgy megrendítette az akkor már húsz éve kolostorban élő apácát, hogy ott helyben megtért. S közvetlenül azután, hogy Isten nem sokkal később a misztikus egyesülésben magához vonta, így vélekedett: ,,A tökéletesség legmagasabb foka nem az elragadtatásokban, nem is a látomásokban van, hanem abban, hogy akaratunk tökéletesen beleegyezik Isten akaratába.”

Ugyanabban az esztendőben, amikor a törökök Ciprus szigetén elpusztították az utolsó kármelita kolostorokat, amelyekben még őrizték az ősi kármelita fegyelmet, Teréz megnyitotta az első kis kolostort Avilában, a ,,szegény bűnbánó apácák” számára. Meg volt róla győződve, hogy ,,jobban teszik a szülők, ha leányaikat férjhez adják, mint ha laza fegyelmű kolostorba engedik lépni őket.”

Maga Teréz tudósít arról, hogy az első alapítás megtörténte után pár nappal néhány tanácstag, a polgármester és a székeskáptalan tagjai gyűlést tartottak, és egyhangúan megállapították, hogy az új alapítás tűrhetetlen, mert káros a közjóra nézve. A polgármester a következő heves támadásban tört ki: ,,Valamennyien tudunk az újításról, amely városunkban a sarutlan kármelita apácák kolostorának alapításával jelent meg. Újítást mondtam, és maga ez a szó elegendő ahhoz, hogy belássuk: az alapítás veszedelmeket hoz magával…, hiszen az újítás természetében rejlik, hogy rendbontást és lázadást szít, sérti a jó szokásokat, és megbontja a törvényes rendet. Ez általában érvényes minden újításra. Abban az ügyben, amellyel foglalkozunk, az a különleges, hogy a jobbítás és a jámborság fátyolába burkolózik. Már csak ezért is veszedelmesebb minden más újításnál!” — A jelenlévő urak már éppen elhatározták, hogy kiadják a kolostor lerombolására vonatkozó parancsot, amikor felállt az egyik városatya és megvédte Terézt, mondván: ,,Nem minden újítás kárhoztatható csak azért, mert új… Maga a keresztény Egyház nem újul-e meg állandóan isteni Alapítójától? Egy dolog kétségtelen: ha mi ettől az újításnak nevezett kísérlettől megrémülünk, soha nem lesz rá mód, hogy valami új történhessék az Egyházban, bármennyire hasznos és szükséges lenne is!” — Ezek után a kolostort nem rombolták le.

Mintegy öt évig tartó háború kezdődött, amelyben a kármelita rend ,,mérsékelt” irányzata szembeszállt a sarutlan, szigorúbb iránnyal. Az általános káptalan mint pártütőket kiközösítéssel sújtotta az összes sarutlan rendtagot, feloszlatta az új alapításokat, Terézt pedig megfosztotta minden hatalomtól, sőt egy kolostorba száműzte. Írásait az inkvizíció elé terjesztették, és kémeket állítottak melléje. Teréz hűséges oltalmazóját, Grácián atyát is feljelentették Rómában és kiközösítették. Avilában megjelent egy pápai küldött, azzal a céllal, hogy megakadályozza Teréz priórává választását. Mindazokat az apácákat, akik Terézre szavaztak, kiközösítette. Keresztes Szent Jánost magánzárkába csukatta, és a testvérei minden nap megostorozták az ebédlőben.

Végül a spanyol király lépett közbe az üldözöttek érdekében, és az ő szavára egy pápai dekrétum szétválasztotta a két irányzatot, és a sarutlan kármelitákat önálló renddé emelte.

Teréz egyszerre volt szent és zseniális szellem. Nagy diplomáciai érzékkel tárgyalt, épületeket tervezett. Kolostorai építését maga irányította, saját kezével varrta nővérei számára a szerzetesi habitust, és érdeklődött a legapróbb dolgok után is. Nevetve állapította meg, hogy akolostorok építése során olyan jártasságra tett szert, mintha ,,kofa vagy kereskedő lenne”.

Forróvérű temperamentuma ismételten elárulta magát. A gyóntatója egyszer így kiáltott fel: ,,Istenem! Inkább vitatkoznék a világ összes teológusával, mint ezzel a nővel!” A rendi generálissal, aki Rómából nagy haraggal jött ellene, addig tárgyalt, amíg az engedélyezte, amit Teréz kívánt. Az egyik püspök pedig, akinek jelentették, hogy Teréz új kolostor alapítását tervezi, szárazon megjegyezte: ,,Akkor az a kolostor már meg is van alapítva!”

Ha Teréz valami akadályba ütközött, Istenbe vetett bizalma még magasabb lánggal lobogott fel. Egyszer elkerülhetetlenné vált egy templom megnagyobbítása. Teréz hívatta a kolostor gondnokát, és megkérdezte tőle, mennyi pénz van a kasszában. ,,Egy fillér” — hangzott a rövid válasz. Teréz megörült a hírnek, és elrendelte, hogy azonnal fogjanak hozzá az építéshez. Aztán még hozzáfűzte: ,,A Jézusról nevezett Teréz és három arany dukát, az semmi. De a Jézusról nevezett Teréz, a három dukát és a Jóisten, az minden!”

Egyszer az egyik kolostort újjá kellett építeni. Megkérdezte a kőművesmestert: ,,Meddig fog tartani?” — ,,Hat hónapig” — mondta a mester. ,,Lehetetlen — válaszolta Teréz –, mi tizennégy nap múlva beköltözünk!” Megegyezett a munkásokkal, és két hét múlva valóban átvehették a kolostort.

Teréz harcos természet volt: ,,Soha nem fognak meggyőzni valamiről, ha a lelkiismeretemmel ellenkezik, még ha az egész világ vonul is fel ellenem!” Egy másik rend főnökének ezt írta: ,,Már régóta nem esett olyan nehezemre semmi, mint a Kegyelmed sorait olvasni. És soha nem esett olyan jól széttépnem egy levelet…”

Majdnem egész életében beteges volt, de ha a kolostorok úgy kívánták, habozás nélkül útra kelt. Olykor nyikorgó ökrösszekéren, nyári hőségben, porfelhő közepette, máskor csikorgó téli hidegben, öszvérháton ment a hegyek közé vagy árvíztól sújtott vidékekre. Néha a leglehetetlenebb helyeken kellett éjszakáznia. Sok esztendő fáradalmait ezzel a vidám megjegyzéssel összegezte: ,,Adjon még az Úristen sok lehetőséget, hogy szenvedjünk érte bolháktól, hazajáró lelkektől és utazások kényelmetlenségeitől”.

A derűjét semmi nem tudta beárnyékolni. Mikor az egyik nővér meghalt, a többieknek megtiltotta, hogy gyászénekeket énekeljenek. Vidám vallásos dalokat komponált, melyeket a nővérekkel énekelt a ravatal körül. Mikor hírét vette, hogy nagyon szeretett test szerinti nővére, Mária meghalt, ezt írta: ,,Igen nagy örömet okozott nekem halálhírének vétele.” Egy másik haláleset kapcsán pedig ezt mondta: ,,Nem értem hogyan sirathatjuk azt, aki az örök nyugodalmat elnyerte”.

Azt kívánta, hogy ez a vidám derű uralkodjék az összes kolostorban: ,,Jobban félnék egy savanyú apácától, mint egy sereg gonosz lélektől!” A környezetében nem tűrt meg szomorú arcot: ,,Isten őrizzen a szomorú arcú szentektől!” Verte a tamburint, énekelt, verselt, és vidám kedélyével mindenkit felderített. Ha valaki emiatt szemrehányást tett neki, így válaszolt: ,,Erre mind szükség van, hogy elviselhessük az életet”.

Teréz jámborságából is az élet szeretete áradt. Szerette Istent, anélkül, hogy megvetette volna a földet. Amikor egy alkalommal vendégségben volt és feltálalták kedvenc ételét, az egyik apáca lekicsinylő megjegyzést tett az ínyencségről. Teréz nevetett egyet és megfelelt neki: ,,Dicsérd inkább ennek az úrnak udvariasságát, és jegyezd meg: ha fogoly, akkor fogoly, ha pedig vezeklés, akkor vezeklés!”

Rokonaitól szívesen fogadott el adományokat, hogy néhány vidám sorban megköszönhesse: ,,Kacagnom kell magamon, hogy a küldött péksüteményért nem tudok mást adni viszonzásul, csak vezeklő övet”. Öregségében is friss és fiatalosan szép maradt. Belső harmóniájának titka azokban a szavakban rejlik, melyekkel magát szokta bátorítani: ,,Semmitől ne félj, semmi meg ne rettentsen. Minden elmúlik. Egyedül Isten marad ugyanaz. A türelem mindent elér. Ha Isten a tiéd, semmid nem hiányzik: Isten egyedül elég!”

---

Istenünk, ki Szentlelked által arra indítottad Szent Terézt, hogy az Egyháznak megmutassa a tökéletesség útját, kérünk, add, hogy tanítása épülésünkre szolgáljon, és az életszentség utáni vágy a szívünkben felgyulladjon!TÓBER, A RÓZSAFÜZÉR HÓNAPJA

A világ katolikusai az év két hónapját ajándékozzák kiemelten a Szűzanyának: májust, amikor litániákkal dicsérik az Istenanyát és októbert, amikor a szentolvasót imádkozzák odaadóbban. (Szerk.)

     A rózsafüzér – rosarium, jelentése rózsakert – hagyományos katolikus imádság, a szegények bibliájaként is ismert. Az anyanyelvű szentírás elterjedése előtt a rózsafüzértitkok átelmélkedése jelenítette meg nap mint nap az egyszerű ember számára Jézus Krisztus életének legfontosabb mozzanatait. Az éppen ezért „szentolvasóként” is emlegetett rózsafüzér története 1214-ig nyúlik vissza, amikor Szent Domonkos a Szűzanyától – a Rózsafüzér Királynőjétől – egy csodajelenés alkalmával, Prouille-ben ajándékul kapta. Nevének eredete az első rózsafüzérektől ered, amelyeket Szent Domonkos összepréselt rózsaszirmokból készített a Szűzanya számára rózsakoszorúnak.
     Később, a XV. században Alanus de Rupe domonkos szerzetes szorgalmazta ezt az imádságot, az ő lelkes munkájának köszönhetően is, a „rózsafüzér testvériségek” tevékenysége által fejlődött, gazdagodott. Alapja az ötször tíz Üdvözlégy Mária és a tizedek között elmondott Miatyánk imák alkotta egység, később Dominicus Prutenusnak, egy karthauzi rendi szerzetesnek köszönhetően elmélkedésekkel gazdagodott. Ő volt ugyanis az, aki minden Üdvözlégyben egy-egy bibliai idézetet is elmondott.
     1569-ben jött el az ima történetében az a lépés, amikor az egész egyház szorgalmazta. V. Piusz az „Úgy szokták Róma püspökei…” című pápai bullájában ugyanis hivatalosan rögzítette a már létező hitbuzgalmi szokást, a rózsafüzér imáját a katolikus egyházban. A XVI. századtól a korai XX. századig a rózsafüzér szerkezete nagyrészt változatlan maradt: akkor még tizenöt titok volt – az örvendetes, fájdalmas és dicsőséges rózsafüzérek öt-öt titkaival. A XX. században aztán kiegészült a Fatimai imával, amely a Dicsőségek mellett lezárja a tizedeket. Az ima jelenkorig terjedő fejlődését mutatja, hogy 2002-ben II. János Pál pápa öt új titkot vezetett be, a világosság rózsafüzérének titkait. Ő rendelte el 2002. október 16-án kelt apostoli levelében – Rosarium Virginis Mariae – azt is, hogy a 2002 októberétől 2003 októberéig terjedő év a Rózsafüzér éve legyen, amikor a katolikus világ buzgóbban végzi ezt a máriás ájtatosságot, amelyet rózsafüzérnek nevezünk.
     Vértanú püspökünk, Boldog Scheffler János az 1944. évben kiadott harmadik körlevelében a májusi könyörgések elrendelésével hívja fel a rózsafüzér imádkozásának fontosságára a figyelmet. A második világháború szorongattatott idejében a következőket írja híveinek: „Vannak az emberi életben csapások, veszélyek és szorongattatások, amelyekből emberi erővel ki nem szabadulhatunk. Ilyen a most dühöngő második világháború, amely mindjobban közeledik felénk. Emberek tudnak tűzvészt okozni, de az ő bűnük révén keletkezett borzalmas vér- és tűzvészt megszüntetni nem tudják. Csak magasabb kéz segíthet rajtunk: a gondviselő Istené, aki előtt nincs különbség kicsi és nagy népek között. Ez a jóságos kéz ezer éven át megtartott bennünket. Most is csak benne bizakodhatunk. Istennek szerető atyai karjába kell kapaszkodnunk.”
     Az Atyához az út a Boldogságos Szűz Mária által vezet. Az egyházatyák tanítása szerint Isten minden kegyelmet, irgalmat és áldást az Ő anyja kezébe helyezett, minden javát általa osztogatja: egyeseknek, a nemzeteknek és a kereszténység nagy családjának egyaránt.
     Amit a szentatyák tanítanak, azt a történelem számtalan változatban tanúsítja. Ahogy az apostolok idején a Boldogságos Szűz Mária a hívekkel együtt élt, érzett és imádkozott, mint az akkori Egyház tagja, példaképe és szerető lelki anyja, úgy most is, az ég dicsőségében velünk érez, anyai szívvel szeret és segíteni akar Évának árva fiain e siralom völgyében.
     E jóságáról beszélnek kegyhelyeink, ahol Szűz Mária annyi testi és lelki beteget gyógyított meg és ahonnan ma is árad szerető, segíteni akaró szeretete. Loreto, Lourdes, Máriazell, Máriaradna, Máriapócs és a többi búcsújáró helyek ezt hirdetik nekünk. (…) A Boldogságos Szűzanya anyai szeretettel bátorít bennünket, hogy közbenjárását kérjük. Szinte kínálja anyai segítségét.  

 

 

 

Szent őrzőangyalok 

 5

A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) szerint: „Hitigazság, hogy szellemi, test nélküli lények, akiket a Szentírás általában angyaloknak nevez, léteznek. Ezt a Szentírás éppoly világosan bizonyítja, mint az egybehangzó Szenthagyomány.” (328)

„Szent Ágoston mondja: »Az angyal (…) hivatalt, nem természetet jelöl. Ha a természete után érdeklődöl, akkor szellem; ha a hivatala után, akkor angyal: mivolta szerint szellem, tevékenysége szerint angyal.« Az angyalok egész létük szerint Isten szolgái és hírnökei. Mivel »állandóan látják az én Atyám arcát, aki a mennyben van« (Mt 18,10), ők azok »akik teljesítik szavát, mihelyt meghallják beszédének hangját« (Zsolt 103,20). Mint tisztán szellemi teremtményeknek, értelmük és akaratuk van; személyes és halhatatlan teremtmények. Tökéletességük fölülmúlja minden látható teremtményét. Ennek bizonysága dicsőségük ragyogása.” (KEK 329–330)

Az őrzőangyalok ünneplése a 16. században alakult ki Spanyolországban, innen terjedt el Európában. A 17. században vált általánossá, a római kalendáriumban 1615-ben vezették be. V. Pál szeptember első vasárnapjára, X. Kelemen a Szent Mihály ünnepe utáni első szabadnapra helyezte az elméknapot, amely végül X. Piusz intézkedésére a 20. század elején került október 2-ára, mai helyére.

Istenünk, te határtalan gondviselő szeretettel szent angyalokat rendeltél, hogy őrizzenek minket. Add meg könyörgő híveidnek, hogy az ő pártfogásukat mindenkor érezzük, és társaságuknak örökké örvendezzünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Szabó T. Anna

Leskelődők

Langyos ködbe balzsamozva
mint az őszi csillagok
néznek – titkon sejted őket –
gyermekarcú angyalok.

Érthetetlen, hallhatatlan
csöndbe mártott dallamok –
ködbe burkolózva állig
láthatatlan angyalok.

Régi szegedi hagyomány szerint a halott őrangyala egészen a temetésig a koporsó tetején ül, hogy a gonoszok el ne ragadják lelkét. 

Ha valakinek a jobb füle csendült, ezt mondta: „Édös őrzőangyalom, maradj a bal vállamon.” Ezzel az angyal elhárította a szerencsétlenséget, melyet a szegedi néphit szerint a jobb fül csengése előre jelzett.

Sármellék zalai faluban az utcán menve jobb felől helyet hagytak az őrangyalnak.

A Fájdalmas Szűzanya

Szeptember 15. a Fájdalmas Szűzanya (Hétfájdalmú Szűz) emléknapja Egyházunkban. A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepéhez kapcsolódik, liturgikus ünneplését először a szervita rendnek engedélyezték, majd VII. Piusz pápa terjesztette ki az egész Egyházra.

Lukács evangéliumában olvassuk: Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.” (Lk 2,34–35) 

Az Egyház mindig szeretettel és tisztelettel szemlélte a Szűzanya szenvedését – köztük a legnagyobbat: a keresztfa alatt érzett fájdalmát.

1233. augusztus 15-én hét gazdag firenzei férfi elvonult a Monte Senarióra. Elhatározásuk az volt, hogy ápolják a Fájdalmas Szűzanya tiszteletét. XI. Benedek pápa 1304-ben jóváhagyta a szabályzatukat, és ezzel elismerte Mária Szolgáinak Rendjét, vagyis a szervitákat, akik a Szent Kereszt felmagasztalása utáni napon, szeptember 15-én megemlékeztek a Boldogságos Szűz szenvedéséről. Az ünnepet VII. Piusz pápa terjesztette ki az egész Egyházra, hálából Napóleon fogságából való szabadulásáért, és szeptember harmadik vasárnapjára helyezte.

A régi kalendárium szerint a virágvasárnap előtti pénteken is volt egy ünnepe a Fájdalmas Szűznek, melyet XIII. Benedek pápa terjesztett ki az Egyházra 1721-ben. Szent X. Piusz pápa 1913-ban visszahelyezte az ünnepet szeptember 15-ére, és megszüntette a kettős ünneplést.

Niccolò de Pietro Gerini: Krisztus a kereszten, a Szűzzel, Szent Jánossal és Mária Magdolnával (1395–1400) 

A kultusz népszerűsítéséből a ferencesek is kivették a részüket, két kiemelkedő irodalmi mű is hozzájuk kapcsolódik: Szent Bonaventura zsolozsmája és a Jacopone da Todi ferencesnek tulajdonított Stabat Mater kezdetű himnusz. Mindkettő belekerült a római liturgiába, és kiapadhatatlan forrásai és mintái lettek a szakrális népköltészetnek, a Mária-siralmaknak is. Első magyar nyelvű versünk, az Ómagyar Mária-siralom is ennek az áhítatnak az emléke.

Stabat Mater…

Áll a gyötrött Isten anyja,
kín az arcát könnybe vonja,
úgy siratja szent Fiát.

Gyász a lelkét meggyötörte,
kín és bánat összetörte:
tőrnek éle járta át.

Ó mily nagy volt ama drága
Szűzanya szomorúsága
egyszülött szent Magzatán.

Mennyit sírt, és hogy kesergett
látván azt a nagy keservet,
azt a nagy kínt szent Fián!

Ki ne sírna, melyik ember,
hogyha ennyi gyötrelemmel
látja lankadozni őt?

Ki ne sírna Máriával,
hogyha látja szent Fiával
szenvedni a szent Szülőt?

Népét hogy megmossa szennytől,
látta tenger gyötrelemtől
roskadozni Jézusát.

Látta édes egyszülöttét,
halálos nagy elepedtét,
látta, hogy halálra vált.

Szeretetnek szent kútfője,
fájdalomnak éles tőre
járjon át a lelkemen!

Hogy szívemben lángra kelne
Krisztusomnak szent szerelme,
segíts néki tetszenem!

Én szívembe jól bevéssed,
Szűzanyám, nagy szenvedésed
s az Átvertnek sebeit!

Gyermekednek, a sebzettnek,
aki értem szenvedett meg,
osszam meg gyötrelmeit!

Add meg, kérlek, hogy míg élek,
együtt sírjak mindig véled,
s azzal, ki a fán eped!

A keresztnél véled állni,
gyászban véled eggyé válni:
erre űz a szeretet.

Dicső szüze szent szüzeknek,
hadd ízleljem kelyhedet meg:
add nékem fájdalmaid!

Add tisztelnem, add viselnem,
s nem felednem holt Szerelmem:
Krisztusomnak kínjait!

Sebeivel sebesítsen,
szent mámorba részegítsen
buzgó vérével Fiad!

Hogy ne jussak ama tűzbe,
védj meg engem, drága Szűz, te,
az ítélet ha riad!

A szent kereszt óvja éltem,
Krisztus kínhalála védjen:
hogy kegyelmében legyek!

S hogyha testem porba tér meg,
lelkem akkor a nagy égnek
dicsőségét lelje meg!
Ámen.

(Sík Sándor fordítása)

A művészek ábrázolásain gyakori a szenvedő anya ábrázolása, a kereszt alatt állva, vagy pedig úgy, hogy ölében tartja halott Fiát (pietà).

Bellini: Pietà (1505)

A magyar nyelvterületen is több templom ünnepli kiemelten védőszentjeként a kereszt alatt álló Máriát. A régi magyar szóhasználatban élt még a Fájdalmas Boldogasszony és a Hétfájdalmú Szűz megnevezés is.

A sasvári kegyszobor

A Hétfájdalmú Szűzanya Szlovákia védőszentje, ünnepe munkaszüneti nap Szlovákiában. A kultusz központja Sasvár (Šaštín), Szlovákia legjelentősebb Mária-kegyhelye.

Istenünk, te úgy akartad, hogy a Szűzanya osztozzék Fia szenvedésében, és ott álljon dicsőséges keresztje alatt. Add meg Egyházadnak, amely vele együtt részt vesz Krisztus kínszenvedésében, hogy része legyen Krisztus feltámadásában is. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Szűz Mária születése

Szent

Kalkuttai Szent Teréz

 5

1997. szeptember 5-én hunyt el a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a már életében is szentként tisztelt Teréz anya. Agnes Gonxha Bojaxhiut 2016. szeptember 4-én avatta szentté Rómában Ferenc pápa.

István halála előtt Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát. A külön ünnepet XIII. Leó pápa engedélyezte népünk számára.

Az Úr mennybemenetele és a tanítványok szétszóródása után fivérével, Lázárral, nővérével, Mária Magdolnával és Szent Maximinusszal, aki megkeresztelte a testvéreket, s akire a Szentlélek bízta őket, és még sok mással együtt a hitetlenek egy hajóba zárták őket, s elrabolták evezőiket, vitorláikat, a kormánylapátot és minden élelmüket. De az Úr vezetésével eljutottak Marseille-ba. Azután Aachen környékére érkezvén megtérítik a népet. Szent Márta pedig ékesszólóan tudott beszélni, és mindenki szerette őt.

Azokban az időkben a Rhône fölött egy berekben, Arles és Avignon között élt egy sárkány: félig szárazföldi állat, félig hal, vastagabb egy ökörnél, hosszabb a lónál, palloshoz hasonló fogai éles agyarak voltak, s kétfelől kettős páncél védte. A folyóban bújt el, és minden átkelőt elpusztított, minden hajót elsüllyesztett. Az ázsiai Galatiából jött ide a tengeren át. Leviatán, a vad tengeri kígyó, valamint egy Onachus nevű állat nemzette. Ezt Galatia vidéke szülte. Üldözőire egy holdnyi körzetben rálövelli ürülékét, és amihez az hozzáér, azt megégeti, mint a tűz. A nép kérésére Márta megkereste a sárkányt. Mikor rátalált a berekben, éppen embert evett. Meghintette szenteltvízzel és egy keresztet mutatott neki – ezzel tüstént legyőzte, s a sárkány úgy állt ott, mint egy birka. Szent Márta saját övével megkötözte, s a nép ott helyben lándzsákkal és kövekkel elpusztította. Ezt a sárkányt az ott lakók Tarascusnak nevezték, s ennek emlékezetére azt a helyet mind a mai napig Tarasconnak mondják. Korábban Nerlucnak, azaz ‚fekete bereknek’ hívták, mivelhogy sűrű, sötét erdők voltak azon a környéken.

Szent Márta pedig – mesterének, Maximinusnak és nővérének engedelmével – itt is maradt. Szünet nélkül imádkozott és böjtölt, majd nővérek népes közösségét gyűjtötte egybe. Nagy bazilika is épült ott a mindenkor szeplőtelen Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Márta kemény életet élt: tartózkodott a hústól és minden kövér ételtől, tojástól, sajttól és a bortól. Csak egyszer evett napjában, de napjában százszor borult térdre, és százszor minden éjjel.

Egy alkalommal, mikor Avignon mellett, a város és a Rhône folyó között prédikált, egy ifjú a folyón túlról hallani szerette volna szavait. Mivel nem volt hajója, levetkőzve úszni kezdett, de az ár ereje rögtön elragadta, és belefulladt a vízbe. Testét, melyet másnap nagy nehezen megtaláltak, letették Szent Márta lába elé, hogy keltse életre. Ő erre kereszt alakban leborult a földre és így imádkozott: „Adonáj, Uram Jézus Krisztus! Te, aki egykor fivéremet, Lázárt, akit szerettél, életre keltetted, tekints le ránk, én drága vendégem, tekintsd a körülállók hitét, és keltsd életre ezt a fiút!” Megfogta az ifjú kezét, az pedig föltámadt, és fölvette a szent keresztséget.

Eusebius mondja el Egyháztörténetének ötödik könyvében, hogy a vérfolyásos asszony a gyógyulása után udvarában, illetve díszkertjében Krisztusszobrot állíttatott, rojtos szegélyű köntössel – ahogy egykor látta őt –, és nagy tiszteletben részesítette ezt a szobrot. Az alatta növő füvek pedig, melyeknek korábban semmiféle gyógyerejük nem volt, mikor elérték a rojtokat, olyan hatásosak lettek, hogy sok beteg meggyógyult tőlük. Erről a vérfolyásos asszonyról, akit az Úr meggyógyított, mondja Ambrus,^* hogy ő volt Márta. Jeromos pedig arról számol be, s a Háromrészes Egyháztörténetben is benne van,”^* hogy a hitehagyott Julianus elvitte innen a képmást, amit a vérfolyásos asszony csináltatott, és a magáét tette a helyére, de villám csapott bele, és összetört.

Halálát egy esztendővel előre kinyilatkoztatta Mártának az Úr. Abban az egész évben láz gyötörte, és elhunyta előtt nyolc nappal az angyalok karát hallotta, akik nővérének lelkét vitték az égbe. Így beszélt erről fivéreinek és nővéreinek egybegyűlt közösségében: „Drága társaim, kedves növendékeim, kérlek, örvendezzetek velem együtt, mert ujjongva látom, hogy nővérem lelkét angyali karok viszik a megígért hazába! Én gyönyörűséges, szeretett nővérem, Mestereddel, az én Vendégemmel élsz tehát a boldog hazában!” Ezután, minthogy érezte közeli halálát, figyelmeztette övéit, hogy gyújtsanak gyertyákat és virrasszanak körülötte, míg meg nem hal.

A halála előtti napon, éjféltájban az őrállókat elnyomta az álom, erős szélroham vágott be, és eloltotta az összes gyertyát. Szent Márta gonosz lelkek csapatát vette észre, és imádkozni kezdett: „Én Atyám, Éli, drága vendégem! Összegyűltek csábítóim az én elveszejtésemre, s kezükben tartják az írást mindarról, ami rosszat tettem. Éli, Atyám, ne távozzál el tőlem (Zsolt 70,12), hanem siess segítségemre (uo. 69,2)!” És íme látta, hogy nővére jön felé, kezében fáklyát tartva, amiről meggyújtotta a gyertyákat is, s mialatt egyikük a másikát nevén szólította, íme, megjött Krisztus, és azt mondta: „Jöjj, szeretett vendéglátóm, és ahol én vagyok, ott leszel te is velem! Te befogadtál és vendégül láttál engem házadban, én befogadlak téged az égben, és szerelmedért meghallgatom azokat, akik a te közbenjárásodat kérik.” S midőn elközelgett költözésének órája, kivitette magát a szabadba, hogy láthassa az eget, s meghagyta, hogy tegyék le a puszta földre, bele a hamuba, és hogy tartsák előtte a kereszt jelét. E szavakkal imádkozott: „Én drága vendégem, őrizz meg engem, a te szegénykédet, és miképpen nálam vendégeskedni méltóztattál, úgy végy fel engem a te mennyei vendégségedbe.” És meghagyta, hogy olvassák föl neki Krisztus szenvedését a Lukács szerinti evangéliumból. S mikor elhangzott, hogy „Atyám, a te kezedbe ajánlom az én lelkemet” (Lk 23,46), kilehelte lelkét.

Másnap, vasárnap, miközben a holttest mellett a hajnali dicséretet mondták, a harmadik óra táján, Périgueux-ben Szent Fronto éppen szentmisét mondott. A szentlecke után elaludt székében, s megjelent neki az Úr, mondván: „Szeretett Fronto, ha teljesíteni akarod azt, amit egykor az én vendéglátómnak ígértél, kelj fel gyorsan és kövess engem!” Teljesítette a parancsot, és azon nyomban Tarasconba mentek. Zsoltárokat énekeltek Márta teste körül, végigmondták az egész zsolozsmát, a többiek pedig válaszoltak. Utána saját kezükkel helyezték sírjába Márta testét. Amikor pedig Périgueux-ben az evangélium előtti énekek végére értek, a diákonus az evangélium felolvasásához áldást kért, s fölébresztette a püspököt, aki még alig tért magához, amikor válaszolt: „Testvéreim, miért ébresztettetek föl? Az Úr Jézus Krisztus elvitt engem vendéglátójának, Mártának a holttestéhez, s eltemettük őt. Küldjetek azért gyorsan futárokat oda, s hozzák el aranygyűrűmet és gyapjúkesztyűmet, mert mialatt a test eltemetéséhez készülődtünk, rábíztam a sekrestyésre, de megfeledkeztem róluk, mert oly hirtelen ébresztettetek föl.”

Elküldték a futárokat, s a püspök szavai szerint meg is találták a gyűrűt és a kesztyűt, és elvitték neki. De csak a fél pár kesztyűt, minthogy a másik felét a sekrestyés a történtek tanújeléül megtartotta magának. Szent Fronto még ezt is hozzátette: „Amikor a temetés után kimentünk a templomból, követett bennünket egy ottani barát, aki járatos volt az Írásokban, és megkérdezte az Urat, mi az ő neve. Semmit nem válaszolt, hanem megmutatta neki azt a kinyitott kódexet, amit a kezében tartott. Semmi más nem volt beleírva, csak ez a vers: »Örök emlékezetű az én igaz vendéglátóm, nem fog félni a kihallgatáskor az utolsó napon.« S amikor a kódexet lapozni kezdte, minden lapján ugyanezt találta beleírva.”

Midőn pedig a sírnál sorra történtek a csodák, eljött Chlodvig, a frankok keresztény királya is – akit Szent Remig keresztelt meg –, mert súlyos vesefájásokban szenvedett, és ép egészséggel tért vissza, amiért is gazdaggá tette a helyet. Háromezer lépés földet adományozott neki körös-körül a Rhône mindkét partján, azután városokat és várakat, és szabaddá nyilvánította.

Martilla pedig, Márta szolgálója megírta a szent életrajzát, majd Szlavóniába ment, s ott hirdette Isten evangéliumát. Márta elhunyta után a tizedik esztendőben az Úr örök békéjében elnyugodott.

2020.

SZENT ANNA és SZENT JOACHIM

Július 26.

Az újszövetségi szent könyvek semmit nem mondanak a Boldogságos Szűz Mária szüleiről. Néhány névvel találkozunk a rokonságból: Erzsébet és Zakariás, Szalóme és Zebedeus, de e két szülő nevét nem tudjuk. Egy 2. századi apokrif könyv mondja, hogy Mária édesanyját Annának, apját Joachimnak hívták, és a két név jelentése figyelmet érdemel, mert Anna annyit jelent: kegyelemmel áldott, Joachim pedig: Isten megvigasztal.

Az ünnep a 13–14. században terjedt el Európában, annak az érdeklődésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívők. Ez az érdeklődés a keresztes háborúkból visszatért lovagok elbeszélései nyomán éledt föl, és kiterjedt Jézus szülőföldjére és rokonságára is. Érhető, hogy az Üdvözítő nagyszülei iránti tisztelet is felélénkült.

Az ünnep dátuma egy templom fölszentelésének évfordulójából adódott. A régi hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülőháza, Anna asszony háza a Bethesda-tó közelében állt. Az 5–6. században e föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, s ennek fölszentelési napja volt július 26.

Szent Anna tiszteletéről Bálint Sándor a következőket írja: ,,A hazai Szent Anna-tisztelet gazdagságát és színes változatosságát a kultusz sokrétűsége mutatja. Kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép, de tisztelték azok is, akiknek foglalkozása valamiképpen a gazdaasszonysággal, asszonyi gondoskodással függ össze: a szövőmunkások, csipkeverők, seprűkötők.

Céhpatrónaként tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy az élő tabernákulumot, Máriát a méhében hordozza… a kádárok is tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze törzséből, Anna és Mária méhéből sarjadt a Szőlőtő: belőle termett a megváltás bora, (a megváltó Vér)… Védőszentje volt a bányászoknak is, nyilvánvalóan azért, mert ünnepének evangéliuma a szántóföldön elrejtett kincsről, a drágagyöngyöt kereső kalmárról szólt, és e hasonlatokat Szent Annára is lehetett vonatkoztatni. A barokk korban Szent Anna külön tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.”

A bizánci rítusban július 25-én ülik Szent Anna asszony halála napját, amely napon Konstantinápolyban 550 körül templomot szenteltek a tiszteletére. Nyugaton a 12. századtól terjedt el a július 26-i ünnep. V. Pius pápa 1568-ban eltörölte, de 1583-ben ismét felvették a római naptárba, július 26-ra. Szent Joachimot 1584-től március 20-án, 1738-tól a Nagyboldogasszony oktávája utáni vasárnapon, 1913-tól augusztus 16-án ünnepelték. 1969-ben egy napra tették Szent Annával.

A legenda elbeszélése szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, és Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élő Joachimnak lett a felesége, s mindketten Júda nemzetségéből és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között.

Gyermektelenségük fájdalmát tovább fokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevű pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta.

Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a pásztorok közé. És így is tett. Nem sokkal később azonban megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Úgy is történt. Joachim és Anna az Aranykapunál találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba, Názáretbe.

Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. Joachim ezután hamarosan meghalt. Anna másodszor is férjhez ment egy Kleofás nevű férfihoz, kitől ismét lánya született, és azt is Máriának nevezték. Kleofás halála után Anna harmadszor is férjhez ment egy Salamon nevű férfihoz, akitől újra leánygyermeket szült, és e harmadik lányt is Máriának nevezték el.

A legenda — az apokrif szerzőktől vett értesülések alapján — így részletezi Jézus rokonságát: az a Mária, aki Anna második házasságából született, később Alfeus felesége lett, és négy fiút szült: a fiatalabb Jakabot, Júdás Tádét és a Zelóta Simont, akik Jézus apostolai lettek, valamint a Justusnak nevezett Józsefet, aki Jézus tanítványa volt. A harmadik Mária, akit atyja után Szalóménak is hívtak, Zebedeus felesége, Jakab és János apostol anyja lett.

Ezek az adatok természetesen nem fedik a történeti valóságot, de azt a hívő és szeretettel teljes gondoskodást jelzik, ahogy a hagyomány próbálta értelmezni az evangéliumokban is előforduló ,,Úr rokonai” kifejezést.

A legenda azt is tudja, hogy Anna még élt, amikor a Szentcsalád Nagy Heródes halála után visszatért Egyiptomból, és megláthatta a kicsi Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám kebelére, s mikor az Úr Jézus fölment a mennybe, őt is a mennyországba vitték.

Illyés Andrásnál olvasható Szent Anna legendája végén: ,,Amiképpen a víz annyival tisztább, amennyivel a szép forráshoz közelebb meríttetik, úgy Szent Anna annyival nagyobb tisztasággal részesült a jóságos cselekedetekben, amennyivel közelebb volt a minden jóságos cselekedeteknek kútfejéhez, a Jézus Krisztushoz.

Ily kedves lévén azért Szent Anna asszony az Isten előtt, kérjük őt, legyen szószólónk ő Szent Fölségénél, és minékünk nyerjen végig megmaradó szent malasztot, hogy holtunk után mindörökké örvendezvén, dicsérhessük az Úristent a mennyei boldogságban.”

Istenünk, ki Szent Joachimot és Szent Anna asszonyt arra választottad, hogy tőlük szülessék Egyszülött Fiad édesanyja, az ő közbenjárásukra kérünk, add meg, hogy elnyerhessük az üdvösséget, melyet minden nép számára ígértél.

Kármelhegyi Boldogasszony

 

Július 16. a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe. A kármeliták védasszonya az ábrázolásokon egyik karján a Kis Jézust tartja, másik kezével a skapulárét nyújtja. A skapuláré gyakran a Kisded kezében is ott van. Kármelita templomokban és más templomok mellékoltárain is gyakran látható.

 

 

 

                

 

                

 

 

                

 

 

 

JÚLIUS – SARLÓS BOLDOGASSZONY – VIZITÁCIÓ
július 2.

Sarlós Boldogasszony a látogatás, vizitáció ünnepe: Mária és Erzsébet találkozásáé. A jelenet eredete a Lukács evangélium szép története. Szereplői Mária, Jézus leendő anyja, és a meddőnek tartott idős rokon: Erzsébet. A két asszonyt bensőséges kapocs fűzi össze: Mária azonnal elindul Erzsébethez, amint meghallja az angyaltól, hogy mi történt vele: ahogy Erzsébet is megérzi, hogy mi történt Máriával. A köztük lévő kapcsolat mély és kölcsönös, intenzív, erős, erőt adó.

A magyar néphagyomány Sarlós Boldogaszonynak hívja az ünnepet: nálunk ugyanis a világegyháztól különbözően júliusban van (ott május végén). Utalás ez a név arra, hogy az ünnep ideje az aratáshoz közel esik: egyes helyeken az aratás kezdőnapja volt (Rábaköz), más helyeken sarlóval vágtak le gyógynövényeket, fodormentát ezen a napon és megszentelve eltették: ez került a koporsóba, de ezzel gyógyítottak is. ¹

Az ünnep középkori eredetű: a XIV. században rendelte el a VI. Orbán pápa a kelet-nyugati egyházszakadás megszűnéséért felajánlva. Elgondolkodtató, hogy a szakadás megszűnéséért egy olyan ünnepet alapított, amely a találkozásról szól. Két ember találkozásáról, akiknek megvan a maguk története, eltérő életállapotúak, s mégis: van egy pont, ahol megértik egymást és sorsuk összekapcsolódik.

Két nő találkozása ez: az egyikük idősebb, meddőnek tartott, tehát a korabeli gondolkodás szerint vétkes, Isten büntetése alatt álló asszony. Ilyen helyzetben lévő nők többször megjelennek a Bibliában, pl. Ábrahám feleségének, Sárának², vagy Rebekkának³, Ráchelnek⁴, vagy Sámuel próféta anyjának, Annának története⁵. Ezek a nők az emberek és ami még nehezebb: saját maguk ítéletét hordozták: hiszen elutasítottnak és megvetettnek, Istentől eltaszítottnak érezték magukat. Történetük ennek az átoknak a feloldódása: imádság, könyörgés nyomán, Isten kegyelméből anyák lesznek és gyermekük is áldottá válik. Terméketlenségük termékennyé válik, átkozottságuk áldássá, elvetettségük kiválasztottsággá.

Erzsébet is közülük való: éltesebb korában fogan, maga sem hisz talán a kései áldásban és titkolja, nehogy még jobban megszégyenüljön. Mária mégis megtudja az angyaltól, mi történt Erzsébettel s mikor e hírtől lelkesülve meglátogatja, Erzsébet is felismeri Mária titkát. Két, mély titkokat, belső eseményeket hordozó nő áll egymással szemben és szavak nélkül értik egymást. Az emberek közt magányosak: megoszthatatlan, elmesélhetetlen csoda történt velük. Egymást azonban értik és ehhez nem kellenek szavak.

A kassai Szent Erzsébet dóm „Mária látogatása” későgótikus mellékoltára 1516 után keletkezett. A jelenetet háttér, környezet jelzése nélkül, pusztán a két főszereplő elénk állításával mutatja be. Erzsébet főkötős fejét nem az érkező Mária felé fordítja: maga elé tekint, mereng, befelé figyel, miközben karjait üdvözlően kinyújtva és egyik kezével megfogja Mária kezét. Kinéz a jelentből: szinte időtlenné téve a pillanatot.
Mária kicsit meghajtja a fejét, de ő sem néz Erzsébetre, balkezét is maga felé fordítja az üdvözlés és a befelé fordulás gesztusával: tiszteletet, gyengédséget fejez ki kéztartása, könnyed, fiatalos bájjal. Az ő haja, mint a szüzeké, szabadon omlik le, ruhájának redői lendületes mozgásban vannak.

A jelenet találkozást állít elénk, a két szereplő mégis önmagába figyelve, tűnődve, belső inspirációik értelmét kutatva jelenik meg. Egymással való találkozásuk saját identitásukat, saját sorsukat, történésüket segít értelmezni. Mintha a finom érintéstől, ahogy kezeik találkoznak, ihletet kapnának egymástól: saját útjuk, életük titkának megértéséhez.

A női barátságok szépségét éppen ez a közös keresés, közös értelmezés adja: ahogy a beszélgetésben, egymás megértésében, elfogadásában feltárul mindaz, amit egyedül nehezebb megérteni, meglátni.

Július van, a nap ereje, fénye zeniten: kivilágosodik és értelmet nyer minden, ami eddig homályban volt. És ehhez szükségünk van egymásra és találkozásaink érzékenységére, elfogadó, okos, tiszta pillanataira.

                  

Jézus szentséges szíve – Budapest, Belvárosi Szent Mihály templom
(fotó: Legeza Dénes István)

Úrnapja, a mi Urunk Jézus Krisztus szent testének és vérének ünnepe

Pünkösd után a 2. csütörtök, Úrnapjának eredeti helye. Logikus is ez, hiszen az ünnep kapcsolatban van Nagycsütörtökkel. Ekkor történt az Oltáriszentség alapítása, ám a Nagyhéten a sok gazdag ünnep közt megoszló figyelem nem teszi lehetővé azt a fajta teljes odaadást, melyet az Eucharisztia iránti szeretet gyújt az ember szívében.

Ezért az Egyház a húsvéti idő után külön is hálát ad ezért a csodálatos ajándékért. Mi egy régebbi áthelyezés miatt nem csütörtökön, hanem az azt követő vasárnap ünnepeljük.

Az ünnep keletkezése a XII. századra megy vissza, amikor többfajta eretnekség is rombolta a hit alapjait, de közben egyre jobban fellendült az Eucharisztia kultusz. Ennek egyik gyümölcseként 1200 körül Párizsban bevezették az Úrfelmutatást a szentmisében. Ezek után Krisztus egy ágostonrendi apácának, Szent Juliannának magán kinyilatkoztatásban adta tudtul kérését, miszerint az Eucharisztia titkát külön egyházi ünneppel is ünnepeljék. Ez ügyben IV. Orbán pápa eleinte habozott, ám egy csoda, meggyőzte őt. A pápa ezek után megbízta Aquinói Szent Tamást, korának legnagyobb domonkos tudósát, hogy alkossa meg az ünnep zsolozsmájának és miséjének szövegeit. Ennek ő örömmel eleget is tett, majd a pápa elrendelte az ünnepet, 1264-ben. A mai napig is, ezeket, a szép szövegeket halljuk az Úrnap-i liturgiában.

Úrnapi körmenetről, először 1279 tájékáról van adatunk

Az ünnep nevéhez adalékként még megemlíthető, hogy júl. 1-én volt az ún. Jézus Vére ünnep, melyet a II. Vat. Zsinat Úrnapjához csatolt, így lett az ünnep teljes neve: Krisztus szent testének és vérének ünnepe.

Ez a történet szép példája annak, hogy milyen csodálatosan alakítja a Szentlélek Isten ünnepeinket, mi mindent felhasznál annak érdekében, hogy teljes és valóban Istentől jövő legyen a liturgia.

Ám ehhez a mi hozzájárulásainkat is kéri. Szép ünneplésünk a válasz.

Úrnapján adódó lehetőségek

• Lehetőleg vegyünk részt az Úrnapi körmeneten. Ilyenkor kérjük Istent, hogy legyen jelen világi életünkben is, áldjon meg minket mindenütt. De szembesül a világ is Krisztus szeretetével, a ténnyel, hogy Ő rejtve, de valóságosan van jelen a kenyér és a bor színe alatt.
• Régebben a hívők azon versenyeztek ilyenkor, hogy ki tud szebb és illőbb díszítést készíteni az utakra és a házakra. Templomainkban is több ilyenkor a virág. Tegyük szebbé környezetünket!
• Figyeljünk azokra a szép szövegekre, amiket az Egyház ilyenkor a liturgiában használ.
• Most ezen a héten gondoljunk térdhajtásunkra. Milyen? Néha kicsit komikus az a sokféleség melyekkel templomba lépéskor találkozunk Mindig jobb térddel végezzük a térdhajtást! A jobb oldalnak szimbolikus jelentése van. A szép térdhajtás is hitvallás. Egy Atya mesélte, hivatásának születését ennek köszönheti. Látta úgy térdet hajtani a plébánosát, hogy abból tudta, ott VALAKI van.
• Úrnapjának hetében pedig olvassunk ezzel kapcsolatos sorokat. Elsősorban János evangéliumának 6. fejezetét, a kafarnaumi beszédet, melyből megismerjük az Eucharisztia jelentőségét, illetve az előbb említett himnuszokat. (Éneklő Egyház imakönyv 155, 577.)

„Urunk, Jézus Krisztus, te ebben a csodálatos szentségben kínszenvedésed emlékét hagytad ránk. Add, kérünk, tested és véred szent titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük. Aki élsz és uralkodol a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön- örökké”. Amen.

Szentháromság Vasárnapja

Egyházunk jó anyaként kísér vallásos életünkben. A Húsvéti idő lezárásaként az elmúlt vasárnap megünnepeltük a Szentlélek kiáradását. Ma Szentháromság vasárnapján pedig egyben szemléljük a háromságos egy Istent. Minden népnél megtaláljuk az Isten hit valamilyen formáját. Minél fejlettebb egy nép, annál fejlettebb az Istenről alkotott képe. A természetes ész segítségével a gondolkodó ember rájön Isten létezésére. Azonban a legizgatóbb kérdés, hogy szeret-e az Isten vagy nem, érdekli-e őt a sorsunk? Vagy tán elérhetetlen távolságban ül dicsőséges trónján, saját boldogságában?
A történelem során az ember sok különféle választ adott ezekre a kérdésekre. Voltak idők, amikor a haragos Isten képe arra késztette az embereket, hogy nagy áldozatokkal, egyes esetekben még emberáldozatokkal is igyekezzenek megbékíteni Istent. Még mi is emlékezünk olyan időkre, amikor egyesek úgy vélték, Isten az ember legnagyobb ellensége, ezért ki kell őt tiltani a társadalomból. Azt szerették volna, hogy Isten minél távolibb legyen, a vallásos értékek semmiféle szerepet ne játszanak az emberek életében.

Mindezekre a félelmekre válasz a Szentháromság ünnepe: Isten úgy nyilatkoztatja ki magát, mint akinek egyetlen és legfőbb gondja az ember boldogsága.
Itt már nem elég a gondolkodás, nem elég a természetes ész világa, arra van szükség, hogy maga Isten beszéljen önmagáról. Ezt Isten meg is tette és ma is megteszi a Szentírás lapjain keresztül.

A mai szentmise első olvasmányban Mózes az útikalauzunk, aki felment a hegyre, hogy találkozzon Istennel. Vajon milyen gondolatok rajzottak fejében, milyennek képzelte el ő Istent? Ott fenn a hegyen megkapta a boldogító választ: „Az Úr, irgalmas és könyörülő Isten, hosszan tűrő, kegyelemben és hűségben gazdag.” Ezt a boldog tapasztalatot adta tovább népének.

Az Ó szövetségi ember számára Isten az egyetlen Isten volt, aki felelősséget vállal népe iránt, de ugyanakkor cserébe kéri azt a tiszteletet és imádást, ami senki és semmi másnak nem jár ki. Csak kizárólag az egy, igaz Istennek. Ennek a hitnek a védelmében telt Mózes élete, a próféták élete és küzdelme. Istennek fáj népe szenvedése. A mi Istenünk tehát törődik velünk, bajainkkal, szenvedéseinkkel együtt érző Isten. A mi Istenünk bennünket szerető, értünk aggódó Isten.

Az Új szövetségben ez még nyilvánvalóbb, Jézusban Isten már többet megmutat, megsejtet önmagából. Kiderül, hogy Isten nem fentről uralkodó szuper lény. Hanem a szívekben lakó szerető Szentháromság.

Szent Pál apostol szavai a szentleckében ezt nagyon szépen összefoglalják, ezért is használjuk a szentmise köszöntésében: „Urunk Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal.”

Az 1.-2. századi teológiában a bibliai kijelentések alapján igyekeztek megfogalmazni egy kidolgozott és mindenki számára elfogadható Szentháromság tant, de az eredmény a sok teológiai vita és nézet után, nem mindig volt sikeres.

Szent Ágostonról jegyezték fel, hogy a tenger parton sétált és a Szentháromság titkáról elmélkedett. Egy kisgyerek akadt az útjába, aki a tengerből vizet hordott egy kis gödörbe…. Hamarabb belefér, mit a te elmédbe a Szentháromság tana.

Nekünk sem könnyű belemélyedni ebbe a hitigazságba. Valójába nem is a fejünkkel, hanem a szívűnkkel kell megértenünk valamit. A Szentháromság tanának újszerű mondandója van az Istenről. Isten közösségi. Szokás azt mondani, az Atya teremt, a Fiú megvált és a Szentlélek megszentel. Mindhárom személy a világnak és az emberiségnek az Istennel fennálló harmóniájának megteremtésén fáradoznak. A Szentháromság életközössége ideális mintája és ösztönzője az emberi közösségeknek. Nem haszontalan erőfeszítés az, amely arra irányul, hogy helyre álljon az Isten és ember, az ember és ember harmonikus kapcsolata. Ehhez a munkához mindenkire szűkség van. A mai ünnep célja, hogy rádöbbenjünk Isten szeretetére és próbáljuk meg azt viszonozva, gyakorlatba ültetni.

Amikor Mózes a Sinai hegyen találkozott Istennel a hegyről lejövet ragyogott az arca.  Nekünk is magunkkal kell vinnünk, hordoznunk kell az Istennel való találkozás élményét. Legyen olyan tanúságtevő az életünk, hogy ez másokat is lelkesítsen.

Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje”

Amikor Mátyással ismét kitelt az apostolok száma, és eljött pünkösd napja, Jézus ígérete szerint „megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken…” (ApCsel 2,3–4). Ez az a „történelmi pillanat”, amikor az idegen népek közé téríteni induló apostolok lépteivel a keresztény vallás világhódító útjára indult. Az Írás értelmében pünkösd vasárnapját már az ősegyház is a Szentlélek eljövetelének emlékezetére ülte meg, de a pünkösdi esemény értelem szerint az egyetemes egyház születésnapja volt kezdettől fogva.

A pünkösdi csoda ábrázolása ritka, s nem követi pontosan a Szentírásban foglaltakat. A 6–6 apostol karéjában, középen rendszerint ott ül Mária (az anyaszentegyház képviseletében), s míg az apostolok feje felett 12 lángocska lebeg, Mária fölé a Szentlélek terjeszti ki szárnyait galamb képében.

PÜNKÖSD (gyűjtőoldal)

Veni sancte spiritus (részlet) Jöjj Szentlélek Isten, jöjj s áraszd ki a mennyekből fényességed sugarát! Jöjj, ki árvák atyja vagy, jöjj, ki szívek lángja vagy, ajándékos jóbarát! Babits Mihály fordítása

Pilinszky János: Pünkösd egy új templom falai között (részlet) Tűz a Szentlélek Isten eljövetele. Az isteni szeretet az ember lelkét feltüzesíti, hogy ne csak szájjal, de tettekkel is szeresse az Istent. Erre kell a Szentlélek tüze és ezt kapták az apostolok Pünkösd ünnepén. Azóta jár körül és tüzesíti a mi lelkünket is a nagy parancsban: a felebaráti szeretetben.

Biblia – Jn 14,23–31 – Pünkösd ünnepe

Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliája

Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék. Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek. Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen! Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál. És most mondtam meg néktek, mielott meglenne: hogy a mikor majd meglesz, higyjetek. Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije. De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.

Biblia – ApCsel 2,1–11 – Pünkösd

Szent István Társulati Biblia

Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszoló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek a Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Lélek megadta nekik, hogy szóljanak. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: „Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket? Mi pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frigiának, Pamfiliának, Egyiptomnak és Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.”

Biblia – ApCsel 2,1 – 13 – Pünkösd ünnepe

Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliája

És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lon nagy hirtelenséggel az égbol mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek elottük kettos tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélo férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. Minekutána pedig ez a zúgás lon, egybegyule a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá oket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát oket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie? Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.

Bornemisza Péter: A vigasztaló

(részlet)

Valamint ígérte Christus Urunk magát és az ő Szentlelkét, szinte azképpen be is teljesítette, mert mihent pinkesd napján kiönté az apostolokra a Szentlelket, általa annyira megbátorodnak, hogy az mely Péter az leányok előtt elein megtagadta vala, előszer is ő felállván az piacon, egész ország előtt prédikálná, hogy a Názáretbeli Jézus volna az Idvözítő Christus, kiről nagy bölcsen előhozza Dávidnak és az több prófétáknak is bizonyságit.

Csúzy Zsigmond: Galamb képében

(részlet)

Miért ábrázoljuk galamb képében? noha a Szentléleknek teste nincsen, mint az Atyának is, kit vén öreg ember képében szoktunk leírnia.

1. Mert így jelent vala meg Dánielnek. Úgyhogy a Szentlélek Istent is galamb formában ábrázzuk, mert úgy látszatott vala édes Üdvözéttőnkre leszállani, mint egy galamb, és rajta maradni. 2. Mert malasztjával, hasonlókká tészen bennünket a szeléd galambokhoz. Ám mintegy epe nélkül lévén, a tekélletes jó keresztény senkit meg nem bánt, senkinek nem irélli jovát, jó szerencséjét, elémenetelét, és senkit nem gyűlöl. 3. Mert valamint a kősziklák lyukaiban mondatik fészkelleni, úgy nékünk a Krisztus Jézusnak, mint titkos értelmű kőszálnak mélységes sebeiben, ájtatos elmélkedésinkkel, legtöbbet kell mulatoznunk. 4. A galamb magában keserves búgásával mintegy siránkozó, úgy nékünk keseregnünk és sűrű könnyhullatásokkal (mint Dávid) siratnunk kell bűneinket és elvesztett régi boldog állapotunkat. 5. És amint ő örömest közel forog a vizek körül, úgy a Szentlélektől megszállott keresztény az isteni tudományoknak eleven forrásit szomjúhozván, az áhítatosság vizei körül foglalatoskodik gyakortább, és könyveinek forrásival mosogatja magában lelkének szennyét, mocskos fekélyit.

Tőkés István: Hétköznapok – ünnepnapok

(részlet)

Minket természetesen a pünkösd ünnepe (hazai viszonylatban az egy–két–három napos ünnep, vasárnapon, hétfőn és kedden) foglalkoztat. Sajnos, a pünkösd nagyon háttérbe szorult a karácsony és a húsvét mellett és mögött. Pedig nélküle (Cselekedetek 2. fejezete) nincs semmiféle ünnep, sem keresztyén élet. Mindenek kulcsa Szentléleknél, az Atyának- (János 14,16. 26) és a Fiúnak (János 15, 26) a Lelkénél van, aki az első tanítványokra pünkösd napján töltetett ki, mint aki öröktől fogva volt és munkálkodott, s aki a kitöltetés óta is naponta eltölti–betölti szívünket. Szentlélek nem egyéb, mint maga a testben eltávozott Krisztus miközöttünk és mibennünk a ő állandó jelenlétével. Nem vagyunk hátrányosabb helyzetben, mint az apostolok (János 14,18), mivel Szentlelke mint é1ő személy által láthatatlanul éppoly bizonyosan a mienk a mennyei Atya és az egyszülött megváltó Krisztus, amilyen bizonyosan őt látták és hallották testileg az első tanítványok (Máté 28, 20). Krisztus jelenléte a mindenkori mában annyi, mint a személyesen beszélő, tanító és vezető–vigasztaló Szentlélek mibennünk. Szentlélek tesz bizonyossá nemcsak a karácsony csodájáról, hanem a feltámadás és a mennybemenetel misztériumáról és a hitnek minden dolgáról.

Szentlélek valóban az élő kulcs, aki hitünknek valamennyi titkába és csodájába, az élet és a halál mélységeibe és magasságaiba elvezet. Ezért hangzik szünet nélkül a könyörgés: „Jövel Szentlélek Úr Isten, töltsd bé szíveinket éppen”, vagy amint a régiekkel együtt imádkozzuk: „Veni creator Spiritus” = „Jöjj teremtő Szentlélek”.

Balassi Bálint: Tizenegyedik: Borivóknak való In laudem verni temporis [Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje…] (részlet) 1 Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, Mindent egészséggel látogató ege, Hosszú úton járókot könnyebbítő szele! 2 Te nyitod rózsákot meg illatozásra, Néma fülemile torkát kiáltásra, Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba. 3 Néked virágoznak bokrok, szép violák, Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak, Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.                          Arany János: Ünneprontók (részlet) Zendűl, kondul szent harangszó, Csengve, búgva messze hangzó:   „Imára! imára!” Jámbor népe a kis helynek Halkan lépve gyűlnek, mennek   Imára, imára. Szép piros a pünkösd reggel, Mintha tűzzel, Szentlélekkel   Menny-föld tele volna; E napot fent s lent megűlik. E nap oly ragyogva nyílik;   Mint hajnali rózsa.                       Ady Endre: Hajlongni emerre, amarra (részlet) Nekünk kevés pünkösdöt hoztál, Kevés szentlelket, Uramisten S ostoroztál, Bár véresek valánk. Körülvettél balgákkal minket S méltatlanul kínzott fejünkre Sohse hintett Kegyed sugarakat.                       Csoóri Sándor: Keserű, pünkösd előtti ének Pünkösd jön: szép, borzas ünnep.   A legyőzőim sorban fönt a hegyeken járnak, s várják a suhanó, tüzes lángnyelveket fejük fölé:   a szentlélek-orchideákat.

Balassi Bálint: Tizenhatodik: In somnium extra [Kikeletkor, jó Pünkösd havában…] (részlet) 1 Kikeletkor, jó Pünkösd havában, Mikor volnék nyughatatlanságban, Szerelem kínjában, 2 Sokszor vigyázva én megvirradtam, Magamban nagy sokat gondolkodtam, Hogy ne bánkódhassam.                       Babits Mihály: A lélek ünnepe (részlet) Ólom-idő! Vajjon egy hétre mától pünköst is így lesz? Harsány, régi ünnep! Akkor csupa tüzes nyelv volt a Sátor, gyujtó, beszédes lángolás a mennyek. Ma hallgat a harsona, csak a dob szól, az eső dobja, s mint alélós hinta, melyen a Szellem szédelegve hopszol, kél az új tavasz, lendül a bab-inda.                       Reviczky Gyula: Pünkösd (részlet) Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed’ Ma is minden bánkodó szivének, Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’: Világitó sugaradat áldja. Habozóknak oldjad meg a nyelvét, Világositsd hittel föl az elmét. Hogy az eszme szívből szívbe szálljon, Diadallal az egész világon! Piros pünkösd, szállj le a világra, Tanits meg uj nyelvre, uj imára. Oszlasd széjjel mindenütt az éjet, Szeretetnek sugara, Szentlélek!                       Reményik Sándor: Pünkösdi szomorúság (részlet) A Lélek ünnepén A Lelket lesem én. A Lelket, amely több, mint költemény. A Lelket, amely sosem volt enyém. A Lelket, amely sosem lesz enyém. A Lélek ünnepén Szomorún zendül egyetlen igém: „Hogy születhetik újjá, aki vén?”…                       Illyés Gyula: Pünkösdi ének (részlet) Hajlongva, szaporán szivattyúzza a hű földből a kankalin, ládd! a szomjazott reményt – Ó, pünkösdi ünnep, földből mennybeszálló! – mint friss vizű kútra hajlok e virágra, kortyolnám vigaszát.

 

A Fatimai Boldogságos Szűz Mária 

 

101 évvel ezelőtt, 1917. május 13-án egy Cova da Iria („Béke völgye”) nevű helyen, a portugáliai Fatima közelében három pásztorgyermek, a tízéves Lúcia Santos és unokatestvérei, a kilencéves Francisco és a hétéves Jacinta Marto egy asszonyt pillantottak meg, aki ragyogóbb volt, mint a nap.

Az Asszony imádságra buzdította a gyerekeket, és arra kérte őket, hogy minden hónap 13-án jöjjenek el Cova da Iriába. A gyermekek teljesítették a kérést, és június, július, szeptember és október 13-án ismét megjelent nekik a Szent Szűz. (Augusztusban 19-én történt a jelenés, mivel 13-án a gyerekeket kihallgatás miatt fogva tartották.)

A júliusi jelenés alkalmával a gyerekek látomást kaptak a pokolról. A Szűzanya ekkor kérte először, hogy ajánlják fel Oroszországot az ő Szeplőtelen Szívének. E fölajánlást XII. Piusz végezte el 1942-ben, majd VI. Pál 1964-ben megismételte.

A jelenések híre gyorsan terjedt, és az utolsó alkalommal, 1917. október 13-án mintegy 70 ezer ember volt jelen Cova da Iriában. Ekkor történt a híres „napcsoda”: a nap megnagyobbodott, forogni kezdett, majd úgy tűnt, rázuhan a földre.

„Ott álltunk, lángolva abban a fényben, ami Isten, és nem égtünk el. Milyen az Isten! Nem lehet elmondani. Igen, mi ezt soha nem tudjuk elmondani.” 

(Francisco Marto)

A jelenések során a Szűzanya titkokat bízott a pásztorgyerekekre. Lúcia sokáig nem beszélt ezekről, majd az 1940-es években püspöke utasítására leírta a titkokat.

A három titok közül az első a pokol látomása és azoknak a büntetéseknek a jövendölése, melyek a világra várnak, ha nem hallgat Mária intésére; a második titok Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletének kinyilatkoztatása, mely reménycsillag a világ békéje és a lelkek üdvössége számára. E titkokat 1942-ben hozták nyilvánosságra.

A harmadik titkot Lúcia nővér 1959-ben egy zárt borítékban eljuttatta XXIII. János pápának, aki elolvasása után úgy döntött, hogy nem tárja fel annak tartalmát. Nyilvánosságra hozataláról II. János Pál pápa határozott 2000-ben.

Részlet a titokból: „[…] láttunk egy fehérbe öltözött püspököt, akiről úgy éreztük, hogy ő a szentatya. […] ment botladozó léptekkel […], fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt.”

II. János Pál ellen 1981. május 13-án követtek el merényletet a Szent Péter téren. A fatimai jelenések első napja és a merénylet időpontja közti egybeeséssel kapcsolatban így nyilatkozott: „Nem tudom, ki adta a fegyvert a gyilkos kezébe, de azt tudom, hogy ki térítette el a golyót, egy láthatatlan kéz, egy anyai kéz irányította.”

Egy évvel a merénylet után a szentatya Fatimába zarándokolt, hogy hálát adjon a Szűzanyának. A lövedéket, mely megsebesítette, ma is a fatimai Mária-szobor koronájában őrzik.

A Szent Szűz kérésének eleget téve II. János Pál pápa 1984-ben felajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének az emberiséget.

Francisco és Jacinta gyermekként hunytak el 1919-ben és 1920-ban, II. János Pál pápa harmadik fatimai útján, 2000. május 13-án avatta őket boldoggá, Ferenc pápa 2017-ben, az első fatimai jelenés 100. évfordulóján szentté avatta őket. Liturgikus ünnepük: február 20.

„A Szent Szűz anyai aggódással jött el ide, Fatimába, hogy kérje az embereket: »Ne bántsák többé Istent, a mi Urunkat, akit már annyi bántás ért.« Az anyai fájdalom késztette szóra; köpenye alá akarja gyűjteni gyermekeit. Ezért kéri a kis pásztoroktól: »Imádkozzatok, sokat imádkozzatok és ajánljatok föl áldozatokat a bűnösökért; oly sok lélek jut a pokolba, mert nincs, aki imádkozzon és áldozatot ajánljon föl értük.«”

(Részlet II. János Pál pápának a boldoggá avatáson mondott homíliájából)

Lúcia nővér 2005. február 13-án hunyt el, kilencvenhét éves korában.

* * *

Május1.Anyák napja-Május Szűzanya hónapja

 

 

Tavaszi pompába öltözött a természet. Virágoznak a fák, madarak énekétől vidul az erdő, s a mező virágai is színessé varázsolják a réteket. Május van. Szűzanyánk hónapja, amikor a hívők boldog lelkülettel sietnek az esti litániára. Ez az a hónap, amikor szívünkben felébred a szeretet érzése, hiszen az “Anyák napja” is van.

E nap alkalmából Téged köszöntelek elsősorban édes, jó Szűz Mária, aki az “Anyák napja” ékessége vagy! Köszöntelek szívem legszebb és legmélyebb szeretetével, a kertek és mezők legszebb virágaival. Áldott légy mindenkor Te legmagasztosabb anya. Köszöntelek Téged, aki a Mennyország királynője, Istennek szent Anyja vagy.

E szép nap alkalmával köszöntök minden édesanyát, akinek az arca örömtől sugárzik, mert gyermeke rajongó szeretettel, virággal, dallal, verssel, saját maga készítette rajzzal köszönt fel. Így viszonozva azt a nagy szeretetet, amit édesanyjától kap. Hiszen a szeretet a legmagasztosabb érzés, amely megszépíti életünket, látóvá teszi szívünket. S ha a szeretetet fokozni lehet, az anyai szeretet kerül a legfelső fokra.

Szorongó, de vigasztaló szóval próbálok azokhoz az édesanyákhoz is szólni, akik gyermeküket elveszítették. Nehéz vigasztaló szavakat találni. De nem tudhatod, Te drága édesanya, hogy miért kellett ennek így történnie. Nem tudhatod, hogy a Mindenható milyen szenvedéstől mentette meg gyermekedet és Téged. Tudnod kell és érezned, hogy gyermeked Isten örök világosságában, az angyalok körében, a mennyei boldogságban őrangyalkén van melletted. Őt már nem kell féltened, mer a Mennyei Atya védőszárnyai alatt áll. Most pedig Hozzád szeretnék szólni, ahhoz az anyához, aki szomorú szívvel nézi a televízióban az “Anyák napi” műsort, mert a Te gyermeked, akit féltő szeretettel neveltél fel, nem hoz neked virágot, nem nyitja rád az ajtót, nem érdekli hogyléted, pedig jól tudja, hogy öregségedben, testben és lélekben törékeny vagy. Tudom, hogy fáj, mert az anyai szív nagyon tud szeretni, de szenvedni is. Isten mégis erőt és vigaszt nyújt neked.  Vissza kell gondolnod arra az időre, amikor gyermeked még kicsi volt, amikor Te voltál a mindene. Ő már akkor hálálta meg az iránta érzett jóságodat. Kacagva, boldogan szaladt karjaidba, mert csak ott talált szeretetet, megnyugvást. Ha pedig játszótársai bántalmazták, azt kiáltozta: “Anyu, anyuci !”. Erre az időszakra gondolj, és bocsássad meg gyengeségét. Ne panaszkodj, légy nemes lelkű, ne érezd úgy, hogy eltévedt. Imádkozz, hogy Isten segítő kegyelme őrizze útjait. Most úgy látod, hogy gyermekedtől elhagyatva állsz, de isten végtelen jóságában bízva tudnod kell, hogy gyermeked előbb-utóbb megtalálja azt a kulcsot, amely kinyitja az édesanyja iránti szeretet kapuját. S ha rá fog jönni, hogy nem veszítheti el a legnagyobb, az anyai szeretetet, az lehet, hogy csak akkor fog bekövetkezni, amikor te már az angyalok körében fogod látni őt. A sírodnál bűnbánó szívvel döbben majd rá, hogy mit mulasztott el. Anyai szíved akkor is ott lesz vele, mert az anyai szív a síron túl is szeret.  Eljön majd az idő, amikor minden anyai szív azzal a tudattal fog a végtelen boldogságban megnyugodni, hogy hátrahagyta gyermekének és unokáinak az anyai szív szeretetét

 

Valaki egy széket tolt oda, és ő leült a székre. És arra gondolt: le kellene festeni mamikát. És arra gondolt: lefestettem az életben száz és száz asszonyt, de mamikát soha. Miért? Miért, hogy éppen a legkedvesebbet, a legszebbet nem? Miért? Az ember annyi mindenre gondol az életben, csak arra nem, ami fontos. Az ember képeket fest, mindenről, mindenkiről, csak éppen arról nem, aki a legtöbb, aki a legfontosabb, aki a legszebb.

Miért?

(Wass Albert)

“Ma már tudom… Anya egyetlen egy adatik. Talán iszik, ver, szóval s tettel tipor, megalázón elhajít. Mi elhagyjuk őket, megvetve gyűlöljük, ki életet adott. Míg mellettünk van, nem tudjuk, milyen, ha már nincs…. De talán változtathatunk… Merd kérdezni, hogy miért, s hogyan tovább? Merj mellé állni, felkarolni, kezét fogni, s mint egy beteg gyermeket, gyógyítani, ápolni. Hisz Ő is ember… mint Te vagy Én, gyarló s tökéletlen lény. Mert ítélkezni nincs jogod. Te sem vagy különb, ugye tudod?! Gyermekként, ha elestél… fel ki segített? Te tudod a legjobban, hogy anyád, legyen bár nevelő vagy édes, melletted állt, segített s féltett. Lehet most rajtad a sor…

Állj elibe!

Mondd, hogy anyám, szeretlek!

Én örködöm feletted.”

Valahová eltűntek az évek
elhervadtak
mint a rózsák színes szirmai
csendes sétáim során
lefoszlanak rólam
gyermekkorom tündöklő álmai
valami mégis örökre megmarad nekem
talán az angyalok üzenete…
Édesanyám szeretete.

Anyák napi ima
Mindenható Istenem!

Köszönöm, hogy olyan édesanyát adtál nekem, aki megtanított engem legelőször is imádkozni. Áldd meg őt, és áldj meg minden édesanyát, akik az anyai méltóságban részesültek, és vállalták mindazokat a fáradalmakat, amelyeket értünk tűrni és szenvedni kellett.

Óvd meg őket, ahogyan ők óvtak bennünket minden veszélytől. Lemondva minden kényelemről. Add, ó Istenünk, hogy minden édesanya a Te Szíved szerint nevelje gyermekeit! És áldd meg kérünk, a nagymamákat is, akik nekünk szüleinket felnevelték.

Végül, boldogságos Szűzanyánk, Hozzád fordulunk. Fogadj minden édesanyát anyai palástod alá, segítsd őket, hogy olyan szeretettel gondozzák gyermekeiket, amint Te gondoztad egyszülött Szent Fiadat. Növeld az édesanyánkban is, bennünk is a hitet, a reményt és a szeretetet, segíts, hogy soha el ne veszítsük ezt. Taníts meg arra, hogy istenben bízva boldogok legyünk minden veszélyben, s hogy egykor a fényes égi hazában Veled együtt dicsőíthessük a teljes Szentháromságot.

Ámen

Nagypénteken: kilenced az Isteni Irgalmassághoz

 

      Az Apostoli Penitenciária 2002. június 29-én kelt dekrétuma szerint teljes búcsú nyerhető Irgalmasság Vasárnapján a szokásos feltételek mellett. Az ünneppel kapcsolatban érdemes idézni Jézus szavait, melyeket Szent Fausztina nővér naplójában olvasunk. „Azt kívánom, hogy legyen az Irgalmasságnak ünnepe. Azt kívánom, hogy a képet (az Irgalmas Jézus képét) húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg! Ez a vasárnap legyen az irgalmasság ünnepe!” (Napló 49.) „…Azt kívánom, hogy az irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, de főleg a szegény bűnösök részére” (Napló 699.)

Kilenced az Isteni Irgalmassághoz

 

      1209

      Ezt a kilencedet Jézus íratta le velem, s azt parancsolta, hogy az Irgalmasság ünnepe előtt mondjam el. Nagypénteken kell elkezdeni.

      „Azt kívánom, hogy e kilenc napon keresztül vezesd irgalmam forrásához a lelkeket, hogy erőt, enyhülést és mindenféle kegyelmet merítsenek belőle, amire szükségük van az élet küzdelmeihez, főleg pedig a halál óráján. Mindennap a lelkek más-más csoportját vezeted majd a szívemhez, hogy irgalmam tengerébe merítsd őket. S én bevezetem őket Atyám házába. Ez lesz feladatod most és a jövendő életben. Egy lélektől sem tagadok meg semmit, akiket irgalmam forrásához vezetsz. Atyámat mindennap fogod kérni, hogy keserves kínszenvedésemre való tekintettel adja kegyelmeit ezeknek a lelkeknek.”

 

      Azt válaszoltam: „Jézusom, nem tudom, hogyan kell tartanom ezt a kilencedet, s mely lelkeket kell először is legirgalmasabb Szívedhez vezetnem.” – Jézus azt mondta, hogy mindennap meg fogja mondani, mely lelkeket kell aznap Szívéhez vezetnem.

 

Első nap

 

 

      „Ma az egész emberiséget vezesd hozzám, főleg a bűnösöket, s merítsd őket irgalmam tengerébe. Így megvigasztalsz keserves szomorúságomban, melyet a lelkek vesztén érzek.”

 

      1211 Legirgalmasabb Jézus, aki könyörületes vagy irántunk, és megbocsátasz nekünk, ne nézd bűneinket, hanem bizalmunkat, (58) mellyel végtelen jóságodhoz járulunk. Végy fel bennünket legirgalmasabb Szíved hajlékába, s tarts örökké ott minket. Könyörgünk Hozzád szereteted által, amely az Atyával és a Szentlélekkel köt össze Téged.

 

      Ó, Isten irgalmának mindenhatósága,

      A bűnös ember egyetlen mentsvára,

      Te az irgalom és könyörület tengere vagy,

      Ki alázattal kér, megsegíted azt.

 

      Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb Szíve oltalmaz. Az Ő keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad mindenhatóságát dicsérjük mindörökké. Ámen.

 

      1212

 

Második nap

 

 

      „Ma vezesd hozzám a papi és szerzetesi lelkeket, s merítsd őket mérhetetlen irgalmam tengerébe. Ők adtak nekem erőt keserves kínszenvedésem elviselésére. Rajtuk keresztül árad irgalmam az emberiségre.”

 

      1213 Legirgalmasabb Jézus, akitől minden jó származik, gyarapítsd bennünk kegyelmedet, hogy az irgalmasság méltó cselekedeteit vihessük végbe; s mindazok, akik látnak bennünket, dicsérjék az irgalmasság mennyei Atyját.

 

      Az isteni szeretet forrása

      A tiszta szívekben lel lakásra,

      Kik az irgalom tengerében megfürödtek,

      S mint fénylő csillagok tündökölnek.

 

      Örök Atya, tekints irgalmas szemmel (59) szőlőskerted választott seregére, papjaid, szerzetes fiaid és lányaid lelkére! Áldásod ereje gazdagítsa őket! Fiad Szívének érzéseiért, amely Szívbe bezártad őket, add meg nekik világosságod erejét, hogy az üdvösség biztos útjain vezessenek másokat, hogy mindörökké együtt zenghessék majd kikutathatatlan irgalmad dicséretét. Ámen.

 

      1214

 

Harmadik nap

 

      „Ma minden jámbor és hűséges lelket vezess hozzám, s merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek vigasztaltak meg keresztutamon, ők voltak részemre a keserűség tengerében a vigaszt nyújtó csepp.”

 

      1215 Legirgalmasabb Jézus, aki bőven juttatod irgalmasságod kimeríthetetlen kincstárából mindenkinek kegyelmeidet, végy fel mindnyájunkat legirgalmasabb Szíved hajlékába, s tarts ott minket az egész örökkévalóságon át. Felfoghatatlan szeretetedre kérünk, mellyel szent Szíved a mennyei Atya iránt lángol.

 

      Kifürkészhetetlenek az irgalom csodái,

      Sem a bűnös, sem az igaz nem képes átlátni.

      Mindenkire könyörülő szemmel nézel,

      Mindenkit szereteteddel érsz el.

 

      Örök Atya, tekints irgalmas szemmel a hűséges lelkekre, mint Fiad örökségére. Keserves kínszenvedése érdemeiért áldd meg őket, s vedd őket örök oltalmadba, hogy irántad való szeretetük soha ki ne hűljön, s a Szent hit kincsét soha el ne veszítsék, s hogy majdan az örökkévalóságon át az angyalok és szentek karával együtt szüntelenül dicsérjék irgalmadat. Ámen.

 

 

Negyedik nap

 

 

      1216 „Ma hozd elém a pogányokat és mindazokat, akik még nem ismernek engem. Keserves kínszenvedésem alatt rájuk is gondoltam. Jövendő buzgalmuk megvigasztalta a szívemet. Merítsd őket irgalmam tengerébe!”

 

      1217 Legkegyelmesebb Jézus! Világ világossága! Fogadd be legkegyelmesebb Szíved hajlékába a pogányok lelkét, akik még nem ismernek Téged! Kegyelmed sugarai világítsák meg őket, hogy velünk együtt dicsőíthessék irgalmasságod csodáit. Ne engedd őket soha eltávozni irgalmas Szívedtől!

 

      Szereteted fényessége

      Gyújtson világot a lelkek éjébe!

      Add, hogy Téged ők is megismerjenek,

      És irgalmasságodért velünk együtt dicsérjenek.

 

      Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a pogányok és mindazok lelkére, akik még nem ismernek Téged, de akiket Jézus irgalmas Szíve magába zár! Töltsd be őket az Evangélium világosságával! Ezek a lelkek nem tudják, hogy milyen nagy boldogság Téged szeretni. Add, hogy ők is dicsérjék bőkezű irgalmadat örökkön-örökké! Ámen.

 

      1218

Ötödik nap

 

 

      „Ma vezesd az eretnekeket és szakadárokat hozzám, s merítsd őket irgalmasságom tengerébe! Keserves szenvedést okozva megszaggatták testemet és szívemet – az én Egyházamat. Ha visszatérnek az Egyház egységébe, begyógyulnak[333] sebeim, és így enyhítik kínjaimat.”

 

(61)

      Kik egységed köntösét szétszaggatták,

      Szíved számukra is irgalom-forrás.

      Irgalmad mindenhatósága, ó Istenem,

      Tévedéseikből kihozhatja e lelkeket.

 

      1219 Ó, legirgalmasabb Jézus, ki maga vagy a jóság, Te nem tagadod meg világosságodat azoktól, akik Hozzád könyörögnek. Fogadd irgalmas Szíved hajlékába az eretnekek és szakadárok lelkét! Világosságoddal vezesd vissza őket az Egyházzal való egységbe, hogy ők is örökké dicsérjék irgalmad bőségét!

 

      Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel az eretnekekre és a tévelygő lelkekre, akik elfecsérelték jóságodat, és visszaéltek kegyelmeiddel, makacs megátalkodottságukkal kitartva tévedéseikben. Ne nézd bűneiket, hanem Fiad szeretetét, és keserves kínszenvedését, melyeket értük vállalt, hiszen őket is Szívébe zárta. Add, hogy ezek a lelkek is nagy irgalmasságodat magasztalják örökkön-örökké! Ámen.

 

      1220

 

Hatodik nap

 

 

      „Ma a csendes, alázatos lelkeket és a kisgyermekeket hozd hozzám, s merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek hasonlítanak leginkább szívemhez. Keserves kínhalálomban ők erősítettek meg. Úgy láttam őket, mint földi angyalokat, akik oltáraimat fogják őrizni. A kegyelmek özönét árasztom rájuk. Kegyelmeimet csak az alázatos lelkek tudják felfogni. Ilyen lelkekbe helyezem bizalmamat.”

 

      1221 (62) Legirgalmasabb Jézus! Te magad mondtad: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” Fogadd irgalmas Szíved hajlékába a szelíd és alázatos lelkeket s a kisgyermekek lelkét. Ezekben a lelkekben gyönyörködnek az ég lakói, s a mennyei Atya különös kedvét leli bennük. Mint illatos bokréta, úgy virítanak az Úr trónja előtt. Felszálló illatukat maga az Úr élvezi. Jézus irgalmas Szívében állandó lakhelyük van ezeknek a lelkeknek, és szünet nélkül éneklik Isten szeretetének és irgalmának himnuszát.

 

 

      1222

      Az igazán alázatos és szelíd lélek

      Már itt a földön a mennyországgal élhet.

      S alázatos szívének illata

      Magát a Teremtőt is megragadja.

 

      1223 Örök Atya! Tekints le irgalmas szemmel a csendes, alázatos lelkekre és a kicsiny gyermekekre! Valamennyien Jézus irgalmas Szívének lakói. Ők hasonlítanak legjobban szent Fiadra. Lelkük illata felszáll a földről egészen mennyei trónodig. Irgalmasság és végtelen Jóság Atyja, kérlek ezen lelkek iránt érzett szeretetedre és tetszésedre, áldd meg az egész világot, hogy minden lélek együtt zengje irgalmasságod dicséretét mindörökkön-örökké! Ámen.

 

 

Hetedik nap

 

 

      1224 „Ma azokat a lelkeket vezesd hozzám, akik különösen tisztelik és hirdetik irgalmamat. Merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek érezték át leginkább szenvedéseimet, s hatoltak legmélyebben lelkiségembe. Ők irgalmas szívem élő tükörképei. Ezek a lelkek jövő életükben különleges fénnyel fognak sugározni. Közülük egy sem hull a pokol tüzébe. Haláluk óráján mindegyiküket magam részesítem különös védelmemben.”

 

      1225 (63) Legirgalmasabb Jézus, akinek Szíve maga a szeretet. Fogadd irgalmas Szíved hajlékába azokat a lelkeket, akik különösen tisztelik és dicsőítik irgalmadat! Isten erejével megerősödött lelkek ezek, bátran haladnak előre minden szenvedésben és megpróbáltatásban, bízva irgalmasságodban. Ezek a lelkek egyesültek Jézussal, és vállukon hordják az egész emberiséget. Nem sújtja őket szigorú ítéleted, mert haláluk óráján a Te irgalmad öleli át őket.

 

      A lelket, ki Urának jóságát hirdeti,

      Isten különösképpen szereti.

      Mindig közel van az élő víz forrásához,

      Ki kegyelmet merít az Isten irgalmából.

 

      Örök Atya! Tekints irgalmasan azokra a lelkekre, akik legnagyobb tulajdonságodat – végtelen irgalmasságodat – különösen tisztelik és dicsőítik. Az irgalmas Jézus Szívébe zárta őket. Ezek a lelkek olyanok, mint egy élő Evangélium. Kezük telve az irgalmasság tetteivel. Örömmel telt lelkük az irgalmasság dalát énekli a Mindenhatónak. Kérlek, Istenem, tanúsíts irántuk irgalmat Beléd helyezett bizalmuk és reményük mértéke szerint, hadd teljesüljön bennük Jézus ígérete: „A lelkeket, akik kimondhatatlan irgalmasságomat tisztelni fogják, megvédem életükben és főleg haláluk óráján, mint saját dicsőségemet.”

 

 

      1226

 

Nyolcadik nap

 

      „Ma a tisztítótűz fogságában szenvedő lelkeket vezesd hozzám, s merítsd őket irgalmasságom mélyébe. Vérem árja hűsítse izzó tüzüket. Nagyon szeretem ezeket a lelkeket. Igazságomnak nyújtanak elégtételt. Módodban áll segíteni nékik. Használd fel Egyházam kincstárának (64) valamennyi búcsúját, s ajánld fel értük… Ó, ha ismernéd kínjaikat, szakadatlanul lelki alamizsnában részesítenéd őket, és segítenéd törleszteni adósságaikat igazságosságommal szemben.”

 

      1227 Legirgalmasabb Jézusom! Te mondtad, hogy irgalmat akarsz, ezért irgalmas Szíved hajlékába vezetem a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. Nagyon szereted őket, mégis eleget kell tenniük igazságod törvényének. A Szívedből kiömlő vér és víz oltsa ki a tisztítótűz lángjait, hogy ott is dicsőíthessék irgalmad erejét.

      A tisztítótűz szörnyű hőségéből

      Irgalmadhoz kiáltás száll e kínok mélyéből.

      És vigaszt, enyhülést, hűsítést ad.

      A szívedből folyt vér- és vízpatak.

 

      Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a tisztítótűzben szenvedő lelkekre, akik Jézus irgalmas Szívébe be vannak zárva. Kérlek Szent Fiad keserves kínszenvedéséért és mindazért a keserűségért, ami legszentebb lelkét eltöltötte, mutass irgalmat azok iránt, akik igazságos tekinteted előtt állnak. Ne nézz rájuk másképp, csak legkedvesebb Fiad, Jézus sebein keresztül, mert hisszük, hogy jóságod és irgalmad határtalan.

 

 

      1228

 

Kilencedik nap

 

      „Ma az elhidegült lelkeket vezesd hozzám, s merítsd be őket irgalmam mélyébe. Ezek a lelkek sebzik meg legfájdalmasabban szívemet. Az Olajfák hegyén az ilyen elhidegült lélektől undorodott leginkább a lelkem. A hideg lelkek miatt mondtam: Atyám, ha lehet, vedd el tőlem a kelyhet, ha ez a te akaratod! – E lelkek utolsó (65) esélye irgalmamhoz való menekülésük lehet.”

 

      1229 Legirgalmasabb Jézus, ki magad vagy a tiszta irgalom! Legirgalmasabb Szíved hajlékába vezetem a kihűlt lelkeket. Ó, bárcsak felmelegednének tiszta szereteted tüzétől e megkövült lelkek, kik hasonlók a holt lelkekhez, s méltán undort keltenek Benned! Ó, jóságos Jézus! Irgalmad végtelen hatalma vonzza őket forró szeretetedhez, adj nekik szent szeretetet, hiszen Te mindent megtehetsz.

 

      A tűz és a jég együtt meg nem lehet,

      Mert vagy a tűz huny ki, vagy a jég enged.

      Ó, Uram, irgalmad még nagyobb

      Nyomorúságot is megold.

 

      Örök Atya! Tekints irgalmasan az elhidegült lelkekre, akik be vannak zárva Jézus legirgalmasabb Szívébe! Irgalom Atyja, könyörögve kérlek Fiad keserves kínszenvedéseire és háromórás haláltusájára a kereszten, engedd, hogy ők is dicsérjék irgalmad mélységét…

 

      1230 (66)

      Ó, örök nap, ó, vágyaim napja,

      Téged vágyakozva, sóvárogva várlak.

      Szeretetem hamarosan fellebbenti fátylad,

      S üdvösségem Benned valóra válhat.

      Ó, gyönyörű nap, semmihez sem fogható pillanat,

      Mikor először pillantom meg Istenem,

      Lelkem Jegyesét, ki az urak Ura.

      Érzem, lelkemen nem lesz úr félelem.

      Ó, ünnepélyes nap, ó, fényesség napja,

      Midőn lelkem megismeri Urát az Ő fenségében,

      Isten szeretete egészen magába olvasztja,

      S a lélek megérti – száműzetésének immár vége.

      Ó, boldog, ó, áldott nap,

      Melyen szívem örök szeretetre gyullad Irántad.

      Már most is érezlek, Jézus, bár még elrejt fátylad,

      Életemben és halálomban elragadtatással áldlak.

      Ó, örök nap, melyre egész életemben várok!

      Téged óhajtlak, ó, Istenem, egyedül csak Utánad vágyom.

      Szívemben csak Te élsz.

      Minden, mi létezik, semmi nekem.

      Ó, gyönyörűség, örök boldogság napja,

      Ó, fenséges Isten, drága jegyesem,

      Tudod, hogy szűzi szívedre hajtom a fejemet.

 

      

 

 

 

 

 

 

 

 

      

      A kilenced nagypénteken kezdődik. Ez a nap – húsvét ünnepével együtt – Isten irgalmas szeretetének csúcspontja. A kilenced itt olvasható:

 

Ady Endre: Hamvazószerdán (részlet) Meghajtom bűnbánón fejem S mit rég’ tevék, imádkozom. Általnyilallik lelkemen Egy rég’ nem érzett fájdalom. Egy rég’nem érzett fájdalom Imára szólit engemet, Hisz’ örömtől imádkoznom Oly régen-régen nem lehet.

Tompa Mihály: Bűnbocsánat (részlet) Az arc porban hever s a köny ömöl, A hű vezeklő bűnét látja csak … S hogy Istenhez fordúl bocsánatért: Szétválni kezd lelkében szín, salak. S ha a sziv meglágyult, mint a viasz, Uj ember lenni a bűnös ha kész. Felé hajlik az égi irgalom: Bizzál fiam, bűnöd bocsátva lész!

Ady Endre: Az Úr érkezése (részlet) Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten.

Biblia – Mt 6,16 –18 – A böjt Szent István Társulati Biblia Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.                             Biblia – Zsolt. 51. Szent István Társulati Biblia (A karvezetőnek – Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta fölkereste, mivel együtt volt Batsebával.) Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat! Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől! Gonoszságomat beismerem, bűnöm előttem lebeg szüntelen. Egyedül teellened vétettem, ami színed előtt gonosz, azt tettem. Te igazságosan ítélkezel, s méltányos vagy végzésedben. Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant. De nézd, te az igaz szívben leled örömöd – taníts meg hát a bölcsesség titkára! Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek! Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét s ujjongani fognak megtört csontjaim. Fordítsd el arcod bűneimtől, s töröld el minden gonoszságomat! Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet! Ne taszíts el színed elől, és szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add meg újra üdvösséged örömét, erősíts meg a készséges lelkületben! Akkor utat mutatok majd a tévelygőknek, és megtérnek hozzád a bűnösök. Ments meg a vértől, üdvösségem Istene, s nyelvem áldani fogja igazságosságodat. Nyisd meg, Uram, ajkamat, és szám hirdetni fogja dicsőségedet. Az áldozatok nem szereznek neked örömet, ha égőáldozatot hozok, nem fogadod el. Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg. Jóságodban, Uram, légy kegyes Sionhoz, építsd fel újra Jeruzsálem falait! Akkor majd tetszenek neked az igaz áldozatok, az égő- és a teljes áldozat, akkor majd fiatal tulkokat visznek oltárodra.

A szervita rend hét szent alapitójának ünnepe:202. február 17.

 6

A szervita rend szent alapítóira, a „hetekre” emlékezünk február 17-én: Alessióra, Amadióra, Bonagiuntára, Bonfiglióra, Manettóra, Sostegnóra és Uguccionéra. „Szent csoportként” éltek, egyéni vonásaikat nem ismerjük.

A „hetek” Firenzében éltek a 12–13. század fordulóján, kereskedelemmel foglalkoztak. Franciaországban, Flandriában és számos itáliai városállamban tett utazásaik alkalmával, valamint a császár és a Pápai Állam közötti állandó háborúskodásokat tapasztalva megfigyelhették egyrészt a vallási élet új fölvirágozását, különösen a laikusok körében, akik testvérületekbe tömörültek, másrészt megéreztek valamit az általános nyugtalanságból, ellenérzésekből, amit az akkori egyházi állapotok okoztak. Vezekelni kezdtek. A 12. század végén Itáliában, különösen Firenzében több hasonló vezeklő csoport is alakult. Tagjaik mint a világban élő, a világtól azonban bensőleg elszakadt keresztények arra törekedtek, hogy vezeklésben és szegénységben a szegény és megfeszített Krisztus követésének éljenek.

Valószínűleg 1233-ra tehetjük a hét alapító atya „megtérését”, vagyis felvételüket a bűnbánó testvérek („fratres de poenitentia”) közé. Az „Alapításlegenda” szerint ez az év számít a szervita rend alapítási évének, bár a történészek ezt kétségbe vonják. Az alapítók valószínűleg valamivel később szakítottak családi kötelékeikkel és vonultak vissza a város kapui előtt lévő Cafaggióba, hogy „nagyobb szabadságban élhessenek a szemlélődésnek” és amellett folytathassák az irgalmasság cselekedeteit felebarátaik javára. Az Apostolok cselekedeteinek egyházát vették példaképül, s szegénységben és felebaráti szeretetben akartak élni.

Nemsokára azonban úgy látták, hogy Cafaggióban még túl közel vannak a világhoz, így távolabb eső helyet kerestek. 1241 körül a Monte Senarióra vonultak vissza, mintegy 18 kilométernyire északra Firenzétől, hogy remeteéletet éljenek és tökéletesen nyitottak és készségesek lehessenek Isten szolgálatára és indításaira.

Lehetséges, hogy Veronai Szent Péter, aki később a domonkos rend első vértanúja lett, ajánlotta nekik, hogy vegyék föl a Szűz Mária társasága, Szűz Mária szolgái (Ordo Servorum Mariae) megnevezést. Innen származik a szervita elnevezés. Firenzében 1245-től bizonyítható okmányszerűen e név. Szent Ágoston reguláit fogadták el, és fekete rendi ruhát választottak maguknak.

A társulást a firenzei püspök, majd 1249-ben Capocci bíboros, Toscana pápai legátusa ismerte el és hagyta jóvá. A szervita rend 1255-ben nyerte el a végleges pápai jóváhagyást.

Miután a „hetek” közössége a pusztában bensőleg és külsőleg megszilárdult, életüket az ünnepélyes szegénységi fogadalomra alapozták. Ez véglegesen meghatározta törekvésüket, hogy a szegénység közösségében éljék az evangéliumi életet. Közösségi életük középpontjában a „lectio divina” (lelkiolvasmány, elmélkedés), a szentmise, a zsolozsma és a szegények szolgálata állt. Közösségi útjuk az evangélium szellemében és a szemlélődő élet (remeteség) klasszikus „regulája” szerint alakult: Isten keresése a világban a vezeklő élettel, elszakadás a világtól az evangéliumi szegénységgel, s a mind nagyobb magány vállalása mindaddig, amíg Isten hegyének „kopárságában” el nem érik az Úrral való egyesülést. Krisztus útját követték akkor is, amikor a „pusztaságból” visszatértek az emberi közösségbe; újból megtelepedtek Firenze kapui előtt.

És Krisztus követését egyre erősebben összekötötték Anyjának követésével. Szűz Mária kifejezetten vagy hallgatólagosan mindig jelen volt az alapítók minden cselekedetében és gondolatában. Máriával való kapcsolatuk az „engedelmességből fakadó tettek, igaz szolgálatok és tiszteletmegnyilvánulások egész summájában” öltött konkrét formát. Minden liturgikus cselekmény, sőt a közösség minden cselekedete Ave Mariával vagy Salve Reginával kezdődött, és a szombat Isten Anyjának napja lett.

A birtoklástól való tökéletes elszakadásuk az evangélium életerejéről és hatékonyságáról tanúskodott polgártársaiknak, különösen az előkelőknek és a gazdagoknak. Ezzel az Egyház megújulásához is hozzájárultak, hiszen a szó szerinti evangéliumi életet a hierarchia iránt tanúsított tökéletes engedelmességben, azaz az Egyház keretein belül élték meg.

A hét alapító közül a hagyomány tanúsága szerint hárman a rend általános vezetői voltak.

Az új rend megerősödéséhez és elterjedéséhez nagyban hozzájárult egy egyházpolitikai mozzanat: 1250-ben Capocci kardinális kibocsátott egy dekrétumot, amely szerint a szerviták elöljárói fölhatalmazást kaptak arra, hogy a kiközösített II. Frigyes császár párthíveit, ha felöltik a rendi ruhát, föloldhatják az őket is sújtó kiközösítés alól. Ezért sok német lovag belépett az új kolostori közösségbe, mivel nem volt más módjuk arra, hogy megtalálják az Egyházzal való kibékülést.

Bernardino Poccetti: Alessio Falconieri halála

Amikor a hét rendalapító kultuszát az Egyház jóváhagyta, a rendben az ünnepet a pápai jóváhagyás emléknapjára, február 11-re tették. A rendalapítókat 1888-ban avatták szentté, és a római naptárba is február 11-re jegyezték be ünnepüket. Mikor azonban 1907-ben bevezették erre a napra a Lourdes-i Szűzanya ünnepét, a rendalapítókét február 12-re tették át. 1969 óta február 17-én ünnepeljük őket, mert a hagyomány úgy tudja, hogy az egyik rendalapító, Falconieri Alessio ezen a napon halt meg.

A szervita rend női ágának ágostonos reguláját Boldog XI. Benedek pápa a Dum levamus kezdetű bullában hagyta jóvá.

Jóságos Istenünk, öntsd lelkünkbe a hét szent testvér buzgóságát, akik a Boldogságos Szűzanyát teljes odaadással tisztelték, és népedet hozzád vezették. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Szűz Mária Lourdes-i megjelenése
Ünnepe: február 11

Lourdes a betegek számára sokat jelentő zarándokhely, ahol sokan meggyógyultak, de még többen megerősödtek a betegségük hordozásában. Szűzanyánk közbenjárását kérjük, hogy Isten kegyelmével tudjuk életünk keresztjeit hordozni.

forrás: Hankovszky Miklós

Négy évvel a Boldogságos Szűz Szeplőtelen Fogantatása dogmájának kihirdetése után, Lourdes mellett, a Gave folyó partján fekvő barlangban, 1858 február 11-én megjelent a Boldogságos Szűz Soubirous Bernadettnek. Ismételt megjelenése után elmondta magáról: “Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Kívánsága szerint csodálatosan szép templom épült a jelenések helyén, és a csodálatos gyógyulások szakadatlan láncolata jelzi, hogy a Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanya közbenjárásával szívesen segít a szenvedő embereken.

Szent Bernadett együtt imádkozta a Rózsafüzért a Boldogságos Szűzzel. Mi a szentmise Kezdőénekével köszöntjük a lourdesi Szent Szüzet:

Üdvözlégy, Szűzanya!
Te szülted a Királyt,
Aki az ég és föld Ura, mindörökkön örökké.

FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Mi mindannyian emberi gyarlóságokkal, hibákkal, sőt bűnökkel fertőzöttek vagyunk. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy a bűnbánatban megtisztulva szeplőtelenül vehessünk részt a szentmise áldozatban.

KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki Édesanyádban sem akartál találkozni a bűnnel:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Akinek keresztáldozata érdemeiért Isten eleve megóvta a Szent Szüzet az áteredő bűntől:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki Édesanyád kérésére tetted az első csodát:
Uram, irgalmazz!

AZ OLVASMÁNYHOZ (Iz 66, 10-14c)
A múlt század óta ezrek és ezrek zarándokolnak Lourdes-ba. A kegyelem áradata fakad e zarándokhelyen. A testi bajból is számtalan gyógyulás történt, lélekben pedig még többen erősödtek meg, és nyertek vigasztalást. Isten kiárasztotta irgalmát és a békét, mint a folyamot.

AZ EVANGÉLIUMHOZ (Jn 2, 1-11)
Jézus Krisztusban Isten szeretete kézzelfoghatóan megjelent közöttünk. Az Ő “órája” Isten szeretetének különleges megnyilatkozása. A Boldogságos Szűz kérésére megkezdte csodái sorozatát. Ez a csoda-sor folytatódik napjainkban is Lourdes-ban.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Kérjük, Testvéreim, Urunkat, Jézus Krisztust, hogy Édesanyja közbenjárására árassza reánk kegyelmét, és áldjon meg minket testi-lelki egészséggel.

1. Olts szívünkbe, Urunk, el nem múló szeretetet égi Édesanyánk, a Boldogságos Szűz iránt.
2. Adj buzgóságot, hogy áhítattal imádkozzuk a Szűzanya köszöntését, a Rózsafüzért.
3. Sokasítsd meg, Urunk, irgalmad jeleit a Boldogságos Szűz közbenjárására.
4. Engedd, hogy a Szent Szűz iránti bizalomért enyhülést találjanak a szenvedők és betegek.
5. Add, Urunk, hogy halálunk óráján a Boldogságos Szűz Országodba vezessen minket.

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod érdemeiért a mennyei Atya előre megóvta Édesanyádat az eredeti bűntől, és így Ő a Szeplőtelen Fogantatás. Kérünk, add, hogy az Ő hathatós közbenjárására rajtunk is megtörjön a bűn hatalma, és pártfogásával eljuthassunk Országodba. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Urunk bemutatása – Gyertyaszentelő Boldogasszony 

 16

A mai ünnepen arra emlékezünk, hogy Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.

A szokásnak megfelelően a szülők, Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. 

Fra Angelico: Jézus bemutatása a templomban (1440–42)

A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.

Giotto di Bondone: Krisztus bemutatása a templomban (1306)

Az Úr Jézus bemutatását (praesentatio Domini) Jeruzsálemben már a 4. században megünnepelték, ekkor még február 14-én, mivel karácsonyt január 6-án ülték. Attól kezdve, hogy Jézus születésének ünnepnapja december 25-ére került, Jézus bemutatását február 2-án kezdték ünnepelni.

Róma a 7. században fogadta el e liturgikus napot, a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló hypapante (találkozás) néven – ekkor találkozott először Jézus az emberiséggel, az emberekkel, akikért megtestesült. Az agg Simeon felé fordult, nagy örömmel ismerte fel benne az üdvösség hozóját: karjába vette a gyermeket, és áldotta Istent, hogy megérhette ezt a boldog napot. 

Rembrandt: Simeon hálaéneke (1669)

Simeon hálaéneke, a Nunc dimittis (Lk 2,29–32) a napi zsolozsma állandó része, a kompletórium kantikuma.

„Most bocsátod el, Uram, szolgádat,
a te igéd szerint békességben,
mert látták szemeim üdvösségedet,
melyet minden nép színe előtt készítettél,
világosságul a nemzetek megvilágosítására
és dicsőségére népednek, Izraelnek.”

A 10. századtól a nyugati egyház liturgikus könyvei egyre inkább Mária tisztulását emelték ki, és erről nevezték el az ünnepet: purificatio. Majd a keleti egyház hagyományával teljes összhangban 1960 óta ismét az Úr ünnepeként, Urunk bemutatásaként tartjuk számon.

Találkozás az Úrral (15. század)

Az 1092-es szabolcsi zsinat a kötelező ünnepek közé sorolta. A 20. század elejétől tanácsolt ünnep.

Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiadat ma emberi testünk valóságában mutatták be templomodban. Tisztítsd meg szívünket, hogy méltók legyünk egykor mi is megjelenni előtted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Guido da Siena: Jézus bemutatása a templomban (1270-es évek)

Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Azóta ezen a napon az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt is ünnepli, akik a világon megszentelt életet élnek.

Az ünnep célja: hálát adni Istennek a megszentelt élet ajándékaiért, előmozdítani a hívek körében ennek az életformának az ismeretét és szeretetét, valamint lehetőséget adni a megszentelt életet élőknek, hogy tudatosuljon bennük életük szépsége és azok a csodák, amelyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára.

Imádkozzunk a szerzetesekért és a megszentelt életet élőkért, valamint a hivatásokért!

* * *

A magyar paraszti hagyományban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, hogy az ördög ne tudjon rajta győzedelmeskedni, körül is járták az ágyát, megkerekítették a testét vele, hogy mintegy elzárják a leselkedő gonosz elől. Bő, Osli asszonyai szerint a gyertya fénye mutatja a haldoklónak a mennyei utat, füstje pedig elűzi, távol tartja a lélektől a gonoszt.

A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték, és főképpen vihar idején gyújtották meg és imádkoztak mellette.

A szegedi táj népe úgy tartotta, ha szenteléskor nem alszik el a gyertya, akkor jó méztermés lesz. Ez utalás a gyertya viaszára. Kiszombori asszonyok a szentelésről hazaérve a gyertyából egy csipetnyit a kilincsre tettek, hogy mindig békesség legyen a háznál, és megveregették vele a gyümölcsfákat, hogy szépen teremjenek.

A magyar népi kalendáriumban Gyertyaszentelő Boldogasszony napja idő- és termésjóslásai szerint a hátralévő tél negyvenes rámutatónapja. A naphoz fűződő időjóslás egy középkori deák szentenciát őriz, eszerint: ha Gyertyaszentelőkor süt a nap, hidegebb lesz, mint előtte volt. (Vagyis: ha a medve meglátja árnyékát, visszabújik barlangjába, mert hideg napok jönnek még.)

Kapcsolódó fotógaléria

 

                              

 

 

                              

 

                              

 

                              

 

                              

 

                              

 

                              

 

                              

 

                              

 

 

                              

 

 

                              

 

                              

 

                              

 

 

 

 

 

 

 

Találkozás az Úrral (15. század)

 

 

 

 

Boldog Batthyány-Strattmann László 2020. január 22.,

Boldog Batthyány-Strattmann László nemcsak a beteg szemeket gyógyította, hanem arra is gondja volt, hogy a hit szemeit gyógyítsa, és nyitogassa azokat Isten titkaira. A boldoggá avatott hitvallóra és szemorvosra emlékezünk liturgikus emléknapján.

Dr. Batthyány-Strattmann László (1870–1931) korának különös alakja volt: hercegi rangúként polgári foglalkozást választott. Diplomás orvosként, klinikai sebészeti gyakorlata közben kórházépítésbe kezdett. 1902-ben Köpcsényben nyitotta meg Magyarország első korszerűen felszerelt huszonnégy ágyas vidéki kórházát, amelynek hamarosan akkora lett a forgalma, hogy a MÁV különvonatot indított a kis nyugat-magyarországi faluba. Receptjeit, a felírt szemüveget a gyógyszerészek és a látszerészek ingyen beváltották, hiszen László doktor minden hónap végén egy összegben rendezte a számlát. Vagyonának nagy részét a szegények gyógyítására áldozta.

Címerének jelmondata: Hűséggel és szeretettel. A trianoni békediktátum következtében Köpcsényt Ausztriához csatolták (mai neve: Kittsee), a szegények orvosa ekkor körmendi kastélyába költözött népes családjával. Mivel birtokainak nagy része a határokon túl rekedt, kórházépítésbe már nem kezdhetett, így kastélyában rendezte be új kórházát a szembetegek számára.

A gyakorlati szemészet művelője volt. Rendkívüli kézügyességének köszönhetően kiváló műtőorvos hírében állt: napi nyolcvan-száz beteget látott el feleségével, aki egyben az asszisztense is volt. Műtéti technikája elismerést váltott ki szakmai körökben. Általános orvosi érdeklődése az egész tudományágat felölelte, szakmai kapcsolatai révén állandóan tudomása volt a szemészet legújabb eredményeiről. Kevés tudományos publikációja jelent meg, de működéséről tudtak az ország határain kívül is. Számos társaság tagjai sorába választotta, de ő ritkán látogatta üléseiket. Minden idejét a gyógyításnak szentelte.

A „szegények hercege”, dr. Batthyány-Strattmann László világosan látta a vidék köz- és egészségügyi elmaradottságát, ezért karitatív tevékenységével, a maga eszközeivel igyekezett segíteni a rászorulókon.

Feleségével, Coreth Mária Teréziával tizenegy gyermeket neveltek fel szeretetben és mély istenhitben. Szívesen volt gyermekei körében, akik rajongva szerették édesapjukat.

Élete utolsó évtizedeiben naponta elimádkozta Szűz Mária kis zsolozsmáját, családjával együtt szentmisét hallgatott, este rózsafüzért imádkozott. 1916-ban feleségével, Ödön fiával és sógornőjével belépett a ferences harmadrendbe. Operáció előtt és alatt mindig imádkozott, s gondoskodott betegei lelki gondozásáról is.

A szegények orvosa volt: „orvos volt a hercegek között, és herceg az orvosok között”. Sok szenvedés után, hatvanéves korában hunyt el 1931. január 22-én.

Már másfél évtizeddel a halála után elindították boldoggáavatási ügyét, amely a következő évtizedek politikai helyzete miatt hosszú időre megtorpant. A perújrafelvétel és az azt követő eljárás azonban eredményes volt: Batthyány-Strattmann Lászlót 2003. március 23-án II. János Pál pápa boldoggá avatta.

Istenünk, te Boldog Batthyány-Strattmann László hitvallót csodálatos buzgósággal ajándékoztad meg, hogy a szegényeken és a betegeken segítsen, családja iránt pedig a hűséget és a szeretetet gyakorolja. Az ő közbenjárására add, hogy szükséget szenvedő testvéreinknek mi is segítségére legyünk, és életünk folyamán minden körülmények között állhatatosan szolgáljunk neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Szent Pál apostol megtérése – Pál fordulása

2020. január 25.,

Január 25-én Pál fordulását, Szent Pál apostol megtérését ünnepeljük.

Lorenzo Veneziano: Pál megtérése (1370 körül)

A legkisebb az apostolok között – így ír magáról Pál. Nem találta méltónak magát az apostoli címre, mivelhogy korábban vezető szerepet játszott a keresztények üldözésében. Pál, akit ekkor még Saulnak hívtak, az „Úrnak tanítványai ellen lihegve” Damaszkuszba ment; az úton hirtelen nagy fényesség vette körül. Leesett a lóról, és látomásában szózatot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre ő megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” Az így felelt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!” (vö. ApCsel 9,1–31) Az élmény hatása alatt Pál megtért, és a kereszténység nagy térítő apostola lett.

A mai ünnep ennek a fordulatnak állít emléket. Megtérésének Krisztus új szószólója névcserével adott nyomatékot. Ettől kezdve a zsidó Saul helyett római nevét, a Paulust használta. A névcsere jelképes értelmű: az eredeti Saul a zsidók szálfatermetű első királya volt, míg a latin paulus jelentése: kicsiny. A kis termetű Pál, aki Saulként a legnagyobb volt az üldözők között, az apostolok sorában a legkisebbnek mondta magát.

Caravaggio: Szent Pál megtérése (1600 körül)

Akkor tért meg és lett az ősegyház tagja, amikor az kezdett elszakadni a választott néptől, s hozzálátott a birodalom pogány népeinek misszionálásához. A törvénytől függetlenné vált keresztény irányzat teológusa és előharcosa lett.

Mint ismeretes: Pál a Szíriát és Kisázsiát összekötő út mentén fekvő Tarzuszban született. Családja Benjamin törzsébe tartozott, ragaszkodtak a zsidó hagyományokhoz. Pál tudatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és sok kortársánál buzgóbban ragaszkodott hozzá. Jól beszélt ugyanakkor görögül is, ismerte a hellén műveltséget és a pogány kultúrákat.

Meghívásával együtt Pál fölismerte, hogy feladata az evangélium hirdetése a pogányok között. A rá jellemző radikalizmussal járta ezt az utat. Jézus minden tanítványánál alkalmasabbá vált arra, hogy a legkülönbözőbb fölfogású és képzettségű emberek nyelvére lefordítsa az evangéliumot. Zsidó volt a zsidóknak, görög a görögöknek. Mindenkinek mindene lett. Megtérése után azonnal megkezdte a missziót, először Arábia területén, Damaszkusztól délkeletre.

Juan Antonio Frias y Escalante: Szent Pál megtérése (17. század)

A népek szent apostolának életéről – aki „Isten kiválasztott eszközeként” szóval és tettel utat tört az evangéliumnak a világban – tájékoztatást adnak levelei és az Apostolok cselekedetei.

* * *

Pál megtérése ünnepének különböző elnevezései maradtak fenn: Pál fordulása, pálfordulás; az Érdy-kódexben: Szent Pál apostolnak megfordulatja; a Debreczeni-kódexben: Szent Pál apostolnak megtérése; Beythe Istvánnál: Szent Pál megtérölése napja; a szegedi nép ajkán: Jóraforduló Pál, az apostol megtérésének ünnepe.

E nap időjárásából a termésre, a gazdasági élet kilátásaira következtetnek, hiszen az idő is lassanként a tavaszba fordul.

Az első idevonatkozó, középkori hazai följegyzés egy misekönyvünkben olvasható. Eszerint a jó idő jó termést jelent, míg a köd a jószág pusztulását, a szelek háborút. A szentesi elnépiesedett regula is így tudja: Hogyha szeles pálfordulás, akkor lészen hadakozás.

Későbbi kalendáriumi eredetű regulák is így tudják:
Ha fényes Szent Pál,
Minden termés szépen áll.
Ha Pál fordul köddel,
Jószág húllik döggel.

Csanádapácaiak szerint, ha szép, derült az idő, akkor még annyi hideg napra lehet számítani, amennyi az esztendőből már eltelt.

Magyarbánhegyes öregasszonyai így szoktak könyörögni: Pál, fordítsd meg a rostát, hiszen ezen a napon fordul meg az idő. Ha Pál napján süt a nap, még nagy hidegekre számítottak a tél végén.

Vásárosdombó hajdani vízimolnárai e napon kiállottak a széljárást kémlelni. Ha alulról fújt, akkor tudták, hogy még jeget kell törni – a déli szélből jósoltak tehát hideget.

Kiskanizsa öregjei szerint: pálfordulás: fele kenyér. Azt akarták ezzel mondani, ha a télire eltett élelem és takarmány fele még megvan, akkor nincs baj, a család már kitelel. Székesfehérvár-Felsővároson így mondták: pálfordulás: fele kenyér, fele bor. Kissé bővebb a zalaszentbalázsi szentencia: fele kenyér, fele széna, fele fa. Bókaházán: Pálnak fordulása, fél tél elmúlása.

Különös somlóvidéki, oroszi hiedelem volt, hogy e napon a határban minden esztendőben megfagy valaki, mert a tél megköveteli a maga áldozatát.

ÉN VELED VAGYOK

Eucharisztikus Világkongresszus

Budapest

2020

Gondolatok

,,Oly későn szerettelek meg Téged, te mindig új és régi Szépség, későn szerettelek meg. De hogyan történhetett ez: Te bennem voltál, és én kívül voltam saját magamon. Hívtál engem, és a kiáltásod legyőzte a süketségemet; felragyogtál, és fényességed elűzte vakságomat; illatod felhője felgomolygott és belélegeztem, és most epedek utánad; megízleltelek, és most éhezem és szomjazom Rád; megérintettél, és fellángoltam a békességért, amely Tőled való.”

 Lelki morzsák

Gyerekeknek

1. Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömöt.
2. Mosolyogj, és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is.
3. Szívből ismételgesd: “Isten, aki szeret engem, mindig jelen van.”
4. Szüntelenül törekedj arra, hogy az embereknek csak a jó oldalát lásd.
5. Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot.
6. Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ezeknél semmi sem nyomasztóbb.
7. Munkádat örömmel és vidáman végezd.
8. A látogatókat mindig szívesen, jóindulattal fogadd.
9. A szenvedőket vigasztald, magadról felejtkezzél el.
10. Ha mindenütt az örömet terjeszted, biztos lehetsz abban, hogy magad is rátalálsz.

***

A hó fogságában

Egy ember, aki az alaszkai Chugach hegységben túrázott, remélte, hogy még a halálos hófúvás előtt eljut a táborhelyre. De már túl késő volt. A hófúvás olyan dühvel tört rá, hogy egy méternyit sem látott előre. Miközben igyekezett megtalálni a helyes útirányt, a szélfútta hó és jég leverte lábáról. Bár tudta, hogy nagyon közel van a tábor, elveszítette tájékozódó képességét, és nem tudta eldönteni, merre menjen.

Egyszer a király sétára indult a királyi kertben.
Nyomasztó látvány tárult elé: hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák.

A tölgyhöz fordult.
– Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő – mondta a tölgy.
A fenyőre nézett.
– Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző.
A szőlőhöz lépett:
– Megfonnyadtam, mert soha sem tudnék úgy virágba borulni, mint a rózsabokor.
Egyetlen egy élettel teli, viruló, virágzó növényt talált a kertben, az árvácskát.
– Azt gondoltam, – szólt az árvácska – amikor elültettél, árvácskát akartál. Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna. Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. Ha rózsát, akkor rózsabokrot.
Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, mint ami vagyok, hát azzá leszek legjobb tudásom szerint.

Erdélyi József:

Kék Miatyánk

A.M.D.G.